A Highbury, az Arsenal FC otthona, Anglia egyik legemblematikusabb stadionjának számított, ám amikor 2006-ra eljött a költözés ideje, nem restellték lebontani és átépíteni. Az a sok kedves sportemlék azonban ezzel nem veszett oda, hiszen a létesítmény helyén, a műemléki besorolású tribünök felhasználásával, egy olyan lakóparkot építettek, ami ötletes módon állít emléket elődjének. Az alábbiakban az észak-londoni Highbury Square történetéről mesélünk.
...mintegy harmincöt méterre a kaputól megkapod a labdát. Felnézel, s látod, hogy a jobb szélső üres területbe futott, de te vakmerő vagy, és cselre vállalkozol. Egy ügyes csípőmozdulattal elküldöd a kilépő védőt a kukoricásba, majd áttolod a labdát a társa lábai között. Már csak a kapus van veled szemben. Lövésre emeled a jobb lábadat, mire a hálóőr eldobja magát, te viszont egy légies mozdulattal átgurítod a labdát a bal lábadra, tolsz rajta egyet, éles szögből kapura emelsz… és GÓÓÓL!! Egy utolsó perces góllal megveri az Arsenal az ősi rivális Tottenhamet, és ezzel megnyeri a bajnokságot! A Highbury szinte felrobban, mindenki üvölt! Elképesztő!
***
Ilyen és hasonló álmokat dédelgettek a fiatalok Észak-London piros-fehér felén majd’ egy évszázadon keresztül, 1913 és 2006 között, abban az időszakban, amikor az Arsenal Football Club otthonát az Avenell úti Highbury jelentette. Az ikonikus stadion eredetileg egy iskola játszóterének helyén épült London azonos elnevezésű negyedében, majd 1930-ban jelentős átalakításon esett át, melynek legfontosabb eleme, az art deco stílusú Keleti Tribün (illetve az ezzel párban elkészült Nyugati Tribün) építészeti szempontból is kiemelt jelentőséggel bírt.
Highbury-krónikák
Bár a jelentős építkezési költségek, illetve a II. világháború okozta nehézségek rövid időre visszavetették a klub fejlődését, az ötvenes években visszatért az élet a Highburybe, és a nézőszámok fokozatosan növekedni kezdtek. A nyolcvanas évek végétől kezdve azonban komoly változás állt be a labdarúgásban, és ezzel megváltozott a stadionok szerepe is. A sport egyre kevésbé szólt a helyi közösségekről és a szurkolókról, a hangsúly a gazdasági szempontokra helyeződött és a stadionok már többek voltak holmi sportpályánál: összetett rendezvényközponttá váltak, ahol nemcsak a szotyit köpködő huligánok, hanem a nyakkendős üzletemberek is otthonosan érzik magukat.
Ennek nyomán 1989-ben alaposan átalakították a déli, hatalmas órájáról ismert lelátót, és két emeletnyi VIP-páholyt építettek a pálya felőli oldalára, míg mögé irodahelyiségek és fitnesztermek kerültek. Három évvel később az északi lelátó is átalakult, ám az angol szurkolói kultúra ekkorra már hatalmas változásokon ment keresztül.
A Liverpool és a Nottingham Forest 1989. április 15-én, a sheffieldi Hillborough stadionban megrendezett FA-kupa elődöntős mérkőzésén rendőri gondatlanság következtében ugyanis túl sok liverpooli drukker zúdult be a számukra kijelölt szektorokba, a tömeg a pálya felőli, zárt rácsok felé omlott, és ennek következményeként 94-en a helyszínen életüket vesztették (később további 3 személy hunyt el a baleset okozta sérülések miatt).
Az 1990 legelején publikált vizsgálóbizottsági jelentés nyomán a kormány betiltotta az alkoholfogyasztást a lelátókon, és ami a legfontosabb: felszámolta az ülésmentes tribünöket. A stadionoknak így jelentős mértékben csökkent a kapacitása, és ezzel jelentős mértékben csökkentek a klubok bevételei is. Míg a Highburybe korábban megesett, hogy több mint 60 ezren is betuszakoltálk magukat, addig a Taylor-jelentés utáni években a stadion maximális befogadóképességét bő 38 ezerben határozták meg, komoly fejtörést okozva a vezetőségnek.
Bár a 90-es években voltak tapogatódzások a meglévő létesítmény bővítésével kapcsolatban, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a környező telkek sűrű beépítettsége miatt ez sosem fog megvalósulni. Így hát az egy szezonnal korábban bajnoki címet ünneplő és igen széles szurkolótáborral rendelkező Arsenalnál 1999 végén eldőlt, hogy a klubnak egy új, minden modern igényt kielégítő, nagyobb otthonra lesz szüksége: megszületett az Emirates Stadium megépítésének, és ezzel a Highbury lebontásának gondolata.
Évtizedes mesterterv
Bár láttunk már példát Európában arra, hogy egy új stadionba költöző csapat megőrzi korábbi otthonát és valahogyan hasznosítja azt, jelen esetben ez pénzügyi okokból kivitelezhetetlen lett volna. Az „ágyúsok” pénzügyi menedzsmentje azt gondolta ki, hogy a hosszútávon kétségkívül megtérülő új arénáját tudatosabb játékoseladás-politika és ingatlanbefektetések segítségével finanszírozza majd – utóbbiba tartozott a Highbury lakóparkká történő átalakításának elképzelése is.
Már 2003-ban kijelölték az Allies and Morrison építészeti irodát az átalakítás megtervezésével, és miután 2006. május 7-én az Arsenal egy Wigan ellen aratott 4-2-es győzelemmel végleg elbúcsúzott az ikonikus stadiontól, a játékosok és szurkolók helyét hamarosan a bontógépek vehették át. Mindeközben szűk fél kilométerrel odébb, a Queensland útnál sem tétlenkedtek a munkáskezek: itt már a közel 400 millió fontot kóstáló Emirates Stadion épült, melynek névhasználati jogáért a közel-keleti óriáscég első körben hozzávetőleg 100 millióval jutalmazta a londoni egyesületet, és melynek megépítésére az Arsenal egy 23 éves futamidejű, fix kamatú kölcsönt vett fel.
A Highbury Square munkálatai szintúgy probléma nélkül haladtak, és a végeredmény a korabeli London egyik legmodernebb lakhatási projektjének megvalósulását hozta. A kialakított 700 lakás között voltak egy, két és három hálószobások is; a lakórészek az egykori lelátók vonalát követve gyűrűzték körbe a középen kialakított tavas kertet, a két műemléki védettségű tribünt pedig sikerült kifejezetten ízlésesen, csakis a feltétlenül szükséges átalakítások megejtve beépíteni az elképzelésekbe.
Akadtak azonban nehézségek is: 2008-ban beütött a krach, és az embereknek hirtelen a legkisebb gondja is nagyobb lett annál, mint hogy az átlagár feletti londoni ingatlanokba fektessenek. Az eladások akadoztak, és az Arsenalnak az dobott mentőövet, hogy a már 2006-ban megnyitott Emirates-nek köszönhetően összesen több mint 3 millió euróval emelkedtek meg az éves meccsnapi bevételeik, illetve játékoseladásból is komoly pénzek landoltak a bankszámlán.
A türelem trófeát terem
A pénzügyi tudatosság végül kifizetődött. A 186 lakás maradékát sikerült értékesíteni, a 2010 szeptemberében megjelent pénzügyi jelentésben pedig már kiváló eredményekről számolhattak be a könyvelők: a Highbury Square építési költségeit sikerült téríteni a bank irányába, így a projekt végre már termelte a pénzt, és a klub rekordmagas, 56 millió fontos (bruttó) profitot regisztrált.
Előfordul néha, hogy az ember kockáztat, ám az eredmények csak hosszú évek elteltével jönnek. Az Arsenal esetében épp ez történt. Azzal, hogy a klub végre egyenesbe került, és ez a kockázatos, hosszútávú terv végül jól sült el, ismét nagy nyomás helyeződött a vezetőségre, illetve Arsene Wenger vezetőedzőre, hiszen a szurkolók a pénzügyek rendezésével a nagy igazolások és a sorra nyert trófeák korszakát vizionálták maguk elé.
Bár a londoniak edzőlegendája végül talán nem búcsúzott annyira szépen a klubjától, mint azt szerette volna, és az Arsenalnak beletelt egy kis időbe, hogy megtalálja a tökéletes edzőt Mikel Arteta személyében, a szurkolókat végül sikerült kárpótolni a hosszú éveken át szűkre húzott nadrágszíjért: három egymást követő ezüstérem után az Arsenal a 2025-2026-os szezonban végre megnyerte a Premier League-et, és végre van mit felrakni az Emirates vitrinjének legmagasabb polcára is.
Akinek pedig a Highbury hiányzik, azoknak elég beosonniuk a helyére épített lakóparkba, ahol két sövénysor közé a képzelet erejével még könnyen visszavarázsolhatják azokat a Henry-, Wright- és Bergkamp-gólokat, amik olyannyira hiányoznak a régi szép időkből.
***
...megkapod a labdát, cselre vállalkozol, kiosztasz egy kötényt, elfekteted a kapust, tolsz egyet a labdán, éles szögből kapura emelsz… és a pöttyös labdáddal kilőtted a szembe szomszéd konyhájának az ablakát. A Highbury szinte felrobban, mindenki üvölt! Elképesztő!
Nyitókép: Photo/Map: Arne Müseler / arne-mueseler.com / CC-BY-SA-3.0 / https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/de/deed.de
