Ötszáz éve, 1526. augusztus 29-én zajlott történelmünk talán legmeghatározóbb tragédiája, a mohácsi csata. A szomorú évfordulón bemutatjuk, hogy a csata következtében kialakuló hosszú háborús évszázadok során mit vesztett el építészetileg Magyarország.
Több is veszett Mohácsnál - a szólás jól mutatja, hogy a csatának óriási (sajnos negatív) következménye volt nem csak hazánk történelmére nézve, hanem kulturális, építészeti javaira is. A magyar középkori építészet legnagyobb, legszínvonalasabb együttesei pusztultak el abban a hosszan tartó háborúskodásban, aminek épp Mohács volt a nyitánya. A szomorú évforduló alkalmából ezeket a fájó építészeti veszteségeket gyűjtöttük össze.
Budai vár
Budát egy másik történelmi kataklizma, a tatárjárás után alapította IV. Béla, a pesti síksággal szemben elhelyezkedő, jól védhető platón. A palota eredetileg (és logikusan) annak legmagasabb pontján, a mai Táncsics-börtön helyén volt, csak később került mai helyére, a déli részre. Több ütemben épült ki a hatalmas palotarendszer, melynek egy Zsigmond-kori, egy Mátyás-kori állapotát is rekonstruálták már, de végső középkori formáját épp II. Lajos édesapja, II. Ulászló építkezései alatt nyerte.
Az egykorvolt palota szépségét könnyen el tudjuk képzelni - ma is álló közép-európai rezidenciák alapján. Ulászló, mint cseh király Prágában is építkezett, ő építette és így róla nevezték el a vár hatalmas, késő gótikus Ulászló-termét. A leírások szerint hasonló terem állt a budai palota új szárnyában, a Friss-palotában is, ezt még Zsigmond építette.
A Jagellók, mint lengyel királyok Krakkóban is jelentős munkákat rendeltek meg, a budai palotával egyidejűleg készült el a Wawel ma is álló, gyönyörű reneszánsz udvara. Ezek alapján lelki szemeinkkel, valamint a modern technika segítségével el lehet képzelni, milyen csodálatos épületegyüttes is állt a Duna felett. A palotába először a csata után vonult be Szulejmán, végül 1541 és 1686 között volt török kézen. A számos ostrom, végül a hatalmas erejű visszahódító ostrom hatalmas károkat okozott, ráadásul ekkor - már évekkel korábban a városba telepített Habsburg-szabotőrök (!) felrobbantották a palotában tárolt török lőporkészleteket. A maradványok fölé épült a barokk palota - ennek is hosszú ostromtörténete lesz sajnos a későbbiekben.
Székesfehérvár, a "magyar Westminster"
A mocsárvidék egyik magaslatán álló város különös módon nem római kori eredetű, hanem magyar alapítású. A város templomát (mely nem volt székesegyház!) Szent István alapította Nagy Károly aacheni palotakápolnájának mintájára. Itt zajlottak a koronázások, itt állt a királyi trónus és itt helyezték örök nyugalomra az alapító királyt is, vagyis az épület a szó leszorosabb értelmében összefonódott az uralkodóval. A hagyomány folytatódott, kevés kivétellel minden magyar királyt itt koronáztak és ide temettek. Az utolsó ünnepélyes koronázásra már Mohács után került sor, I. Ferdinándot emelték itt uralkodóvá.
Az épület elvi rekonstrukciója meglehetősen nehéz, mert a templomot szinte minden uralkodó bővítette, alakította. Egy román kori és egy gótikus periódus jól elkülöníthető. Előbbi állapotra jó analógiát adnak a máig meglévő nagy német ún. császárdómok (ne feledjük, hogy Szent István sógora is német-római császár volt, aki maga is alapított székesegyházat Bambergben).
A román-kori állapot már a késő-középkorra szinte nyomtalanul eltűnt az átépítések és a tűzvészek miatt. A török egy késő gótikus, nagyon értékes és izgalmas templomot foglalt el 1543-ban. A bazilikát Nagy Lajos korában szinte teljesen átépítették és újraboltozták, Ozorai Pipó átépítette a déli tornyot, ami így jóval magasabb lett mint északi társa. Budához hasonlóan itt is a toronyban tárolt lőpor okozta az épület pusztulását az 1601-es ostrom után. Végül a koronázóváros csak 1687-ben szabadult fel véglegesen az oszmán iga alól, ekkor a bazilika, ha romosan is, de állt. Sorsát a város újjáépítése pecsételte meg, a beköltöző új lakosság nem értékelte, nem értékelhette az épületet, így azt kőbányának használta. Az első traktus fölé 1788 és 1801 között pedig felépült a késő barokk püspöki palota, ahol a frissen alapított egyházmegye vezetője lakott. Székesegyházként a Bazilika már nem jött szóba, a püspöki templom a korábbi városi plébániatemplom lett. A romokat 1848-tól kezdve feltárták (az időpont független a szabadságharcól), de a méltó bemutatás máig megoldatlan. Nemzeti templomunk, a "magyar Westminster" szinte nyomtalanul eltűnt.
Eger püspöki központja
Eger vára a középkor folyamán jelentős püspöki központtá épült ki. A román kori székesegyházat több ütemben bővítették, majd épp a 15. században, Mohács előtt pár évtizeddel kezdték meg jelentős bővítését. Ez úgy történt, hogy a liturgia szempontjából legértékesebb részt, a szentélyt lebontották, hogy ott kezdjék meg az új templom építését, haladva előre a hajó felé. Ez általános volt, ahogy az is, hogy a munka félbemaradt. Ilyen félbehagyott templomot ma is sok felé találni Németország-szerte, jól látható, hogy a rendkívül magas szentély egy sokkal alacsonyabb hajóhoz csatlakozik. Hasonló látható Nürnbergben és Schäbisch Hall városában is, ráadásul ezek a szentélyek kialakításukat tekintve is hasonlítanak az egykori egri székesegyházra.
Az egri székesegyház pusztulását maga Dobó okozta: a nevezetes 1552-es ostrom előtti, szó szerint rohamtempóban végzett erődítési munkák során a szentély tetejét és boltozatát lebontották, majd külső fala elé földsáncot emeltek, ebből lett az úgynevezett Szentély-bástya, mely társaival együtt kiállta a török ostromot. Egy megbontott és további ostromoknak kitett épület természetesen már szinte teljesen elpusztult, noha a város 1687-ben harc nélkül került vissza keresztény kézre. Az épületet a város barokk újjáépítéséhez használták fel, és további sáncmunkák során szinte teljesen befedték a romokat. Feltárására és bemutatására csak a huszadik században került sor.
Nagyvárad, vár és székesegyház
Várad városa és székesegyháza összefonódott Szent Lászlóval. A Szent István által alapított bihari püspökséget ő helyeztette át a városba, a mai vár helyén alapított székesegyházba. A közelmúltban feltárt, a barokk kori erőd alatt fekvő romok alapján elkészített elméleti rekonstrukció mutatja az egykori épület szépségét. Négy tornyával szintén a már említett német császárdómok típusába tartozik, aminek szép példája a már szintén említett bambergi székesegyház, melyet, Szent István sógora, II. Henrik császár alapított.
A török időkben az Erdély és a királyi Magyarország, valamint a hódoltsági terület találkozásánál fekvő Várad folyamatosan a hadak útján volt, a középkori épületek szinte nyom nélkül elpusztultak. Hasonló sorsra jutott Szent László lovasszobra, a középkor egyik legnagyobb és legjelentősebb ilyen alkotása, melyet a Kolozsvári-testvérek készítettek. Legjelentősebb fennmaradt munkájuk a prágai Szent György-szobor, mely diplomáciai ajándékként került a cseh fővárosba 1471-ben, mikor Nagy Lajos apósának, IV. Károly császárnak adományozta - így maradt meg a magyar középkori szobrászat egyik kincse. A váradi lovasszobrok 1660-is álltak, mikor a várost elfoglalta a török. Ezután nyomuk veszett...
Visegrád, fellegvár és nyaralópalota
A festői Dunakanyar stratégiailag is jelentős pontján épült ki Visegrád vára, vagyis egy olyan együttes, ahol a Duna-partján álló torony, a mai Salamon-torony összeköttetésben áll a hegy tetején elhelyezkedő fellegvárral, így biztosítva a kereskedelmi és hadi útvonal ellenőrzését. Nem csoda, hogy a fontos és gyönyörű elhelyezkedésű pont hamarosan királyi pihenőhellyé is vált. Elsőként Károly Róbert (vagyis I. Károly) épített a fal mellett egy királyi házat, amit fia, Nagy Lajos fejlesztett tovább. Majd jelentős építkezések történtek Zsigmond alatt is, végül Mátyás alatt vált legendás épületté, egy itáliai hatást tükröző, késő gótikus eredetű, reneszánsz stílusban kibontakozó nyaralópalotává.
A meredek hegy aljában álló palota szó szerint legendássá vált, ugyanis a Mohácsot követő háborús és zűrzavaros évszázadokban a várat ért ágyúzások miatt meglazult talaj betemette az együttest, ezáltal meg is óvva a romokat, bár a kiálló részeket - "természetesen" - kőbányaként használták a 18. századi újjépítés során. A palota feltárása szintén legendás: 1934. szilveszterén, egy ott rendezett óévbúcsúztató mulatság alkalmával a társaság két tagja, Schulek János (Schulek Frigyes fia) és Lux Kálmán építészek egy földből kiálló boltvállra lettek figyelmesek. Ez alapján kezdődött meg a feltárás, mely fokozatosan napvilágra hozta a palotát, kiderült, hogy a legenda valós, a magyar királyok valóban csodálatos nyaralót építettek a hegy alatt. Több ütbem elkészült a palota részleges, máig nem teljes rekonstukciója, így némi halvány fogalmunk lehet, hogy mi mindent is vesztettünk Mohácsnál, illetve az azt követő szomorú évszázadokban.
