Ahogy az építészetben, úgy a bútortervezésben is egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat a nők. Közülük mutatunk be most négyet, akik letették névjegyüket az iparágban.
Monica Förster
Monica Förster Svédország egyik legészakibb településén nőtt fel. 1999-ben, Stockholmban alapította meg saját tervezőirodáját, mely olyan nagy gyártóknak dolgozott mint az Alessi, az Artifort, a Fredericia, a Poltrona Frau, a Tacchini és a Tecno. Dizájnerként igazán büszke lehet műveire, melyet a New York-i MoMA is kiállított.
Munkáit karakteres formavilág jellemzi, igyekszik egybefűzni az ipari formatervezés és a műhelymunka jellegzetességeit.
„Ami leginkább számít, az a projekt mögötti érzelmi rezonancia, a költői esszencia. Ha ezt meg tudom fogalmazni, csak azután fókuszálok a formára, színekre és részletekre”
– vallja a tervező.
Patricia Urquiola
A spanyol származású formatervező és építész – madridi tanulmányai után – a Milánói Egyetemen dolgozott Castiglioni mester tanársegédjeként, és itt is alapított stúdiót 2001-ben. Munkái széles spektrumon mozognak, építészettől a belsőépítészeten át a terméktervezésig. Belsőépítészeti művei közt szerepel ékszermúzeum Vicenzában, Four Seasons Hotel Milánóban, de őt dicséri a Hotel Mandarin Oriental is Barcelonában. Reklámterveinek megrendelői olyan cégek, mint a BMW, a Cassina vagy a H&M. Számtalan olasz és nemzetközi bútorcégnek tervezett, köztük az Alessinek, a Boffinak, Kartellnek, a Kvadratnak és Louis Vittonnak.
Ő a jelenkori eklektika egyik legismertebb képviselője, aki az érzékeinknek tervez, legyen szó csempéről, világításról, textilről, bútorról vagy beltérről. Feminin formanyelv, virágmintázat és haptikus érzékiség jellemzi.
Mintha minden tárgya azt súgná: próbálj ki, tapints meg.
Alkotásait jegyzi többek közt a New York-i MoMA, a párizsi Musée des Arts décoratifs, a bázeli Vitra Design Museum és a londoni Victoria & Albert Museum.
2024 óta a Spanyol Királyi Művészeti Akadémia tagja.
Nika Zupanc
Szlovén formatervező művész, Nika Zupanc jól felismerhető stílusával 2008-ban robbant be a köztudatba, a holland Moooi-nak tervezett Lolita lámpájával. Még ebben az évben megalapítja műhelyét Ljubljanában. Nika a modern kulturális hatásokat kortárs nyelven interpretálja, kihasználva a legújabb ipari megoldásokat.
Tervezett az Alessinek, a Qeeboonak és a Natuzzinak, illetve egy külön felkérésre ő álmodta meg a Dior egyik időszakos pavilonját is.
Az Elle USA „punk elegancia”, a Businessweek „techno chic” jellemzéssel írt munkáiról.
Elena Salmistraro
Brera után Milánóban tanult divattervezést majd ipari formatervezést, itt alapította meg stúdióját férjével. Elena Salmistraro munkái széles skálán mozognak, a ruhatervezéstől a használati tárgyakon át művészeti installációkig terjednek. Ihletet szerez a kortárs divatból a természetből és a mitológiából is. Eklektikus és játékos tárgyai a művészet és a sorozatgyártás egyesítéséből jönnek létre. Az érzelem számára a tárgy egy funkciója.
„Alkotásaim a művészet és formatervezés egyesülésével jönnek létre: óriási figyelemmel a részletekre, a formák közti harmóniák fáradságos keresésével, költői stílusba oltva”
– vallja.
Megrendelői közt olyan nemzetközi cégeket találunk, mint az Apple, a Vitra, a Nike, a Moooi, a Lavazza és a Replay.
