Mi történik, ha egy fiatal építész a kastélypadlások porából pontfelhőt rajzol, majd a digitális örökségvédelem élére áll? Holman Ágoston, a Loricatus társalapítója a „Repül. Rögzít. Segít!” című könyv kapcsán mesélt nekünk felelősségről, terepi meglepetésekről, BIM-hitek és tévhitek világáról, valamint arról, hogy miért nem adat, hanem emlékezet a lézerszkennerben rejtező valóság. Egy izgalmas interjú egy agilis építésszel – sztorik, tanulságok, jövőkép.
Hogyan fér össze a kastélypadlásokon suhanó drón, a pontfelhőben rejlő valóság és a digitálisan gondolkodó építész? Holman Ágoston szerint tökéletesen. A Loricatus társalapítója egy új szemléletet képvisel a hazai örökségvédelemben – ahol a technológia nem cél, hanem eszköz a múlt hiteles és precíz megőrzésére.
A Repül. Rögzít. Segít! című könyv megjelenése hívta életre ezt az interjút. A beszélgetés során Holman Ágoston nemcsak a könyv kulisszatitkaiba avatott be bennünket, hanem saját tapasztalatait, terepen szerzett történeteit, szakmai meglátásait és gyakorlati ajánlásait is megosztotta.
Ha egyetlen történettel vagy gondolattal kellene bemutatnia magát az olvasóknak, mit mondana?
Aki térképet rajzol, döntést hoz. Megmutat valamit, és közben kizár más lehetőségeket. Gyerekkorom óta vonz a dolgok mögötti rendszer, a szerkezet. Azt hiszem, ez vitt a felmérés és az örökségvédelem irányába is. Apukám is építész – a spirálfüzetekbe gyűjtött részletei ma is inspirálnak, és szeretném, ha a mi digitális „füzeteink” is ennyire értékállóak lennének.
A minap megjelent könyve már az első oldalakon leszögezi, hogy nem klasszikus szakmai mű. Inkább kézikönyv a digitális valósághoz. Miért ezt a stílust választotta?
A célom az volt, hogy az olvasó lássa: ezt a világot nemcsak mérnökök és informatikusok értik. A digitalizáció nem elvont fogalom, hanem valós problémákra adott gyakorlati válasz. A történetekben mindenki felismerhet egy ismerős helyzetet – így lesz belőle közös nyelv.
Mikor tapasztalta először, hogy a digitalizáció nem csupán elmélet, hanem konkrét eredmény?
Amikor egy többmilliárdos projekt költségvetésében ötvenmillió forint megtakarítás született, pusztán annak köszönhetően, hogy precíz felmérést végeztünk. Ez volt az a pillanat, amikor mindenki számára világossá vált: az adat nem díszítőelem, hanem döntéstámogató eszköz. Nem elvont fogalomként van jelen, hanem anyaghasználatban, hibák elkerülésében, felelős építési döntésekben nyer értelmet.
A könyvben hangsúlyos gondolat, hogy nincs két egyforma épület, a digitális felmérés ezért is elengedhetetlen. Milyen saját élményre alapozza ezt?
Egy kastélyfelújításnál dolgoztunk, ahol azonos homlokzat mögött három teljesen eltérő tartószerkezet rejtőzött. Ha nem lett volna pontos pontfelhőnk, a kivitelezés során számos súlyos hibába csúsztunk volna bele. Ez az eset tökéletesen megmutatta, hogy az előzetes felmérés nem adminisztratív tétel, hanem a siker kulcsa.
Bicskei templom
Akadt olyan digitális megoldás, amelytől áttörést reméltetek, de végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
Igen, volt rá példa. Egy templom felmérését egy új szoftverrel próbáltuk kivitelezni, de a végeredmény használhatatlan adatokat hozott. A rendszer nem volt képes alkalmazkodni a helyszín adottságaihoz, a valósághoz. Ez világossá tette számunkra: nem minden innováció értékes pusztán attól, hogy új. Akkor van jelentősége, ha képes érdemben reagálni a valós problémákra.
A könyvben a BIM is fontos szerephez jut. Ez a modell mikor ragadta meg igazán?
Egy iskolafelújítás kapcsán tapasztaltam meg először, milyen az, amikor három különböző szakág egyazon modellen dolgozik – és nincs szükség folyamatos egyeztetésekre. A BIM ebben az esetben nem egy újabb eszköz volt, hanem maga a keretrendszer, amely strukturálttá, követhetővé és átláthatóvá tette az egész projektet. A digitális koordináció már nem extra, hanem alapelv.
Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a megbízó túlzott elvárásokat támaszt a BIM-mel szemben, nem?
Több alkalommal is találkoztam ilyennel, igen. A BIM nem varázspálca – nem helyettesíti a projektmenedzsmentet vagy a szakértelmet. Segít abban, hogy a folyamatok átláthatóbbá, gyorsabbá és pontosabbá váljanak, de nem végzi el helyettünk a munkát. Ezt sokszor nehéz elsőre elfogadtatni, de ha egyszer valaki valóban elkezdi használni, onnantól nem kérdés többé a haszna.
Volt olyan építész, akit – bár először idegenkedett tőle – sikerült meggyőznie a digitális megoldások előnyeiről?
Igen, és ezek mindig nagyon ösztönző helyzetek. Egy idősebb kollégánk kizárólag papíralapú metszetekkel dolgozott, és eleinte szkeptikusan fogadta a digitális felméréseket. Amikor azonban a pontfelhő segítségével sikerült hitelesen rekonstruálni egy bonyolult boltozati rendszert, ő maga kérte legközelebb is, hogy „hozzatok még ilyen űrfegyvert!” Ez számomra sokat jelentett – nemcsak technológiai siker volt, hanem szemléletformálás is.
Előfordult olyan szituáció, ahol a pontfelhő lett a döntő bizonyíték egy vitás kérdésben?
Igen, például egy tetőszerkezeti rekonstrukció során a kivitelező és a megrendelő máshogy emlékezett a korábbi kialakításra. A szkennelésünk viszont pontosan dokumentálta az eredeti állapotot – ez döntötte el végül a vitát. Ez az eset is jól mutatja: a pontfelhő nemcsak mérnöki eszköz, hanem akár jogi érvelés alapja is lehet.
A könyvben számos izgalmas történetet oszt meg. Van személyes kedvence közülük?
Egy kastély padlásterében dolgoztunk, amikor a drón egy lezárt szobára bukkant. Az ajtó el volt torlaszolva, de a drón átrepült rajta, és egy berendezett helyiséget talált, amelyben még a kávésbögre is ott állt az asztalon. Egy másik alkalommal a pontfelhő egy elfeledett pincelejárat pontos helyét mutatta meg – éppen ott, ahol a régi térképek sejtették. Ezek a pillanatok mindig különlegesek, mert a digitális technika ilyenkor a felfedezés eszköze lesz.
A megrendelők általában hogyan viszonyulnak ehhez a technológiához?
Egy ügyfelünk eleinte csak a kötelező dokumentációs igényeket akarta kipipálni. Ám amikor egy frissen burkolt falszakasz mögött hiba gyanúja merült fel, és a modell alapján azonnal azonosítani tudtuk a problémát, az élmény átütő volt. Ettől kezdve ő lett az egyik legaktívabb digitális megoldáspárti megrendelőnk. A technológia ilyenkor nem extra költség, hanem beruházás a biztonságba és a hosszú távú fenntarthatóságba.
A digitális átadás kiválthatja az élő tudást?
Kiváltani nem tudja, de remekül kiegészíti. Az élő tudás gyakran egy-egy emberhez kötődik – gesztusokhoz, tapasztalati rutinokhoz, belső arányérzékhez. A digitális dokumentáció viszont újraformázható, visszakereshető és hosszú távon megőrizhető. A kettő együtt ad teljes képet: a hagyományos tudás az értelem, a digitális eszköz pedig a memória.
Mikor érezte először igazán, hogy a digitalizáció felelősséget is jelent?
Egy hosszú, több évig tartó rekonstrukció végén a kivitelező odajött, és csak annyit mondott: „Köszönöm, hogy volt mit visszanézni.” Ez a mondat mélyen megmaradt bennem. Nem az adatokra, nem a fájlnevekre utalt, hanem a bizalomra. Hogy volt egy olyan rendszer, ami nem engedte elveszni a részleteket. Ez számomra a digitalizáció valódi súlya.
Mit tanácsolna egy most induló építésznek?
Azt, hogy legyen kíváncsi. Merjen kérdezni, és ne féljen hibázni.
De, ami talán a legfontosabb:
merjen digitálisan gondolkodni.
Mert a jövő építészete nem a rajzasztalon kezdődik – hanem adatbázisokban, modellekben és kooperációban.
