Egy évre ideiglenes műemléki védelmet kapott a Villányi út 11–13. alatt álló egykori MSZMP-pártiskola. A döntés várhatóan tovább élesíti az épület körüli vitát: van, aki a környezetbe nehezen illő, esztétikailag problémás szocialista középületet lát benne, mások szerint viszont a magyar későmodern építészet olyan karakteres és jó minőségű emléke, amelynek éppen azért kellene megmaradnia, mert hitelesen őrzi saját korát.
Budapest Főváros Kormányhivatala a kulturális tárca felkérésére egy évre ideiglenes műemléki védelem alá helyezte a XI. kerületi Villányi út 11–13. alatt álló egykori pártiskola épületét. A védelmet a Gellérthegyvédő Egyesület és a Szentimrevárosért Mozgalom kezdeményezte.
Lakópark épülne a helyén
A kérdés azért vált sürgetővé, mert a Forestay Development a területen mintegy 140 lakásos lakófejlesztést készít elő. A jelenlegi elképzelések szerint a meglévő épületet elbontanák, majd az utcafronton a mai ház karakterét részben visszaidéző új tömeg készülne, mögötte további lakóépületekkel. A beruházó és az önkormányzat az év során több körben módosította a terveket, többek között az épületek magasságát is csökkentették.
Érdekesség, hogy a 2025-ben meghirdetett építészeti ötletpályázat nyertes terve még a régi épület tényleges megtartásával és felújításával számolt. A Vikár és Lukács Építész Stúdió tervezői szerint a ház az 1970-es évek átlagánál jóval magasabb építészeti és műszaki színvonalat képvisel, és tömegével tudatosan kapcsolódik a szomszédos Szent Imre-templomhoz és gimnáziumhoz. Vikár & Lukács
A hely.hu korábban részletesen beszámolt az erre a területre kiírt ötletpályázatról és annak eredményéről is. hely.hu
Pártiskola a templom mellett
A ház 1971–72-ben épült, Balogh István és Molnár János LAKÓTERV-es tervezői munkájával. Itt működött az MSZMP Budapesti Pártbizottságának Oktatási Igazgatósága, illetve a köznyelvben „Foxi-Maxinak” nevezett Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem. A rendszerváltás után többek között az Általános Vállalkozási Főiskola használta, később pedig az MSZP székháza lett.
Idegen test vagy megőrzendő korszaklenyomat?
És éppen itt kezdődik az igazán érdekes vita.
Az épület ellenzői számára a volt pártiskola a szocialista korszak monumentális középítészetének nehézkes emléke. A nagy, vízszintes tömeg, a beton- és üvegfelületek, illetve az épület erőteljes megjelenése sokak számára idegen a Feneketlen-tó, a környező villák és különösen a ciszterci Szent Imre-templom karakterétől. Ehhez társulhat az épület eredeti funkciójának politikai emlékezete is: nehéz teljesen elválasztani a házat attól, hogy az állampárti ideológiai képzés egyik budapesti központjának épült.
Ebből a nézőpontból a bontás nem feltétlenül értékvesztés, hanem lehetőség arra, hogy a különleges városi helyzetben egy könnyedebb, emberibb léptékű és mai építészet szülessen.
A megőrzés hívei viszont éppen ellenkező következtetésre jutnak. Szerintük egy épület történeti és építészeti értékét nem az dönti el, hogy ma mindenki szépnek találja-e. A későmodern magyar építészet emlékei egyre gyorsabban tűnnek el, miközben az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek legjobb épületei mára önálló építészettörténeti korszak dokumentumai.
Meg kell-e őrizni mindent, ami egy korszak fontos emléke?
A vita ezért túlmutat egyetlen Villányi úti épület sorsán.
A Villányi úti volt pártiskola most kapott egy évet arra, hogy ezt a kérdést szakmai értékvizsgálat döntse el. Hogy a ház egy megőrzésre érdemes későmodern építészeti emlék, vagy egy olyan épület, amelynek helyén jobb városi környezet teremthető, arra alighanem nincs mindenkit meggyőző válasz. A következő egy évnek éppen arról kellene szólnia, hogy ezt a kérdést a bontás előtt valóban alaposan megvizsgálják.
