Mindentől távol, mégis a Dunántúl kellős közepén: Bakonybélben hazánk egyik legeldugottabb falvában épül vissza egy szellemiség, a spiritualitás és a kultúra.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indított az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
Ezekben a napokban Veszprém vármegyébe látogatunk el!
A Dunántúl ismert környékein, főutakon utazunk a Bakonyba, majd beérünk egy rejtőző vidékre, a környék legmagasabb hegyei közé. Itt fekszik Bakonybél, ami ma is távol esik az ország és az események ütőereitől – milyen lehetett akkor ezer éve, a végtelen bakonyi erdők között?
Bakonybélben Szent István királyunk idején telepedtek meg a bencés szerzetesek, a terület pedig hamar jelentős szellemi központtá vált.
Előbb Szent Günter, Gizella királyné műveletlen katonaként indult, majd szerzetesnek álló rokona jött ide, majd pedig Szent Gellért remetéskedett itt, aki, mint ismert, szintén István királyunk környezetében tevékenykedett. Gellért hét évet élt a bakonybéli remeteség egy kunyhójában visszavonulva 1023 után, mielőtt István Csanád püspökévé tette volna őt.
A középkor későbbi évszázadaiban komplett, sürgő-forgó monostor épült ki Bakonybélben: a Szent Mauríciusz Monostor már a római Szentszék védelmében állt, az apát főpapi jelvények használatára volt jogosult, sőt még hiteleshely, vagyis korabeli közjegyzőség is létesült a falai között. Több falut rendeltek a monostor szolgálatára, tehát egy élő, pezsgő birtok alakult ki a Bakony erdőinek mélyén.
A török kor azonban itt is cezúrát hozott: 1548-ban elpusztult a monostor, a lakói elmenekültek.
A ma látható templom és kolostor csak az újabb hosszú békeidőben, kétszáz évvel később, 1750-1754 között épült fel, immár barokk stílusban.
Egy 1780-as hatalmas tűzvészben újra leégett a monostor és a falu 130 háza, ekkor ismét fel kellett építeni a sokat látott szerzetesközösség épületeit.
Újabb két évszázadnyi működés után a sztálinista kommunista rendszer számolta fel újra a szerzetesi életet: 1950-től nem működhetett Bakonybélben lelkiségi központ, egészen 1998-ig, amikor Szent Mauríciusz Monostor névvel újjáalapították a szerzetesi közösséget, immár a Pannonhalmi Apátság alá rendelve. Az évszázadok során leromlott állapotba került templom és monostor 2018-ban újult meg.
A templom falait Dorffmaister István, a hazánkban nagyon aktív osztrák festő munkája díszíti. A belső tér legfőbb éke a Polinger Ignác pápai festő által 1758-ra elkészült főoltár. A kép alján az alapító Szent István és Boldog Gizella királyné térdel, kezükkel a béli monostor és a templom épületére mutatnak. A középső mezőben, a felhőkön Szent Mauríciusz, a templom védőszentje áll dárdával és zászlóval a kezében, mögötte katonái, vértanútársai sorakoznak. Az oltár legfelső részében Szűz Máriának a mennyek királynéjává koronázását látjuk.
A szószék 1760-ban készült el, a műemlék orgona pedig 1822-től néhány évvel ezelőttig szolgálta a templomi liturgiát.
Az E-Örökség honlapján a kolostor belső tereiről is olvashatunk.
A keleti szárnyban a helyiségek középfolyosóra nyílnak, míg a másik két szárnyban az udvar felőli oldalfolyosóra. A szobák részben közvetlenül a folyosóról, részben egymásból közelíthetők meg. A folyosókat és a termeket dongaboltozatok, a lépcsőket pedig csehsüveg-boltozatok fedik.
A nyugati szárny földszintjén található a sekrestye, a folyosó északi végében pedig csigalépcső vezet az emeletre. A lépcső pilléreit tükrös díszítés tagolja. A keleti szárny emeletén a helyiségek ajtósorral is összekapcsolódnak.
A sekrestye és a refektórium boltozatát stukkók díszítik, a refektórium festését Polinger Inác készítette 1759-ben. A sekrestyeszekrény és a stallum ma műemléki védelem alatt áll.
A sekrestye felett oratórium kapott helyet, oltárképe Szent Gellértet ábrázolja, tölgyfa padjai barokk stílusúak. A külső-belső ajtók 18. századi darabok. Az emeleti ajtók egy része 19. századi, az oratórium ablaka 18. századi eredetű. A folyosón rokokó állóórát helyeztek el. Az emeleti folyosó járófelületét kelheimi lapok burkolják.
Manapság hat örökfogadalmas bencés szerzetes és három növendékük él itt, akik a bencés jelmondathoz híven imádkoznak és dolgoznak.
Kertet művelnek, könyveket kötnek, bronzműveskednek, sütnek, főznek, gyógynövényeket termesztenek, amelyekből teákat készítenek.
Emellett csendes, elvonulós lelkigyakorlatokat is szerveznek, zarándokokat fogadnak az ősi monostorban. A látogatók sétát tehetnek a templomban és az arborétumban, elcsendesedve élvezhetik a különleges természeti környezetben álló, évezredes monostor hangulatát.
Mint a bakonybéli szerzetesek önmagukról és közösségükről írják:
„A monostor Isten háza, ahol testvérekként élünk. Ha testvér a testvért segíti, olyanok, mint a fallal körülvett város (Péld 18,19). Így mindnyájunknak része lehet abban a tapasztalatban, hogy nagy testvérünk, azaz Jézus segít bennünket. Hiszen úgy tetszett neki, hogy minket testvéreivé fogadjon, s azok is vagyunk (1Ján 3,1). Ezért egyikőnk sem tekintheti a másiknál különbnek magát, még ha szellemi, fizikai vagy spirituális teljesítményei kiemelkednének is. Valódi értékünket a Krisztushoz tartozás és az egymással megélt testvériség adja meg.
A monostor iskola, Krisztus a tanítómester, mi tanítványai vagyunk, a közösség az Úr szolgálatának iskolája.
Feladatunk egy életen át tanulni egymás türelmes szeretetét, melynek Krisztus mindent megelőző szeretete az alapja. A monostor jel a világ számára. A közösség imádsága és cölibátusban megélt önátadásunk megszenteli a teret és az időt. Így lesz a monostor Isten Országának képe, a közösség pedig Krisztus visszatérését váró gyülekezet a földön.”
A szerzetesek napi többszöri imáiba a helyszínen érdemes becsatlakozni, de aki ezt személyesen nem tudja megtenni, az online is követhetia gyönyörű énekes alkalmakat.
Ha pedig még többet szeretnél olvasni a monostorról, látogasd meg az E-Örökség oldalát!
Fotók: Szent Mauríciusz Monostor, Wikipedia
