Egyre több magyar település keres főépítészt, miközben a szerep jelentése a szakmán belül is folyamatos vita tárgya. A BME Urbanisztika Tanszék képzésének kerekasztalán gyakorló főépítészek és döntéshozók beszéltek arról, mit jelent ma a minőség képviselete a települések alakításában – és kié a felelősség.
Ha egy település szétesik, azt mindenki észreveszi. Ha viszont működik, élhető, arányos és szerethető, azt ritkán kötjük egy konkrét személyhez. Pedig sokszor van ember, aki tett érte: a főépítész. Magyarországon a főépítész a helyi épített környezet egyik legfontosabb szereplője. Nem hatóság a klasszikus értelemben, inkább szakmai lelkiismeret. Olyan közszereplő, aki egyszerre beszél a polgármesterrel, a beruházóval és a lakóval, majd megpróbál egyetlen döntésben közös nevezőt találni. A feladata röviden: biztosítani, hogy a település fejlődése ne csak gyors, hanem jó is legyen.
Az utóbbi években A magyar építészetről szóló törvénynek köszönhetően ez a szerep felértékelődött.
OTÉK-ból TÉKA
Az emberközeli építési szabályozás felé
Egyre több település alkalmaz főépítészt, a szakemberek száma azonban alig tud lépést tartani a bővüléssel. A rendszer lényege, hogy a helyismeret és a szakmai mérlegelés ténylegesen megjelenjen a döntésekben, ne csak a paragrafusok érvényesüljenek.
Egy képzés, ahol a szakma saját magát tanítja
A BME Urbanisztika Tanszékén futó képzés hagyományos egyetemi program helyett inkább műhely. Tervezők, hivatalban dolgozó szakemberek és leendő főépítészek ülnek egy teremben, miközben olyanok tartanak órát, akik napi szinten hozzák a döntéseket. Az egyetemen a kétezres évek közepén már létezett ez a szakirányú továbbképzés, ám hosszabb szünet után 2025-ben indult újra. Az újraindítás oka egyszerű:
gyorsan nő a főépítészt alkalmazó települések száma, ezért szükség van olyan szakemberekre, akik értik a közigazgatást, a településtervezést és az egyeztetés gyakorlatát.
A program egyik legfontosabb eleme, hogy legyenek kerekasztal jellegű órák is, ahol hagyományos előadás helyett szakmai beszélgetés zajlik, hiszen a képzésben résztvevők mind építészek, tájépítészek, településmérnökök vagy építőművészek, így egy szakmai beszélgetés hasznosabb számukra, mint egy szigorúan vett tanóra. A hallgatók közvetlenül kérdeznek, a meghívottak pedig a saját tapasztalataikból válaszolnak. Egy ilyen alkalmon vett részt a Hely.hu is.
Egy délután hat főépítésszel
Az asztalnál a szakma különböző szereplői ültek egymás mellett: országos főépítész és államtitkár, egykori államtitkár, kamarai vezető, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke és több gyakorló főépítész. A hallgatók egy nyilvános szakmai beszélgetést hallgathattak végig, ahol a résztvevők a saját tapasztalataikból kiindulva reagáltak egymás felvetéseire. Pálfy Sándor professzor emeritus röviden felidézte, honnan jött a képzés. Az apropó egyszerű:
a 2023-as törvény után hirtelen sokkal több település keresett főépítészt, mint amennyi szakember rendelkezésre áll vagy mint ahány építész szeretné ezt a szerepkört vállalni.
Innen vette át a szót Philipp Frigyes, a Pest Vármegyei Építészeti Kamara elnöke és az Országos Főépítészi Kollégium volt elnöke, aki történeti ívet húzott az ókori főépítészi szereptől a mai magyar rendszerig. A számoknál lett igazán csend a teremben:
egy év alatt több mint négyszeresére nőtt, 550-ről 2459-re emelkedett a főépítészt alkalmazó települések száma.
Mindeközben a főépítészek létszáma messze nem emelkedett ilyen ütemben. Kiemelte, hogy magas minőségű és hatékony feladatellátásra van szükség.
Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára és országos főépítész innen a jelenre fordította a beszélgetést. Azt mondta,
a közvélemény sokszor nem érti, mit csinál a főépítész, pedig a feladata a minőség képviselete.
Hozzátette: a rendszert politikailag sem volt könnyű elfogadtatni, mert sokan párhuzamos döntéshozataltól tartottak, végül a megépült projektek tapasztalata győzte meg a kétkedőket. Szaló Péter korábbi területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkár, korábbi regionális tervező helyettes államtitkár erre reagálva inkább az állami működés oldaláról közelített. Szerinte addig nehéz jó minőséget elvárni, amíg az építésügy és a területfejlesztés nincs valódi együttműködésben, mert így a fontos rendeletek is késve születnek meg.
Salamin Ferenc, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke és Szerencs főépítésze a mindennapi gyakorlat felé vitte a témát, és három tanácsot fogalmazott meg a hallgatóknak:
a főépítészi munka személyes műfaj, ezért jelen kell lenni a település életében, jó építészeket kell bevonni és lehetőséget adni nekik, és csak az tud hitelesen dönteni, aki maga is tervezett már.
Megjegyezte, hogy az országban jelenleg 446 főépítész dolgozik, miközben körülbelül ezerre volna szükség. Ekkor Rumi Imre, korábban Százhalombatta, Érd, Budapest XXII. kerület és Alsónémedi főépítésze erősebb állítással lépett be a beszélgetésbe. Azt mondta, az önkormányzati rendszer hibái miatt sok helyen kezelhetetlen a helyzet, egy főépítész akár ötven települést is visz, ezért szerinte a főépítészi hálózat államosításán is érdemes lenne elgondolkodni. Lánszki Regő azonnal vitatta ezt.
A főépítész értéke éppen a helyismeret, ezért a döntéseknek helyben kell megszületniük.
Az önkormányzati rendszer változhat, de központi irányítás alá szervezni a főépítészeket szerinte éppen azt venné el, amiért létrejött. A beszélgetés nem jutott közös végkövetkeztetésre, és talán nem is ez volt a cél. A hallgatók inkább azt láthatták, hogyan gondolkodik egy működő szakma saját magáról, vitákkal együtt.
Miért fontos ez az egész?
A főépítész munkája ritkán látványos, inkább következetes jelenlét. Ott derül ki a jelentősége, ahol hiányzik, széteső utcaképekben, egymást zavaró beruházásokban, elvesző helyi karakterben. A képzés ezért lényeges. Olyan szakembereket készít fel, akik képesek értelmezni a szabályokat, tárgyalni a szereplőkkel és felelősen dönteni. A februári óra hangulata jól mutatta, hogy a főépítészi rendszer élő intézmény, amelyet a résztvevők folyamatosan formálnak.
A települések minősége közügy, a főépítész pedig ennek a közügynek a mindennapi képviselője.
A BME Urbanisztika Tanszék Önkormányzati Főépítész szakirányú tovább képzésén pedig ezt a szerepet tanulják és gyakorlatokon keresztül sajátítják el, illetve erősítik a szakmagyakorláshoz szükséges kompetenciákat.
Nyitókép: Esztergom, MTI/Máthé Zoltán
