Megőrizve, megújítva - új sorozatunkban a 2010 óta megújult műemlékeket mutatjuk be!
Hazánk egyik legszebb műemlékegyüttesétől, a kőszegi belvárostól induló utca végében különös ház fogadja az utazót: egy tornyos, barokk épület, ami szemmel láthatóan nem templom, viszont nem is közönséges lakóház. Ez az egykori városi ispotály, illetve a régi Szegényház, ami azért is különleges, mert a közelmúltbeli felújítása után továbbra is szociális központként, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatójaként működik - így már háromszáz éve a nemes, emberbaráti funkció szolgálatában áll.
Hazánk 18. századi épületállományának cizelláltsága mutatja az akkor újjáépülő ország fejlődését: a lakóházak, templomok mellett új épülettípusok is megjelentek, így üzemek, fogadók és nem utolsó sorban ispotályok és egyéb szociális intézmények. Ezek közé tartozik a kőszegi Szegényház, illetve Ispotály is, amit a város polgárai alapítottak 1733-ban. Az ispotály, vagyis kórház funkció abban az időben összemosódott a szegényházzal, hiszen főként a vagyontalan, magatehetetlen, egyedül élő idős emberek szorultak kórházi ellátásra, hiszen aki tehette, otthon kúráltatta magát. Az épület a vármegyében birtokos Meskó grófok adományából épült ki teljesen, ekkor emelték a kápolna feletti tornyot, ami már messziről jelzi az épület funkcióját, hiszen a 18. században a szociális és egyházi funkció még teljesen összefondódott.
A különleges épület sajátos színnel gazdagítja a műemlékekben bővelkedő várost. Az épület előtt állították fel a barokk Immaculata-szobrot, szintén a Meskó-család adományából. A huszadik század alaposan megtépázta Kőszeget, a trianoni diktátum, meg a vasfüggöny határszéli, elzárt településsé alakította az egykori büszke szabad királyi várost. A kiemelkedő értékű épületállomány is nagyon rossz állapotba került, ezért is indította a kormányzat a 2020-as évek elején a város egyházi épületeit megújító átfogó programot. A munkák a barokk Kálvária-templomot, a Szent Vér-kápolnát, a Szent Imre-templomot, a gótikus eredetű Szent Jakab-templomot és a város neogótikus plébániatemplomát érintették. Ebben a programban újították fel az Ispotályt, ahol a Szent Erzsébet Szociális Központ kapott helyet. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász működetésében negyven megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak. Továbbá orvosi és mentálhigiénés szobát, és hajléktalanoknak létesített hálótermeket alakítottak ki. Az épület szíve továbbra is a kápolna, ahol az elesettek lelki támogatást is kaphatnak. A műemlék így nem csak építészeti értékeit kapta vissza, hanem továbbra is az eredeti funkciója szerint működik.
Az épületet műemléki értékeinek figyelembe vételével újították fel, így megőrizték az eredeti nyílászárókat, a homlokzati tagozatokat. Az épület előtti Immaculata-szobrot is restaurálták, így a teljes együttes visszanyerte eredeti állapotát.
