Hullámzó, gyűrűbe záródó szalag formálja majd a debreceni Közlekedési Múzeum épületét, amely egyszerre válik ikonikus jellé az autópálya felől érkezők számára és védett, zöld oázissá a látogatóknak. A tervpályázat győztes koncepciójáról Katona András, a DAW Építész Stúdió vezető tervezője mesélt a Hely.hu-nak.
Debrecen határában, az autópálya és a BMW-gyár közelében épülhet meg a Magyar Közlekedési Múzeum új otthona, amely már elhelyezkedésével is különleges tervezői kihívás elé állította az alkotókat. A DAW Építész Stúdió győztes pályaműve egyetlen markáns építészeti gesztussal válaszol a zajos, ipari környezet és a múzeumi nyugalom kettősségére:
a szalagként hullámzó épülettest egyszerre kommunikál kifelé, az autópálya felé, és hoz létre egy zárt, zöld belső világot.
Katona Andrással arról beszélgettünk, hogyan fejlődött tovább a korábbi pályázati koncepció, miként született meg a „szalag–gyűrű”, és hogyan válhat a múzeum egyszerre látványos építészeti jellé, valamint élhető, emberléptékű közösségi térré.
Dinamikus szalag – Kiderült, milyen lesz az új debreceni Közlekedési Múzeum!
Megvan a tervpályázat eredménye, így már tudható, hogy fog kinézni a Debrecenbe költöző új Közlekedési Múzeum.
A tavalyi ötletpályázaton önök III. díjat nyertek, az idei meghívásos tervpályázatot pedig első helyezéssel zárták. Mennyiben segített vagy inspirálta a tavalyi koncepció tervezése a mostanit?
Minden tervezési folyamat egy tanulás és fejlődés, ezért kifejezetten hasznos volt, hogy a mostani pályázatot megelőzte egy ötletpályázat. Azt gondoljuk, hogy azért is sikerült ilyen jól a mostani pályamű, mert bár egy teljesen új tervet készítettünk, de az alapgondolat rokon a korábbival, ugyanakkor meg tudta haladni önmagát.
A tervpályázati anyag úgy tudott újat mutatni, hogy javította a korábbi hibáit és megtartotta az erősségeit.
A koncepciónk nagyon erős eleme a hullámzó lemez, mely az út és a pálya metaforája. Ennek is van áthallása a korábbi tervünkkel, de ebben a pályázatban kap egy többlet funkciót, ugyanis evvel tudjuk kialakítani azt a zárt, védett „oázist”, ami a látogatóknak egy élhető, emberi léptékű, védett, szerethető teret hoz létre. Ezt a védelmet az ötletpályázat során egy erdőgyűrűvel teremtettük meg, mely szintén működött, viszont gyengítette az épület jelszerű, messziről látható, látványos megjelenését.
Ilyenre álmodta DAW Építész Stúdió a debreceni Közlekedési Múzeumot
Az ötletpályázaton III. díjat nyert pályaművet a tervezők szavaival mutatjuk be.
A helyszín az autópálya mellett, a BMW-gyár közelében van, mezőgazdasági területen. Hogyan oldották meg a térszervezést úgy, hogy az autópálya, a külső környezet zaj-, forgalom- és ipari jellemzői ne rontsák a múzeum élményét?
Mindenképpen arra törekedtünk, hogy az épület formailag két világot határozzon meg.
Kellett egy külső, az autópálya felé kommunikáló látványos, jelszerű megjelenés, valamint egy belső, védett, emberléptékű, zajmentes élettér, mely aktivitásoknak is helyet tud biztosítani.
Erre pedig egy olyan formai elemet szerettünk volna, mely egyetlen eszközként alakítja ezt ki. A szalag formája tökéletesen választja szét ezt a két világot, ugyanakkor hullámzása által a funkciókhoz igazodóan tudja rugalmasan váltani a fedett, zárt és nyitott terek világát.
A tervben hangsúlyos szerepet kap a zöld belső udvar és a természetes légmozgásra építő megoldások. A gyakorlatban hogyan tervezik biztosítani, hogy a nagy üvegfelületek, a tágas kiállítóterek és az udvar együttese egész évben kellemes hőmérsékletet és komfortot adjon a látogatóknak?
A tájépítészetre és fásításra komoly hangsúlyt fektet a terv. A külső parkoló és tesztpálya, mely a zajos külső világhoz kapcsolódik, zöld tömegekkel kezelt felületek. Az épület beépített lamellás árnyékoló sávokat kapott, igazodva a tájoláshoz, valamint a tető túlnyúlása kezelik a napsütésből fakadó hőterhelést. Ezt szolgálja a zárófödém extenzív zöldtető kialakítása is.
A szalag hullámzása a funkcióhoz igazodóan, a megfelelő helyen süllyed le és emelkedik fel, így ott alakul ki magasabb üvegfelület, ahol nagyobb bevilágítás és reprezentatívabb térélmény szükséges.
A gyűrű által létrehozott belső tér egy kellemes mikroklímájú zónává alakul, mely a kültéri programoknak és időtöltésnek is ideális helyet biztosít.
A terv szerint a múzeum nemcsak állandó és időszaki kiállításokra lesz alkalmas, hanem konferenciatermeket, mozit, oktatási tereket, kávézót, tesztpályát és játszóteret is magába foglal. Hogyan tudják megoldani, hogy a különböző funkciók hatékonyan tudjanak egyszerre működni?
Az önmagába visszatérő szalaggal elhatárolunk külső és belső tereket, melyek különböző téri szituációkat alakítanak ki. Ezek megfelelnek az adott funkcionális igényeknek.
A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS AZ VOLT, HOGYAN TUDUNK NAPFÉNYBEN ÚSZÓ, A ZÖLD KÖRNYEZETTEL VIZUÁLIS KAPCSOLATOT LÉTESÍTŐ TEREKET KÖZÖS NEVEZŐRE HOZNI A TELJES FÉNYKIZÁRÁST IGÉNYLŐ AUDIOVIZUÁLIS TEREKKEL.
Ezt úgy oldottuk meg, hogy a transzparens terek a lemezek között futnak, míg a napfénymentes terek a lemezek felvastagított, ablaktalan részeiben kaptak helyet. Ezek a kiállítóterek a szalagon belül, önálló zárt területek, amely biztosítja a múzeumi funkció zavartalan működését, még az időben párhuzamosan futó rendezvények ideje alatt is. Olyan fluid építészeti eszközt használunk, amely képes a dinamikát hordozni, külső tereket differenciálni, egyúttal szabadon formálható oly módon, hogy szinte észrevétlen átmeneteket képes létrehozni a jelentősen eltérő funkcionális igények terei között is.
A pályázati kiírásban szerepelt, hogy a múzeum ne csak befelé, a kiállítóterekben meséljen a közlekedésről, hanem ikonikus jelként működjön a gyorsforgalmi útról érkezők számára. Hogyan találták meg az egyensúlyt a látványos, távolról is felismerhető forma és a funkciók optimális, gazdaságos elhelyezése között?
Az építészeti tervezés egy iterációs folyamat. Számtalan irányból közelítjük a feladatot. Megannyi szempont alakítja a végső építészeti koncepciót. Ezért minden építészeti vállalkozás egy tanulási folyamattal kezdődik.
Ezen szakasznak része a hely, a környezeti viszonyrendszer vizsgálata, valamint a program, a használók és üzemeltetők funkcionális igényeinek megismerése is.
A folyamat kezdetén távolabbról közelítünk, a környezet és az épület viszonyrendszerét vizsgáljuk. Folyamatosan tanuljuk a programot, a beruházó által meghatározott funkcionális igényeket. Minden egyes lépésnél visszaigazoljuk, hogy az aktuális elgondolás hogyan képes a funkciót integrálni, egyúttal a napi használati szempontok visszahatnak az építészeti mozdulatokra is. Megannyi szempont folyamatos egymásra hatása, párbeszéde érleli ki a végső irányt.
Lakóház a semmiből hónapok alatt?
Interjú Katona Andrással, a ModulWood Zrt. vezérigazgatójával
