A turizmus világnapja alkalmából felidézzük Bauer Sándor életművét, aki az államszocializmus évtizedeiben szinte az összes magyar vendéglátóhelyet megörökítette. Fotói nemcsak a retro éttermek és szállodák hangulatát idézik fel, hanem a magyar belsőépítészet és a gasztronómiai kultúra hiteles krónikáit is adják – egy időutazás a nosztalgia világába.
Bauer Sándor (1931–2009) neve talán nem cseng ismerősen a hétköznapi olvasók számára, de a Fortepan lelkes használói valószínűleg ismerik, mert munkássága nélkülözhetetlen része a magyar belsőépítészettörténet és vendéglátás dokumentációjának.
Fotográfusként az államszocializmus idején szinte az összes magyarországi vendéglátóipari egységet megörökítette, így képei ma nemcsak művészi értéket hordoznak, hanem időutazásra invitálnak minden nosztalgikus szemlélőt.
Bauer sajátos látásmódja és precíz kompozíciói révén fényképei nem pusztán éttermek és szállodák fényképei, hanem a kortárs kultúra, az életstílus és az enteriőrök apró részleteinek hiteles krónikái.
Bauer Sándor élete során saját története és családi sorsa is összefonódott a XX. századi magyar történelemmel: apja a holokauszt áldozata volt, ő maga pedig egy az utcán talált fényképezőgépnek köszönhetően a háború utáni zsidó élet és a szocialista állam különböző eseményeinek fontos megörökítője lett.
Meglepő érdekesség, hogy ő Schobert Norbi vérszerinti édesapja, akivel a fitneszguru csak felnőttként ismerkedett meg, mégis mély kapcsolat alakult ki közöttük.
Bauer Sándor fotóinak igazi ereje a részletekben rejlik: a Gellért Szálló elegáns belső terétől a Karancs Szálló klasszikus vendéglői hangulatáig, a Körszálló impozáns későmodern monumentalitásáig, mindent megörökített.
Nemcsak a híres helyeket dokumentálta: a balatoni nyarak apró örömeit, kedvenc cukrászdáink hangulatát, a pultok, tálalók, székek, asztalok karakteres részleteit is.
A fotók nézegetése igazi időutazás, amely a nosztalgia erejével idézi fel letűnt idők vendéglátóipari világát.
Bauer képein keresztül láthatjuk, hogyan alakult a magyar vendéglátás a XX. század közepétől a végéig: az elegáns szállodáktól a balatoni büfékig, a pesti kis kávéházaktól a vidéki éttermekig.
Minden kép egy történet, minden részlet a kor hangulatát idézi, és mindez ma az építészek, művészettörténészek és a múlt iránt érdeklődő nosztalgiázók számára egyaránt értékes forrás.
Nem véletlen, hogy a turizmus világnapja alkalmából újra elővesszük Bauer Sándor munkáit: fotográfiái nemcsak a múltat, hanem a magyar vendéglátás identitását is őrzik.
