Átfogó műemléki felújítás kezdődhet Gyula egyik különleges építészeti emlékén, az 1802-ben épült Kishídon. A vár egykori árka fölött átvezető, több mint 220 éves híd nemcsak közlekedési műtárgy: a város 19. század eleji újjászületésének és a történelmi várkörnyezetnek is fontos emléke.
A Maróthy téren álló, műemléki védelem alatt álló Kishíd – más néven várárok feletti híd – restaurátori igényességű felújítást kap. A munkát a közbeszerzés nyerteseként a FUTIZO Kft. végezheti el, mintegy bruttó 118 millió forintból. A beavatkozásra azért van szükség, mert a több mint két évszázados építmény állapota jelentősen leromlott, különösen a nedvesedés és a korábbi, nem megfelelő javítások miatt.
Egy tűzvész után született meg a híd
A Kishíd története szorosan összekapcsolódik Gyula 1801-es nagy tűzvészével, amely a város jelentős részét, valamint a Wenckheim család kastélyát és több uradalmi épületet is súlyosan érintett. Gróf Wenckheim Ferenc ekkor hívta Gyulára id. Czigler Antalt, aki később mintegy hat évtizeden át dolgozott a család szolgálatában, és több, ma is meghatározó gyulai épülethez kapcsolódott.
Czigler tervei alapján 1802-ben készült el az egyívnyílású téglahíd, amely az egykori, addigra kiszáradt várárkon vezetett keresztül, és a kastély megközelítésének fontos eleme lett. Az építés évét ma is őrzi a híd nagyméretű kő záróeleme: mindkét homlokzaton az MDCCCII, vagyis 1802 felirat olvasható.
A 21 méter hosszú és 9,5 méter széles építmény ívnyílása 6,64 méter. Téglából készült boltozatát és falazatait faragott kőelemek, illetve jellegzetes, egymásba érő körökből kialakított kovácsoltvas mellvédrácsok egészítik ki. A ma látható romantikus kapusház későbbi: az 1850-es években épült.
Több egyszerű közlekedési műtárgynál
A Kishíd jelentőségét az adja, hogy Gyula történetének több korszakát kapcsolja össze. A közvetlen közelében található a gyulai vár és az Almásy-kastély, miközben maga a híd az egykori várárok és a korábbi szigeterőd településszerkezetének egyik máig fennmaradt épített emléke. Műemléki nyilvántartása is eredetileg közlekedési emlékként határozza meg.
Czigler Antal munkássága külön is értékessé teszi a hídat: az 1801-es tűzvész utáni újjáépítés során jelentős szerepe volt a mai történelmi Gyula arculatának kialakulásában. Nevéhez a kastély helyreállítása mellett többek között lakó- és középületek, valamint más gyulai építészeti emlékek is kapcsolódnak.
A nedvesség az egyik legnagyobb ellenség
A mostani felújítás ezért nem egyszerű burkolatcserét jelent. A téglafalakat és a boltívet szükség szerint megerősítik, a károsodott elemeket cserélik, és közel 200 négyzetméteren furatinjektálással védekeznek a talajnedvesség ellen. Mintegy 300 négyzetméteren bevonatszigetelést készítenek, a boltvállaknál pedig szellőztető kavicságy segíti majd a falak kiszáradását.
A történeti megjelenés visszaállítása is fontos része a munkának. Restaurálják a kőfelületeket, a kőlábazatokat és fedköveket, a hiányzó elemek pótlásához pedig több mint öt köbméternyi követ faragnak újra. Megújul a hat kovácsoltvas korlátbetét és három öntöttvas kandeláber is, a vakolt felületek pedig az eredetihez igazodó fehér színt kapnak.
A beruházással így nem egyszerűen egy rossz állapotú hidat javítanak ki: Gyula 224 éves, a város újjáépítésének történetét őrző műemléke kaphat újabb évtizedekre biztosított jövőt.
Források: Magyar Építők, Műemlékem.hu, Magyar Nemzeti Levéltár, Gyulai Hírlap, BEOL, Műemlékvédelem
