Ahogy éppen a délutáni csúcsban üldögélünk az autónkban a Vár alatt, elég valószínű, hogy nem a környezetünkben való gyönyörködésre helyeződik a fókusz. Pedig nem rossz ötlet a pöfögésen és a dudáláson túl néhány pillantást vetni a budai rakparttal párhuzamos, keskeny utcára. Tudtad például, hogy a Fő utcán van egy 14. századi rom vagy, hogy itt van a budapesti Párizs? Utcakép sorozatunk most Budapest „legfőbb” utcájával folytatódik.
A legutóbbi virtuális budapesti sétánk alkalmával a pesti Falk Miksa utca történetét és ikonikus helyszíneit ismerhettük meg. Most pedig egy olyan úticélra böktünk rá a térképen, amely elnevezését tekintve cseppet sem szerény. Hivatalosan a főváros Fő utcájaként ismerhetjük, bár az, hogy éppen kinek melyik tér, utca, közterület Budapest legfőbb „fő”-je, az szubjektív. A köznyelvben általában egy település legjelentősebb utcája érdemelheti ki ezt a nevet, amely sokszor végül hivatalossá is válik.
Fontos megjegyezni, hogy egy körülbelül 1,7 milliós nagyvárosban, ahol a szabály szerint akár 23 is lehet ugyanabból az utcanévből, nem meglepő, hogy a „Fő” nevet több közterület is viseli. Sőt, inkább az tűnhet hihetetlennek, hogy mindössze
két Fő utca és egy Fő út van a városban.
Az egyik Fő utca Budán van, a másik a 19. kerületben Kispesten a Fő út pedig a 15. kerületben, Rákospalotán található, és bár korábban fontos közútja volt a területnek, mostanra már kevésbé az.
De most térjünk vissza Budára, egészen pontosan Vízivárosba, ahol a rakparttal párhuzamosan a Bem József tér és a Clark Ádám tér között húzódik a Fő utca, amely az 1. és a 2. kerületet egyfajta kapocsként köti össze egy alig 2 kilométeres sétára invitálva a városba érkezőket.
Igazi „vízi házak” Vízivárosban: a Lánchíd palota és Clark Ádám vízemelője
A városrészt gyakran Budapest egyik legszebb helyeként említik, ami nem is csoda, hiszen a Duna és a Várnegyed közelsége is egyedivé teszi. Viszont ha nem csak a forgalmas, turista központokat vesszük célba, akkor a kanyargós utcákon sétálva sok más érdekességre is bukkanhatunk. A városrész egyik legkedveltebb részlete a Lánchíd, de egy kicsit kevesebben ismerik a szintén vízivárosi Lánchíd palotát.
A Fő utca 1-es szám alatti épületet 1867-ben tervezte Ybl Miklós és 1869-re el is készült a neoreneszánsz stílusú ház. Nevét az építtető Lánchíd Társaságról kapta, akik állítólag csak a Duna felőli oldalt akarták használni, az épület másik felét pedig lakásokkal és kávézókkal álmodták meg. (Úgy tűnik, hogy a név kötelez, ha a Duna közelségéről van szó.)
A Lánchíd palota védett műemlék, a Világörökség része, amely több funkcióváltás után 2008 óta irodaházként működik.
Az épület jelenénél azonban izgalmasabb a múltja: a ház alatt állítólag Mátyás király lovardájának falmaradványai vannak. A mai épület helyén 1830-tól egy emeletes ház volt, amely a híd és környékének fejlődésével hamarosan már útjában állt a további építkezéseknek, ezért lebontották.
Nem kell sokat sétálnunk, hogy meglássuk a narancsszínű épületet, a Fő utca 3-at. A ház ugyan nem, de a terület szintén kapcsolatban áll a vízzel, és itt most nem csupán egy híddal való névrokonságról van szó. A ház helyén korábban egy Clark Ádám tervezte vízemelő szerkezet működött, amely a Várszínház melletti víztartályba hajtotta fel a vizet.
A történet szerint a szivattyú, a bérház és a kazánház egyesítése komoly kihívás elé állította a mérnököket, de végül Máltás Hugó építész megoldotta a feladatot.
A romantikus stílusú, két utcára néző lakóház építtetőjének neve ismeretlen, de a homlokzaton található emléktábla szerint 1888 és 1957 között a Vízivárosi Elöljáróság, aztán az I. kerületi Tanács székháza volt.
Időutazás a Fő utcán
Kívülről szemlélve a Fő utca 14–18. elsőre nem tűnik túl izgalmasnak. A robosztus irodaház, vagyis a Palaház falait átlépve viszont egészen a középkorig utazhatunk – nem csak képzeletben. Az udvaron egy 18. században átalakított középkori épület maradványai láthatók.
A középkori épületrész vélhetően a 14. századból származik, amikor az utca még más nyomvonalon haladt. A mostani, Csomay Zsófia tervezte, 2005-ben épült irodaház szinte körbe öleli a romokat, amelyeket egy üvegtető is véd.
Egy szelet Franciaország
A vizes program és a középkori kiruccanás után még bőven tartogat meglepetéseket az utca, például egy kis francia kitérővel. Az acél és üveg felületeivel, hegyes kiszögelléseivel a Fő utca 17. mondhatnánk úgyis, hogy elüt a környezetétől.
Ennek ellenére mégsem hat igazán ridegnek vagy idegennek. A modern épületet Georges Maurios tervezte egy 1984-es pályázatot követően. Végül 1992-ben a Budapesti Francia Intézet költözött be a Fő utcai házba, ami talán csak azért meglepő, mert a terület már 1931 óta a franciáké volt. Ekkor vették meg ugyanis az egykori Andrássy-palotát a külképviseletnek, amely 1945-ben súlyosan megsérült a bombázások miatt.
Egy gyors javítás után sajnos a végleges bontás maradt az egyetlen út, ezt követően indult el az üres terület évtizedes „semmivé” válása. A franciák intézményei új épületekben kaptak helyet, a telek elcserélése is többször felvetődött, de végül nem valósult meg, és időszakosan teniszpálya vagy korcsolyapálya működött a dunaparti helyszínen. Ez így ment egészen 1981-ig, amikor Francois Mitterand, az akkori francia elnök meghirdette a már említett tervpályázatot.
A Francia Intézet azóta is ebben a házban működik azzal a céllal, hogy Budapesten is minél szélesebb körben terjeszthesse a francia kultúrát különböző programokkal, tanfolyamokkal és képzésekkel.
Ha pedig már francia kultúra, akkor a kimagasló francia gasztronómia megismeréséhez itt valóban elég a szomszédba menni. A neoreneszánsszal és romantikával, majd egy kis modern bepillantással folytatódó stílusutazás a Fő utca 20-nál folytatódik.
A domborművekkel gazdagon díszített, copf homlokzatú egyemeletes lakóházat 1811-ben Dankó András építőmester tervezte. Ez az épület sem viselte jól a világháború viszontagságait, ezért elkerülhetetlen volt a felújítása. 1953-ban Hell Géza tervei alapján állították helyre. A kis torony és a kapualj után egy sűrű, titokzatos kerthez érünk. A kovácsolt kapu felett a Párizs kertje felirat olvasható, ahol Budapest „legfranciább” étterme van, a Pavillon de Paris.
Mátyás nyomában
A Fő utcáról alig egy hajszálnyit letérve, a Várhegy alatt találjuk a Corvin teret, ahol a színes, barokk épületek sora mellett lehetetlen elsétálni. A házak színes kavalkádja már önmagában is izgalmas képet mutat, de ha alaposabban megfigyeljük a díszítéseket, még több érdekességet találhatunk. Például a zöldre festett, Corvin tér 4. falán, az ablakok felett Mátyás királyt ábrázoló domborműveket láthatunk.
Mátyás, a hadvezér, a gazda, a tudós szerepét is magára ölti az alkotásokon, a bejárat felett pedig egy alkimista-műhely ábrázolás kapott helyet az alábbi felirattal:
„A kutatás, haladást jelent. A tudás hatalmat.”
Utóbbi díszítőelemet valószínűleg a ház egykori tulajdonosa Wilke Gottlieb ón- és rézöntő kísérletei ihlették. Az eltérő tematikájú mű azonban mégis beleillik szemléletével a Mátyást bemutató alkotások világába. A Fő utca apró tere, a Corvin tér pedig jól jelképezi névadójának sokoldalúságát.
A rettegett utca, aminek nincs eleje – A Népszínház utca
Ezúttal pedig a Népszínház utca rejtett szépségeit és titkait mutatjuk meg.
Nyitókép: Kaiser Ákos
