Csak a falai maradtak meg a radostyáni református templomnak, amely szombat délután gyulladt ki. A középkori eredetű, műemléki védelem alatt álló templommal együtt elpusztult az 1762-ben épült, különleges hatszögletű fa harangtorony is. A Tiszáninneni Református Egyházkerület közleménye szerint odalett a festett famennyezet, az orgona és a templom teljes berendezésének jelentős része.
Csak a falak maradtak meg a radostyáni templomból
A tűz következtében a templom födémje beszakadt, a lángok pedig a belső teret is elérték. Az oltás után a katasztrófavédelem tájékoztatása szerint gyakorlatilag csak az épület falai maradtak meg. A tűzesetben a helyszíni híradások szerint személyi sérülés nem történt.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület tájékoztatása szerint a temetőből átterjedő tűzben megsemmisültek a templom festett mennyezeti kazettái, a padok, az orgona és a tetőszerkezet, valamint elpusztult a templom mellett álló műemlék fa harangtorony is. Magyarországi Református Egyház
A Tiszáninneni Református Egyházkerület: nemzedékek emléke pusztult el
A Tiszáninneni Református Egyházkerület arra kérte gyülekezeteit, hogy imádságban hordozzák a súlyos veszteséget elszenvedett radostyáni közösséget és annak lelkipásztorát.
Mint közleményükben fogalmaztak:
„Nemzedékek hitének és áldozatvállalásának drága emléke volt ez a templom.”
Az egyházkerület szerint a történtek különösen fájdalmasak azért, mert nem pusztán egy használatban lévő templom, hanem évszázadok vallási, közösségi és építészeti öröksége semmisült meg. Magyarországi Református Egyház
A gyülekezet megsegítésére online adományozással, valamint a Magyar Református Szeretetszolgálat 10702019-85008898-51100005 számú bankszámlájára történő átutalással lehet felajánlást tenni. Az átutalás közleményébe a „tűzeset” szót kérik beírni.
Középkori templomból alakult ki a mai épület
A radostyáni református templom története jóval korábbra nyúlt vissza a barokk kori átépítésnél. Árpád-kori eredetű lehet a kőtemplom, amelyet bizonyíthatóan már az 1595-ös templomösszeírás idején a a református közösség használt.
A települést a törökök 1554–1556 között elpusztították, és egy időre elnéptelenedett. Az újratelepülő, már református lakosság vette birtokba a korábbi középkori templomot. A következő évszázadok során az épületet többször javították és átalakították: 1706-ban elbontották a középkori sekrestyét, 1755-ben pedig újrazsindelyezték a templomot.
1784-ben alakult ki a templom késő barokk formája
A templom történetének legfontosabb átépítésére 1784-ben került sor. Ekkor a régi épület falait megemelték, és a templomot keleti irányban egy szélesebb hajórésszel bővítették. A középkori és az újabb épületrész így egyetlen, keletelt, egyhajós templommá állt össze.
A templom egyik legértékesebb belső építészeti eleme is ekkor készült el: az 1784-ből származó kazettás jellegű famennyezet. Különösen érdekes részlete volt az úgynevezett királykazetta, amelyen a templomépítő elődök rövid üzenete állt:
„Higyjetek Istenben!”
A mennyezeti táblákat 1928-ban újrafestették, ismétlődő ornamentális díszítéssel látták el. Ugyanekkor a szószéket is áthelyezték, és új ablakot nyitottak a déli falon. A tűzben ezek a történeti famennyezeti elemek is elpusztultak.
Elpusztult Magyarország egyik legkülönlegesebb fa harangtornya
Talán még magánál a templomnál is ritkább építészeti emlék volt a közvetlenül mellette álló fa harangtorony.
A templom délnyugati sarkánál álló, zsindellyel fedett, szoknyás és galériás barokk fatorony 1762-ben épült, hatszögletű alaprajzzal és mintegy 16 méteres magassággal. A Tiszáninneni Református Egyházkerület a barokk faépítészet egyik kiemelkedő, épségben fennmaradt példájaként tartotta számon.
A torony külön műemléki nyilvántartásban is szerepelt, ismereteink szerintaz egyetéen hatszög alaprajzú fa harangtorony volt a mai Magyarországon.
A mostani tűz ezt a különálló faépítményt is elpusztította. Magyarországi Református Egyház
A templom jó állapotban volt, hiszen az elmúlt években kétszer is felújíották.
Több száz év nyomát őrizte
Egyik legfőbb értékét éppen az adta, hogy az épület nem egyetlen korszak emléke volt. A középkori templom falai, az 1762-es fa harangtorony, az 1784-es késő barokk átépítés és famennyezet, valamint a későbbi történeti átalakítások együtt őrizték egy több száz éves észak-magyarországi református közösség építészeti történetét.
A tűz ezért nem csupán Radostyán gyülekezetét érte súlyos veszteségként: a magyarépített örökség egyik különleges emléke pusztult el. A következő időszak egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a megmaradt középkori és barokk falak milyen állapotban vannak, mely történeti szerkezetek menthetők meg, és milyen formában válhat lehetővé a templom, illetve a különleges fa harangtorony helyreállítása.
