2025. augusztus 28-án lenne 100 éves dr. Böhönyey János építész, gondolkodó, a hazai iparosított építés kiemelkedő alakja. Noha Kaposvárról indult, életműve túlmutatott az országhatárokon: a paneles és moduláris építési rendszerek meghonosításával, az emberközpontú várostervezés elveinek hirdetésével és a technológiai innovációk támogatásával fél évszázaddal előre látta azt, amit ma a fenntartható, digitálisan vezérelt építészet természetes alapnak tekint. Centenáriuma alkalom arra, hogy végigkövessük, miként lett a múlt víziójából a jelen valósága, illetve hogy miként él tovább öröksége az okosvárosok, közösségi terek és modern otthonok világában.
Egy kaposvári születésű innovátor száz éve
Dr. Böhönyey János 1925. augusztus 28-án, Kaposváron látta meg a napvilágot. Szakmai útjának indulását erősen meghatározta szülővárosának gyors fejlődése: Kaposvár a XX. század közepén jelentős ipari centrummá vált, ennek pezsgése késztette a fiatal Böhönyeyt arra, hogy a fenntartható és innovatív építés társadalmi jelentőségét kutassa.
Tanulmányait Budapesten, a Műegyetemen végezte építészmérnökként, majd pályája során szinte minden jelentős hazai és nemzetközi építészeti szervezetnél – az IPARTERV-től és Típustervező Intézettől a Magyar Építőművészek Szövetségéig – vezető vagy legalábbis meghatározó szerepet töltött be.
A fejlett építésipar, iparosított építési technológiák meghonosításában, a paneles és moduláris építési rendszerek hazai adaptációjában elévülhetetlen szerepe volt.
A jövő épületeit – mondhatnánk – már 1950-ben tervezni kezdte.
A Böhönyey-vízió: oparosítva, de emberközpontúan
Az 1976-os iparosított építésről szóló, legendássá vált Iparosított Építés konferencián tartott előadásában dr. Böhönyey János nemcsak az iparosítás technológiai forradalmáról beszélt, hanem arról az emberi tényezőről is, amely minden építészeti vízió lelke. Felhívta a figyelmet arra, hogy az iparosított építés nem lehet öncélú, hanem válaszként kell szolgálnia a kor társadalmi igényeire: az urbanizációra, a lakáshiányra, az életminőségre. Szerinte az építészet nemcsak technológia, hanem
a társadalmi ideál képe, kultúrájának dinamikus formája, mely életterét civilizálja.
A tömeglakás-építés paneles, szilikát alapú megoldásait a magyar viszonyokhoz igazította. Szakmai programja, miszerint „a lakás mint funkció nem fejeződik be az objektumon belül”, ma is visszaköszön az okos otthonok, közösségi terek, multifunkciós városi környezetek kialakításában – ahol az építészet valóban a felhasználó életformájához igazodik. Böhönyey szorgalmazta a rugalmas, variálható lakástípusok kialakítását, előirányozva a későbbi lakásösszenyitási, átszervezési lehetőségeket. Ezek napjainkban a moduláris bővítés, az energiahatékony átépítés formájában valósulnak meg.
Technológiai innováció – ma standard
Ami 1976-ban még újszerű koncepciónak számított, napjainkban szinte elvárás. Iparosított építési technológiák, sorozatgyártott elemek, koordinált tervezési és kivitelezési láncok – ezek a fenntartható, környezetbarát urbanizáció alapkövei világszerte. Böhönyey már korában hangsúlyozta, hogy csak magas szervezési színvonal mellett teremthet gazdasági előnyt az iparosított építés, ezt a szemléletet ma a Lean Construction, a BIM (Building Information Modeling), prefabrikáció, illetve az építési digitalizáció/automatizáció rendszerei egészítik ki.
Böhönyey János joggal nevezte mérföldkőnek a modulkoordináció szabványosítását. Hogy értsük, miről van szó: az építőiparban rengeteg, különböző gyártók által készített elem – falpanel, ajtó, ablak, födémlap – találkozik Ezek kapcsolódása akkor lehet gördülékeny, ha mindegyik ugyanazon a „játéktéren” mozog. Ez a játékterület a „modul”: például a 10 vagy 30 cm-es lépték, amit minden egyes elem szigorúan betart. Amikor 1964-ben a KGST-országok egységes szabványt rendeltek el, azzal megnyílt az út az építés valódi, ipari rugalmassága felé – a tervező, a gyártó, a szerelő bármely országból ugyanazokat az elemeket használhatta, egymással összecsatolhatóan, zökkenőmentesen.
Ami akkoriban Kelet-Európa innovációs sajátossága volt, mára már globális szintű, az egész világon alkalmazott szemlélet lett. A szabványok – ISO, EN és társaik – már nemcsak előírnak, hanem alkalmasak az egyedi igényekhez, új technológiákhoz való igazításra is. Sőt, a digitális korszak BIM-tervei, okoseszközei és online katalógusai valós idejű tervezést tesznek lehetővé: a modulok megmaradtak, de a tervező már nemcsak bútorrendszert, hanem egy egész városrendszert rendelhet össze pár kattintással, a fenntarthatóság, a költséghatékonyság és a minőség minden eddiginél gyorsabb érvényesítésével.
Böhönyey örökségét így viszik tovább a mai építészek: amit ő egységként, irányelvként fogalmazott meg, azt ma már digitális rugalmasság, globális együttműködés és innovatív tervezési szabadság szövi át.
Emberközpontúság és design – öröksége a városban is él tovább
Az iparosított lakóegyüttesek kapcsán Böhönyey az esztétikai szempontokat sem tartotta elhanyagolhatónak. Modern városaink arculatát, zöldítését, közösségi terei, utcafrontok variabilitását ő még funkcionális és kompozíciós egységek összjátékaként vizionálta. Ma mindez megvalósult a Smart City koncepcióban, parkok, közterek, zöld homlokzatok, környezettudatos közlekedésfejlesztés formájában.
Az évforduló alkalmából Böhönyey életműve újra reflektorfénybe került, ez a nap pedig lehetőséget ad arra, hogy rávilágítsunk: munkássága mind szakmailag, mind társadalmi szemléletében releváns ma is.
Így lett a „vízióból valóság", a múltból jövő.
Böhönyey János jelentősebb alkotásai (ha érdekel, kattints!)
- Zalaegerszegi ruhagyár (1950–1951)
- Kaposvári fonoda épületei (1951)
- Vákuumtechnikai Gépgyár (1955)
- Miskolci pamutfonó (1956)
Díjai és kitüntetései (ha érdekel, kattints!)
- Ybl Miklós-díj (1955)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1976)
- Schinkel-érem arany fokozata (1981)
- Kotsis Iván-érem (1996)
- A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata) (1998)
- Herder-díj (2001)
Borítókép: Böhönyey János, Iparterv képtár; Bába István, hely.hu
Forrás: Wikimedia; Ipari Építészeti Szemle - Iparterv kiadvány
