343 üvegtábla, megsokszorozódó tükröződések és egy egészen új térélmény: Ciro Najle és Josep Ferrando ideiglenes installációja újraértelmezi a modern építészet egyik legismertebb alkotását. A Pavilion-Labyrinth a transzparencia és a térbeli szabadság kapcsolatát vizsgálja.
Ludwig Mies van der Rohe és Lilly Reich 1929-ben tervezett barcelonai pavilonja a modern építészet egyik emblematikus alkotása. A szabad alaprajz, az áramló terek és az üvegfelületek meghatározó szerepet játszanak az épület karakterében. Közel száz évvel később Ciro Najle és Josep Ferrando egy ideiglenes installációval értelmezte újra ezeket az építészeti alapelveket.
A Pavilion-Labyrinth (Pavelló-Laberint) című, 2026. november 12. és 22. között látogatható installáció 343 irizáló laminált üvegtáblából áll. Az új elemek a pavilon eredeti térrendszerébe illeszkedve labirintusszerű struktúrát hoznak létre, amely alapvetően megváltoztatja az épület érzékelését.
Amikor az átláthatóság labirintussá válik
Mies eredeti koncepciójában az üveg nem pusztán térelhatároló elem, hanem a külső és belső terek közötti vizuális kapcsolat megteremtésének eszköze. Najle és Ferrando ezt az alapgondolatot viszi tovább, az üvegfelületek megsokszorozásával azonban éppen az ellenkező hatást éri el.
A 3,10 méter magas és 1,10 méter széles panelek egymás mögött sorakozó rétegei összetett tükröződéseket és váratlan látványkapcsolatokat teremtenek. A korábban könnyen áttekinthető térben a valós és a visszavert képek összemosódnak, a látogató tájékozódása bizonytalanná válik.
Az installáció különlegessége ebben az ellentmondásban rejlik: az átláthatóságot biztosító anyag a térbeli bizonytalanság eszközévé válik. A labirintus így nem csupán fizikai, hanem érzékelési tapasztalatként is működik.
Kortárs beavatkozás egy modernista ikonban
A projekt szerkezeti kialakítása is az eredeti épület tiszteletben tartására épül. Az üvegtáblákat alumínium kapcsolóelemek rögzítik, elrendezésük pedig a pavilon travertinburkolatának raszteréhez igazodik. A teljes rendszer visszabontható, így az installáció nem jár az épület maradandó átalakításával.
A Pavilion-Labyrinth a Fundació Mies van der Rohe kortárs építészeti beavatkozásainak sorába illeszkedik, amelyek új nézőpontokból vizsgálják a modernista örökséget. Najle és Ferrando munkája nem új formákkal kívánja felülírni az eredeti épületet, hanem annak egyik meghatározó anyagát és téralkotási elvét gondolja tovább.
Az ideiglenes installáció arra világít rá, hogy az építészeti tér nem pusztán fizikai határokból, hanem fényekből, tükröződésekből és érzékelési viszonyokból is felépül. A barcelonai pavilon így közel száz évvel megalkotása után ismét új kérdéseket vet fel az átláthatóság és a térbeli szabadság kapcsolatáról.
Projekt: Pavilion-Labyrinth / Pavelló-Laberint
Tervezők: Ciro Najle, Josep Ferrando
Helyszín: Barcelona Pavilion, Barcelona
Időpont: 2026. november 12–22.
Forrás: METALOCUS, ArchDaily, Archiproducts, Fundació Mies van der Rohe