Pontosan 80 évvel ezelőtt 1945. január 18-án szabadult fel a pesti gettó. A Hetedik Műterem tavaly két ütemben elkészült emlékműve máig is felfoghatatlan, tragikus történéseknek állít emléket, miközben láthatóvá teszi a láthatatlant.
A gettó szó a középkorban zsidónegyedet jelentett. A városrészt, ahol először a közös életmód és vallás miatt költöztek össze a zsidó emberek, a 15. századtól a mindenkori hatalom jelölte ki számukra kényszerlakhelyül. A gettó fogalma pedig a világháború utánra egy drámai jelentéstartalommal bővült, amely azóta is emlékeztet a vészkorszakra.
Már a második világháborúba való belépés után elkezdődtek a deportálások Magyarországon, és tízezreket hívtak be munkaszolgálatra, ahol az embertelen körülmények és munka miatt rengetegen meghaltak. A zsidóság elkülönítése 1944. április 16-án Kárpátalján kezdődött, de már április 5-től kötelező volt minden hat évnél idősebb zsidó embernek a sárga csillag viselése.
Budapesten 1944. június 15-én rendelték el hivatalosan a zsidó lakosság átköltöztetését a sárga csillaggal jelölt házakba. A zsidóságnak a Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (mai Kertész utca), Király utca, Csányi utca 3–6. szám, Rumbach Sebestyén utca 17–19. szám, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (mai Károly körút) által határolt kb. 0,3 négyzetkilométeres területre kellett összeköltözniük. A kijelölt körzetben összesen 162 csillagos ház volt, amelyeket a nem zsidó lakosságnak el kellett hagynia.
A gettót az 1944. november 29-én kiadott rendelet alapján 1944. december 10-én zárták le, magas deszkapalánkokkal határolva a területet. A területet fegyveresek őrizték és kizárólag a kijelölt személyek hagyhatták el, ők is csak különleges esetben.
A lezárt területen közel 70 000 ember élt összezsúfolva, minősíthetetlen viszonyok között.
A felszabadításkor 1945. január 18-án az utcákon és a Klauzál téren körülbelül 3000 temetetlen holttestet találtak. Az áldozatokat ideiglenesen a gettó zöldterületein, egy részüket a Klauzál téren három kisebb tömegsírban temették el. A holttesteket később exhumálták, és a Salgótarjáni úti temetőbe szállították. 2881 holttestet – köztük 1140 név szerint ismert áldozatot – a Dohány utcai zsinagóga udvarán, 24 közös sírba helyeztek.
Erzsébetváros Önkormányzata még 2021-ben írt ki ötletpályázatot egy emlékmű megvalósítására az egykori gettó egyik „központi helyszínére”, a Klauzál térre.
A pályázat első díját a Hetedik Műterem terve érdemelte ki.
Az emlékmű végül tavaly nyerte el végső formáját az évforduló alkalmából pedig bemutatjuk a Hely.hu olvasóinak a tervezők koncepcióját, valamint az elkészült emlékhelyet.
Az emlékezés lenyomata
Az emlékműnek két, egymással szorosan összefüggő eleme és helyszíne van. Az egyik magának az egykori gettónak a közterületi lehatárolása, az eddig a kollektív tudat számára aligha létező határvonalának előhívása. A másik a gettó egykori legnagyobb terén, az egykori tömegsírok közelében elhelyezett emlékhely.
Az egyetlen, egykor valós, s ezért megjelölhető fizikai valóság a gettó határa, melynek „előhívása” szándékaink szerint segít elgondolhatóvá tenni – épp a térbeliség valóságát kínálva a történelmi tudás absztrakciója mellé – a bekövetkezett, egyszerre személyes, egykori családokat érintő, és egyszerre mindannyiunkhoz, magyarokhoz ma is kötődő közösségi tragédiát.
A terület be- és kilépési pontjainál alig észrevehető jelek hálózata valósult meg. Mindösszesen 16 utcát szelt át az egykori határ. A 16 utcán átfutó egykori palánk helyén 16-16, összesen 32 db határt jelölő elemet helyeztünk el. A határokat megjelölő színezett műkő elemekbe süllyesztve vastag bronz rúd jelöli az egykori határt, melyet savmart, kifestett szöveg egészít ki.
A határokat jelölő elemekből két típus készült, melyek az egyes utcák két-két járdafelületébe kerültek. Az egyik magyar-angol, a másik magyar-héber felirattal, egységesen a következő szöveggel: „A pesti gettó határa / 1944. XII. 10-1945. I. 18.”
A központi elem elhelyezésénél az 1944-es állapotot – erőteljes centrum körül fákkal beültetett teret – vettük alapul. Az elem az egykori tér központjába kerül, amely ma egy zöldfelületre esik.
Ez a pozíció így egyben a tér időbeli értelmezésére is kísérletet tesz, utal a traumatikus múlt valós téri környezetére, halvány emléknyomként megjelenítve annak egykori centrumát.
A központi elem kör alaprajzú műkő korong, melynek alapterülete pontosan 4 négyzetméter. A korong felső felületében egyedi, szabálytalan elosztásban jelenik meg 3000 db bronz lemez. A bronzlemezek elrendezése leképezi a gettó főbb helyszíneit, a 4 négyzetméter pedig megegyezik azzal, amekkora terület jutott egy embernek a gettóban, átélhetővé téve ezzel a 0,3 négyzetkilométernyi terület felfoghatatlan zsúfoltságát.
A 3000 db lemez a felszabadításkor talált temetetlen áldozatok számára utal.
A Klauzál téri emlékjel felszíne sajátos reliefként, absztrakt felületként jelenik meg az egykori tér fókuszában, a jelek sűrűsége a gettótérkép és az egykori tömegsírok térbeli elrendezésére is utal.
Forrás: Hetedik Műterem – Szabó Levente DLA
