Kastély, barokk templom, ipari épület, halászház, fürdő, malom és még egy régi hentesüzlet is szerepel abban a rendelettervezetben, amely egyszerre nyilvánít új értékeket műemlékké, pontosít meglévő védelmeket és töröl olyan bejegyzéseket, amelyek mögött már nincs megőrzendő épület.
A dokumentumot végigolvasva azonban kiderül: a „műemléki védelem megszüntetése” az esetek jelentős részében nem egy műemlék feladását jelenti, hanem a nyilvántartás hozzáigazítását a valós állapotokhoz.
A Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium szeptember 14-én bocsátotta társadalmi egyeztetésre az egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, védettségük módosításáról és megszüntetéséről szóló rendelettervezetet. A véleményezés szeptember 22-ig tart, a rendelet jelenlegi formájában október 1-jén lépne hatályba.
A minisztériumi összefoglaló négy újonnan védendő helyszínt, kilenc telekalakítás miatt módosítandó védettséget, két teljes megszüntetést, négy egyéb módosítást és öt, értékcsökkenés miatt részlegesen megszüntetendő védelmet említ. A normaszöveg ennél jóval beszédesebb: megmutatja, hogy a látszólag száraz ingatlan-nyilvántartási változások mögött milyen építészeti értékek állnak.
Négy helyszínen új értékek kerülnek védelem alá
Az egyik legérdekesebb változás az acsai Prónay-kastély díszkapuját érinti. Az 1862-ben emelt, majd 1940-ben áthelyezett kapu eddig nem ugyanazon védelem alatt állt, mint maga a kastélyegyüttes. A tervezet önállóan is nemzeti emléknek minősülő műemlékké nyilvánítaná, majd a már védett Prónay-kastélyegyütteshez kapcsolná. A dokumentum kifejezetten a kapu történeti és építészeti értékének megőrzését nevezi meg célként, és az érintett ingatlannál az állam elővásárlási jogát is rögzíti.
Iszkázon a Szent Miklós-templom kerülhet országos műemléki védelem alá. A rendelet szerint az 1673-ban épült barokk templom esetében nemcsak maga az épület fontos: külön nevesíti annak falfestését és berendezési tárgyait is. Ez jól mutatja, hogy a műemléki védelem tárgya nem pusztán a falazat vagy a tömegforma, hanem az épület történetileg kialakult belső együttese is.
Különösen összetett védelem készül az ötvöskónyi Chernel-kastély esetében. Az 1895-ben épült kastély mellett a parkot is történeti kertként védenék, a kettőt pedig műemlékegyüttesként kezelnék. A tervezet már azt is rögzíti, mi nem része az értéknek: a kastély később beépített, történeti értéket nem képviselő tetőtere nem kerülne védelem alá. A park esetében viszont annak történeti értéke és növényállománya egyaránt megőrzendő. A területen álló Nepomuki Szent János-szobor korábbi műemléki védettsége változatlanul megmaradna.
A negyedik helyszín Környe, Nagytagyos-puszta, ahol valójában egy egész történeti birtokegyüttes védelme rendeződik újra. A Konkoly Thege–Szabó-kúria eddigi védelme fennmarad, emellett műemlékké válna a 19. századi Konkoly Thege–Asztalos-kúriához tartozó magtár és a hozzá kapcsolódó kerítésfal, továbbá a 19. század első felében épült Konkoly Thege–Dinnyés-kúria. Az újonnan védett ingatlanokra a tervezet állami elővásárlási jogot is megállapít.
Nem minden „védettségmegszüntetés” jelent valódi veszteséget
Számos esetben az történt, hogy egy korábban egységes műemléki telekből új ingatlanokat alakítottak ki, miközben maga a történeti épület csak az egyik utódtelekre került. A másik, immár üres vagy műemléki értéket nem tartalmazó telek jogilag továbbra is védett maradt. A mostani rendelet ezeket az anomáliákat számolja fel.
Jó példa erre a XIII. kerületi egykori Eisele-gépgyár. A Váci út–Turbina utca térségében fekvő egykori ipari épületegyüttesből kialakított több új ingatlanon már nincs védett érték, ezért ezek védettsége megszűnne. Maga az eredeti gépgyári épületegyüttes azonban azon a telken, amelyen továbbra is fennmaradt, műemlék marad.
Ugyanez a logika érvényesül az erdőtelki Benes-kúriánál: három, telekalakítással létrejött olyan ingatlan kerülne ki a védelemből, amelyeken már nincs műemléki érték, miközben maga a kúria továbbra is védett marad.
Esztergomban a Fürdő Szálló és a Szent István Artézi Fürdő együttese esetében szintén csak egy, telekalakítással létrejött, védett értéket nem tartalmazó ingatlan veszti el státuszát. A Fürdő Szálló, valamint a fürdőház, a fedett uszoda, a strandfürdő öltözőépülete és napozóterasza, a Mala-forrásalagút és annak járatai, továbbá több támfal, kerítés és a szökőkút védettsége megmarad.
Hasonló adminisztratív korrekció történik Pornóapátiban is. Az uradalmi épületegyüttesből telekalakítással leválasztott, védett értéket már nem tartalmazó ingatlanok kikerülnek a védelemből, miközben a tiszttartói házból, magtárból, plébániából és iskolából, valamint fogadóból és kocsmából álló történeti együttes védettsége változatlanul fennmarad.
Ugyanezt a módszert alkalmazná a rendelet Sóskút istálló-magtáránál, Tata Fürdő utcai lakóházánál és a tatabányai Lapatári malomnál is: a műemléki épületet nem tartalmazó, telekalakítás során leválasztott ingatlanok védettségét megszüntetik, maga az értékes épület azonban műemlék marad.
Zsolnay-csempés hentesüzlet: csak az marad védett, ami valóban megmaradt
Az egyik legérdekesebb budapesti példa a Mester utca 29. alatti egykori Brauch hentesüzlet és húsüzem.
A rendelet nagyon pontosan felsorolja, mit tart továbbra is megőrzendő értéknek: az 1902 és 1907 között kialakított historizáló-szecessziós utcai homlokzat fennmaradt kilenctengelyes részét, a fölötte lévő tetőt, a kapu két oldalán álló kovácsoltvas kandelábereket, valamint az üzlet- és raktárhelyiséget. Külön védelem illeti a mintás, mázas Zsolnay-falicsempéket, illetve a húshorgokat és világítótesteket összefogó szecessziós kovácsoltvas szerkezetet.
A hajdani húsüzem üzemi része viszont már megsemmisült, ezért annak védettségét megszüntetnék. Vagyis itt nem a Brauch-üzlet műemléki státuszának felszámolásáról, hanem éppen a védelem pontosításáról van szó: a jogszabály arra koncentrálja a védelmet, ami fizikailag még létezik és valódi történeti értéket hordoz.
Csongrádon a halászházak maradnak, az eltűnt melléképületek kerülnek le a listáról
Külön csoportot alkotnak a csongrádi népi építészet emlékei. A Gyökér utcában és az Öregvár utcában több olyan gazdasági vagy melléképület szerepel még a műemléki nyilvántartásban, amely időközben megsemmisült.
A Gyökér utca 8. alatt a gazdasági épületek és a korábbi, „lakóház és gazdasági épületei” néven nyilvántartott együttes védelme megszűnne, a fennmaradt halászház azonban továbbra is műemlék marad. Hasonló rendezés történik a Gyökér utca 19.-nél, míg az Öregvár utca 57/b esetében egy elpusztult melléképület kerül ki a védelemből, a halászház és a fennmaradt másik melléképület megtartja státuszát. A terület műemléki jelentőségű területi védelmét mindez nem érinti.
Ez az eset különösen jól érzékelteti, hogy a műemléki nyilvántartás nem feltétlenül követi automatikusan az épített környezet fizikai változásait: a mostani rendelet részben éppen ezt a lemaradást igyekszik behozni.
Ráckevén egy épület elveszett, az ortodox együttes védelme erősödik
Ráckevén a Viola utcai szerb porta kántorháza esetében a tervezet már nem egyszerűen megsemmisülésről beszél. A megfogalmazás szerint az épület műemléki értékeit „helyreállíthatatlanul elvesztette”, ezért annak védettsége megszűnne.
Eközben a görögkeleti szerb templom, annak harangtornya, a paplak, valamint a harangozóház és iskolaterem továbbra is védett marad, sőt ezeket egységes műemlékegyüttesként rendezné a jogszabály. A változtatás tehát itt is egyszerre jelent veszteség elismerését és a fennmaradó értékek védelmének egyértelműbbé tételét.
Két olyan lakóház is van, amelyből sajnos már nincs mit megvédeni
Más a helyzet Győrben, a Kisfaludy utca 29. alatt. A műemlékként nyilvántartott lakóház megsemmisült, ezért maga az épület kerül le a műemlékjegyzékről. Az elveszett épüket késő barokk lakóház volt, amelyet 1800 körül építettek. A környező műemléki jelentőségű terület védettsége ettől még változatlanul fennmarad.
Ugyanez történik Szalafőn, a Felsőszer 5. számú lakóháznál: az épület már nem áll, zsúpfedeles, díszített oromzatú, boronafalas lakóház volt így műemléki védelmének fenntartása értelmét vesztette. Az őrségi településszerkezetet védő műemléki jelentőségű területi státusz azonban itt sem változik.
Tiszasason pedig egy elpusztult kút kerül ki a nyilvántartásból, miközben az ugyanazon ingatlanon álló népi épület továbbra is műemlék marad.
Van, ahol egyszerűen a műemlék „költözött el” a régi helyrajzi számról
A tervezet néhány különös nyilvántartási helyzetet is tisztáz.
Fertőbozon a Szent Apollónia-szobor védelmét ahhoz az ingatlanhoz igazítják, ahol a szobor ténylegesen található. A korábban védett helyrajzi számról leveszik a védettséget, az új ingatlant pedig magával a szoborral együtt műemlékké nyilvánítják. A cél a szobor történeti és művészeti értékeinek megőrzése.
Etyeken pedig pontosítják a Kálvária és a Szent Vendel-szobor védelmét: a műemlékegyüttes elemeként külön nevesítik a Kálvária-szoborcsoportot, a tizennégy stációt és a másik ingatlanon álló Szent Vendel-szobrot.
Sopronban sem a műemlék lakóház védelmét szüntetik meg
A soproni Újteleki utca 6. esetében szintén félrevezető volna egyszerűen azt mondani, hogy „megszűnik egy műemlék védettsége”. Három, telekalakítás után létrejött ingatlan kerül ki a védelem alól – kettőn már nincs védett érték, a harmadik pedig a tervezet szerint nem felel meg a védetté nyilvánítás céljának. Maga a történeti lakóház tovabbra is védett marad.
A változtatások jelentős része tehát nyilvántartási és területi korrekció: a védelem olyan telekről kerül le, amelyen az ingatlanmegosztás után már nincs műemléki érték. Más esetekben az épület vagy melléképület fizikailag már elpusztult, így jogilag sincs értelme tovább műemlékként nyilvántartani.
Ezzel párhuzamosan viszont valódi új védelmek is születnek. A Prónay-kastély díszkapuja, az iszkázi barokk templom, az ötvöskónyi Chernel-kastély és történeti kertje, illetve a nagytagyosi kúriák és gazdasági épületek olyan értékek, amelyeknél a tervezet már a védelem konkrét tárgyát és indokát is részletesen meghatározza.
A műemléki nyilvántartás szempontjából ez nem mellékes kérdés. Egy jól működő védelmi rendszernek ugyanis nemcsak új értékeket kell felismernie, hanem azt is pontosan meg kell tudnia mondani, mi az, amit valójában védeni akar. Ha egy száz éve eltűnt melléképület vagy egy üres telekrész ugyanúgy szerepel a nyilvántartásban, mint egy fennmaradt kastély, templom vagy ipari emlék, az nem erősíti, hanem inkább elhomályosítja a műemlékvédelem hitelességét.
A mostani tervezet ezért leginkább a műemléki rendszer egyfajta leltárfrissítéseként olvasható: néhány helyen új érték kerül be a jegyzékbe, máshol pontosabban húzzák meg a védelem határait, és akad olyan hely is, ahol a jogszabály kénytelen tudomásul venni, hogy az egykor védett épületből mára már semmi sem maradt.
A társadalmi egyeztetés szeptember 22-ig tart, a tervezet pedig elfogadása esetén 2026. október 1-jén lép hatályba.