Magyar–szlovák együttműködésben újult meg a két középkori vár és az őket összekötő Petőfi sétány. A fejlesztés részeként Somoskő várának több történelmi épületrészén állagmegóvást végeztek, Salgón régészeti kutatások zajlottak, a két erődítmény között pedig megújultak a turistaútvonalak és pihenőhelyek.
Ünnepélyesen átadták a „Salgó–Somoskő, két vár, egy család” elnevezésű magyar–szlovák együttműködési projekt fejlesztéseit. A beruházásban Salgótarján önkormányzata, a szlovákiai Sátorosbánya község és a Dornyay Béla Múzeum vett részt, az Interreg Magyarország–Szlovákia Program támogatásával.
A projekt célja nem egyszerűen két középkori műemlék megóvása volt, hanem egy olyan közös turisztikai és kulturális útvonal kialakítása, amely a határ két oldalán található történelmi emlékeket összekapcsolja.
A fejlesztéseknek különös jelentőséget ad, hogy Salgó vára Magyarországon található, míg a szomszédos Somoskő vára már Szlovákia területén áll, noha az alatta fekvő Somoskő település Magyarországhoz tartozik.
Mi újult meg Salgó és Somoskő váránál?
A beruházás egyik legfontosabb eleme a két várat összekötő Petőfi sétány megújítása volt. A korábban az időjárásnak erősen kitett turistaút zúzottköves burkolatot kapott, egyes szakaszain tereprendezést is végeztek, így könnyebben járhatóvá vált.
Megújult a Petőfi-forrás, a Balassi Bálint-pihenő és a Losonczy Anna-forrás környezete. Helyreállították a forrásfoglalatokat, rendezték a pihenőhelyeket, új padokat, asztalokat és tűzrakóhelyeket alakítottak ki.
A munkálatok során természetvédelmi szempontokat is érvényesítettek: az őshonos kétéltűek számára kisebb vizes élőhelyet létesítettek. A sétaút mentén egységes arculatú információs és interaktív táblák mutatják be a térség történelmét és természeti értékeit.
Salgó várának alsóvárában régészeti feltárásokat követően új pihenőhelyet alakítottak ki, a kutatási eredményeket pedig a helyszínen elhelyezett tájékoztató táblákon is megismerhetik a látogatók.
Somoskő várában közvetlen műemlékvédelmi beavatkozások történtek. Állagmegóvási munkákat végeztek a főbejárati kapun és az ágyútornyon, az eredeti középkori építészeti elemek megőrzésével.
Megújult a vár alatti Krúdy-forrás környezete is, valamint új ismeretterjesztő táblákat telepítettek a tanösvényre.
Több mint 742 ezer eurós közös fejlesztés
A hivatalos Interreg-projektadatlap szerint a 2024 júniusában indult, három partner részvételével megvalósított program teljes költségvetése 742 661 euró volt, amelyhez az Európai Regionális Fejlesztési Alap 80 százalékos társfinanszírozást biztosított.
Ebből Salgótarján önkormányzatának projektrésze 320 237 eurót tett ki, amelyhez 256 189 euró uniós támogatás kapcsolódott. A szlovákiai Sátorosbánya költségvetése 270 807 euró, a Dornyay Béla Múzeumé pedig 151 617 euró volt.
A beruházás tehát nem egyetlen vár felújítását jelentette, hanem régészeti kutatásokat, műemléki állagmegóvást, tájépítészeti és turisztikai fejlesztéseket összekapcsoló programot.
Salgó vára: a középkori erődítménytől Petőfi költeményéig
A Salgótarján közelében, 625 méter magas vulkáni csúcson emelkedő Salgó vára a magyar középkori várépítészet különleges emléke.
A várat a 13. század végén vagy a 14. század elején emelhették a vidéken jelentős birtokokkal rendelkező Kacsics nemzetség tagjai. A természetes bazaltsziklára épült erősség kezdetben egy téglalap alaprajzú, csaknem két méter falvastagságú toronyból és az ahhoz kapcsolódó keskeny várudvarból állt.
A vár építészei ügyesen használták ki a sziklaszirt adottságait. A magaslat kiváló védelmet biztosított, ugyanakkor a helyszűke jelentős korlátokat szabott az építkezésnek.
A későbbi évszázadokban az erődítményt többször bővítették. A 15–16. században új lakóépületeket, alsóvárat, vízgyűjtő ciszternákat és az ágyúk elhelyezésére alkalmas védőműveket alakítottak ki. A vár építészeti fejlődése jól mutatja, miként igyekeztek a középkori hegyi erődítményeket a tűzfegyverek korának követelményeihez igazítani.
Salgó történetének egyik jelentős fejezete a 15. század közepére esik, amikor huszita zsoldosok kezére került. Tőlük 1460-ban Hunyadi Mátyás csapatai foglalták vissza.
A törökök 1554-ben szerezték meg az erődítményt. A hagyomány szerint Kara Hamza bég csellel foglalta el: a környező magaslatokra ágyúknak látszó farönköket vontattak, amivel sikerült megadásra bírni a védőket.
1593-ban a keresztény seregek visszafoglalták Salgót, az ostrom azonban súlyos pusztítással járt. Az erődítmény katonai jelentősége megszűnt, és fokozatosan rommá vált.
A romantikus várromot 1845 júniusában Petőfi Sándor is felkereste. A látogatás olyan mély benyomást tett rá, hogy később Salgó címmel elbeszélő költeményt írt.
Somoskő vára: a bazaltorgonára épült középkori erősség
A mindössze néhány kilométerre fekvő Somoskő vára szintén a 13. század második felében épült, ugyancsak a Kacsics nemzetség birtokán.
Az erődítmény különlegessége, hogy egy vulkáni kúp tetején emelkedik, falait pedig nagyrészt a helyben kitermelt bazaltból építették. A várhegy oldalában található híres bazaltorgona különleges, hajlott, sokszögű kőoszlopaival nemzetközileg is figyelemre méltó földtani képződmény.
A vár korai története szorosan kapcsolódik Csák Máté hatalmához, majd az Anjou-kori királyi birtokpolitikához. Károly Róbert uralkodása idején a vár a király híveihez, később a Szécsényi családhoz került.
Somoskő történetének egyik legismertebb alakja Losonczy Anna, akit Balassi Bálint költészetének Júliájaként ismerünk. A költő személyesen is kötődött a várhoz és egykori birtokosaihoz. Ezt az irodalomtörténeti kapcsolatot idézi a most felújított turistaút egyik pihenőhelyének elnevezése is.
A vár sokáig sikeresen ellenállt az oszmán terjeszkedésnek. Míg a közeli Salgó már 1554-ben török kézre került, Somoskő csak 1576-ban esett el.
1593-ban visszafoglalták, majd a későbbi évtizedekben védműveit jelentősen átépítették, és ágyútornyokkal erősítették meg.
A 17. század végére azonban Somoskő is elvesztette katonai jelentőségét. Az 1682-es hadiesemények során épületeit felgyújtották, később pedig évszázadokon át pusztult.
A romok helyreállítása az 1970-es években kezdődött meg. A mostani állagmegóvás ennek a hosszú műemlékvédelmi folyamatnak az újabb állomása.
A vár, amely Szlovákiában maradt, miközben a falu visszakerült Magyarországhoz
Somoskő története a 20. században különösen érdekes fordulatot vett.
A trianoni békeszerződés után Somoskő és Somoskőújfalu Csehszlovákia területére került. A határmegállapító bizottság döntése nyomán azonban 1924. február 15-én mindkét települést visszacsatolták Magyarországhoz.
A várhegy és maga a középkori erődítmény ugyanakkor csehszlovák területen maradt.
Így alakult ki az a különleges helyzet, hogy a magyarországi Somoskő házaitól néhány perc sétára emelkedő vár már egy másik országban található.
A határ hosszú évtizedeken át megnehezítette a műemlék megközelítését. A két ország európai integrációjának, majd a schengeni határok megnyitásának köszönhetően ma ismét szabadon bejárható a térség.
A mostani magyar–szlovák fejlesztés ezért szimbolikus jelentőségű is: a történelmi határ által kettéválasztott kulturális örökséget ismét egységként kezeli.
Két vár, közös történelmi és természeti örökség
Salgó és Somoskő kapcsolata túlmutat a közös középkori eredeten. Mindkét vár a vulkanikus eredetű Medves-vidék tájképének meghatározó eleme, amelynek természeti értékei a határon átnyúló Novohrad–Nógrád UNESCO Globális Geoparkhoz tartoznak.
A mostani beruházás erénye, hogy a műemléki beavatkozásokat nem önálló, egymástól elszigetelt fejlesztésként kezelte, hanem az épített örökség, a táj, a turizmus és a történelmi ismeretterjesztés közös rendszerébe illesztette.
Somoskőn elsősorban a történelmi épületrészek megóvása, Salgón a régészeti kutatás és az eredmények bemutatása, a két vár között pedig a táji és turisztikai infrastruktúra fejlesztése kapott hangsúlyt.
