Gyönyörű oázis és élő génbank terül el másfél hektáron a nyugati határvidéken, ahol egy elfeledett nemesítő rózsafajtái leltek új otthonra.
Kandírozott rózsaszirmokba mártott teasütemény, stílusos rózsaborsos rózsaszörp és egy csésze gőzölgő fekete: ilyen fogadtatás után kevés kellemesebb feladatot tudunk elképzelni, mint tenni egy sétát egy pompás rózsakertben, az acsádi Márk Rosariumban azért, hogy olvasóink is megismerhessék e hely különleges történetét.
700 fajtából álló Márk-hagyaték
Néhány hete még ragyogtak a szebbnél szebb rózsák, ezer színben keretezték – mint odavetett ecsetvonások – a kis sétányokat, díszítették a falakat és oszlopokat a tekintélyes méretű acsádi telken. Most tikkadnak, némelyik már szenved, és valódiságukra, mulandóságukra emlékeztetve bizony hervadnak is rendesen, de még látni azt a harmóniát, amit kisebb-nagyobb virágaikkal ebben a gyűjteményes rózsakertben teremtettek.
Egy kicsiny Vas vármegyei faluban, Acsádon – Meszlen és Vasszilvágy szomszédságában – olyan oázist ápol és fejlesztget Pócs Margit, amilyenre legkevésbé az a személy gondolhatott, akiről szól. Korábban keveset, laikus körökben szinte semmit, a kert beültetése óta azonban egyre többet és egyre szélesebb körben hallani, olvasni Márk Gergely rózsanemesítőről, aki ennek az egyszerű, mégis különleges virágnak szentelte az életét, s aki mindennek az alapjait megteremtette.
Eredetileg kertészmérnök volt, és összesen több mint 700 új rózsafajta létrehozása fűződik a nevéhez. Nem volt haszontalan a munkája, ellenálló, többször és hosszan virágzó, látványos, vagy éppen szerény küllemű fajtákkal kísérletezett.
Az általa nemesített rózsák közül sokat a világ minden táján ismernek, máig termesztenek.
Nem volt könnyű dolga, a sokszor kényes, finnyás, fázós vagy melegérzékeny rózsákat a Kárpát-medence éghajlatához kellett edzenie, és arról ne is beszéljünk, mit szólna a néhai kertészmérnök a mai klímához. Talán ezért is viselik nehezen a nyarat kedvenc virágai.
Magokból palánták, ágakból rózsakert
Ahogy az ágyások között sétálunk a házigazdával, megtudjuk, hogy Márk Gergely rózsagyűjteménye eredetileg nem is itt, hanem Törökbálinton volt. „A kertészmérnök 2012-es halála után sajnos gazdátlanná, elhanyagolttá vált a hely,
félő volt, hogy a rózsafajták végleg elvesznek.
2014-ben egy rózsabarát civil, a Németországban élő Kigyóssy‑Schmidt Éva segítségével és támogatásával megkezdtük a növények megmentését, tulajdonképpen az új kert kialakítását itt, Acsádon” – meséli a Márk Rosarium gondnoka, Pócs Margit. „A Törökbálintról ide menekített szaporítóanyagokat, vagyis a szemzésre alkalmas ágakat úgy kell elképzelni, hogy a vadrózsamagokból nevelt, tavasszal elültetett, gyufaszál vastagságú palánták július közepéig-végéig akkorára nőttek, hogy a virágjukat levágva egy-egy darabot elhozhattunk belőlük. Több adagban, a legkülönfélébb módon – postán, autóval, vonattal – érkeztek mindig a szakemberek által előkészített és levágott ágak, és mindegyikhez pontos dokumentáció is tartozott. Minden fajtából hatot szemeztünk a biztonság kedvéért, gondolván, hogy legalább három ez esetben megmarad” – idézi fel a kezdeteket vendéglátónk.
Volt néhány rózsatípus, amelyben különösen eredményes munkát végzett Márk Gergely: ilyenek voltak a teahibridek, az ágyásrózsák, a futók és a minirózsák. Mennyi mindenre kellett figyelnie! Nemcsak az illatok vagy a színek voltak fontosak számára, hanem a betegségekkel szembeni ellenállás képessége vagy mondjuk a télállóság is. Elképesztő fantáziája volt, ami a névadást illeti.
Úgy vélte, a nemesített fajták elnevezésével ismét csak értékteremtésre, értékközvetítésre van lehetősége,
ezért gyakran tisztelgett így hírességek, irodalmi és történelmi alakok emléke, vallási vagy kulturális szempontból fontos személyek előtt.
Botanikai alkotások az utókornak
A Szent Erzsébetről elnevezett rózsafajta a legismertebb, színe halványrózsaszín, a virágja telt, ebből kapott Ferenc pápa a magyarországi látogatása alkalmával.
„Ez egy olyan botanikai alkotás, amely joggal lehet egy ország nagykövete”
– fogalmaz a gondnok. A Rákóczi egy karakteresebb, bordó, illatos rózsafajta. A Bartók Béla rózsa inkább elegáns, fehéres-rózsaszínes, a Kossuth fajta ezzel szemben egy vörös színű, erőteljes teahibrid. Márk Gergely olyan neveket adott a rózsáknak, mint Tűzmadár, amely egy élénk narancsvörös, dús virágú fajta, és tényleg fantasztikusan fest, vagy Árpád-házi Margit, Szent István, Ady Endre, József Attila, és még hosszan sorolhatnánk. Ihletője lehetett egy alkalom vagy számára fontos helyszín is, ilyen a Millenniumi vagy a Budatétényi rózsa.
Kis teremtményeivel tele az ország és a világ számos közparkja.
Nem véletlenül. Olyasfajta örökséget hagyott maga után, amely ritka kincs, jártunkban-keltünkben nem is gondolnánk, kinek a munkájára volt szükség ahhoz, hogy a legszebb és legegészségesebb rózsafajták díszítsék környezetünket.
Egy tájépítész vagy kertészmérnök funkciót, esztétikumot, ökológiai egyensúlyt éppúgy figyelembe vesz egy kert kialakításakor, mint az öntözési, benapozási vagy mondjuk a talajigényeket, ilyesmire itt kevéssé volt lehetőség. „Sokszor a szükség diktált.
Egy szemetes, gazos területből kellett apránként kertet varázsolnunk,
ráadásul a virágok a szaporítóparcellákban már szinte nyomorogtak. A tő- és sortávolság a helyszűke miatt jóval kisebb volt, mint ami ideális lett volna. Sürgető volt átültetni őket. 2018 őszén már sietnünk kellett a terep-előkészítéssel. Az első igazodási pont egy Somlósi Lajos geobiológus tervezte, 97 méter hosszú kőfal volt a telekhatár mentén, amelyet 16 különböző minta tagol. Igyekeztünk úgy elültetni előtte a rózsákat, hogy a mintákat két oldalról ugyanaz a fajta fogja közre, és a magasságukat is néztük. A nagyobbra növő fajtákat a falhoz közelebb, az alacsonyabbakat ezek elé, az út mellé helyeztük el” – avat be a részletekbe a rózsák és a kert sorsát szívén viselő Margit. Szerinte a rózsának minden kertben helye lehet, de számos tényező befolyásolja, hogy miért fejlődnek szebben az egyikben, mint a másikban.
Ezerféle virág követelt magának helyet
A gyűjteményes kert idővel tovább bővült, és levendulással, amfiteátrummal, árvalányhajas kilátóval is kiegészült. Talán a Márk-féle rózsák sem sértődnek meg azért, hogy a házigazdák más Kárpát-medencei, magyar vonatkozással bíró rózsanemesítők növényeit is elültették a gyűjteményes kertben. Legutóbb a mögöttünk hagyott őszön költöztettek be nagyobb mennyiségben új virágokat: 120 fajta mintegy 250 töve lelt itt otthonra. Így lett a Márk Rosarium a 700-nál is több Márk-fajtára építve most már az ezer rózsafajta kertje. „Nem csupán a legjobb képességű fajtákat őrizzük meg, hanem a gyengébbeket is, hiszen hordozhatnak olyan genetikai tulajdonságokat, amelyeket később majd keresni fognak” – jegyzi meg.
Volt még néhány adott elem, de a többi tereptárgy és kerti bútor csak utóbb lett része a kompozíciónak. „Állt itt egy hosszú, tornácos, falusi ház, amelynek a tornáclábaira rímelve elkészült az utcakerítés, egy nagyobb violinkulcsos futtató és egy szintén tornáclábas pergola. Megmaradt pár öreg fa is, többek közt egy mirabella és egy birs ad mindig kellemes árnyékot a kert különböző pontjain. A pajta későbbi építés, a Vasi Skanzenben tett látogatásunk nyomán, Lakner András segítségével épülhetett meg, nem mellékesen környékbeli, régi bontott polgári és nagygazda-házak anyagából, téglából, deszkából, cserépből” – derül ki Pócs Margit elmeséléséből.
Valószínűleg hiba lenne azt gondolni, hogy pusztán a tudományos kíváncsiság hajtotta Márk Gergelyt, aki valósággal rajongott a rózsákért.
Művészi érzék és nemzeti öntudat is keveredett a munkásságába,
csak így lehetséges, hogy ennyire komplex és örök, amit ránk hagyott. A Márk Rosariumot regisztrálták a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban, bekerült a Vas Vármegyei Értéktárba, és a Rózsa Társaságok Világszövetsége (WFRS) is elismeri különlegességét. Manapság programok számára biztosít fantasztikus helyszínt, és mint megtudtuk, később akár rózsamúzeummá fejlődhet.
Nyitókép: Kaiser Ákos
