A FINTA Stúdió és a Zaha Hadid Architects közös pályaműve látványos, dinamikus koncepcióval reagált az Építési és Közlekedési Minisztérium által kiírt debreceni Magyar Közlekedési Múzeum tervpályázatára. A tervezők egy végtelen hurokra épülő, mozgásból formált épület- és tájkompozíciót hoztak létre, amelyben az organikus tömegformálás, az eozin-metafora és a táji mintázatokból építkező téralakítás egységes vízióvá állt össze.
Az Építési és Közlekedési Minisztérium által kiírt építészeti tervpályázat célja az volt, hogy olyan új Magyar Közlekedési Múzeum szülessen Debrecenben, amely nem pusztán kiállítóhely, hanem a mobilitás jövőjét bemutató, oktatási és innovációs központként is működik. A pályázat fókuszában a fenntartható működés, a korszerű technológiai háttér, valamint a városi és táji kapcsolatok magas szintű integrációja állt – vagyis az a szemlélet, amelyben az épület nem önmagában, hanem környezetével együtt alkot értelmezhető rendszert.
Az első és második díjas terveket korábbi írásainkban már bemutattuk, ezért jelen cikkben a III. díjjal elismert munkára fókuszálunk: a FINTA Stúdió és a Zaha Hadid Architects közös, innovatív és karakteres pályaművére.
Dinamikus szalag – Kiderült, milyen lesz az új debreceni Közlekedési Múzeum!
Itt vannak a nyertes látványtervei!
A debreceni Magyar Közlekedési Múzeum terve egy „mozgásból formált tájként” jelenik meg, amelynek építészeti alapkoncepciója a végtelen hurok. Ez a hurokszerű térsor egyszerre működik kerengőként, közlekedési artériaként és olyan átjárórendszerként, amelyben a kinti és benti terek folyamatosan átszivárognak egymásba. A látogatói útvonalat a terep ívei, az íves tömegformálás és az épület alatt áthaladó versenypálya dramaturgiája szervezi meg: a megérkezés már önmagában élmény, amely a mozgás metaforáját építészeti gesztusokkal teszi átélhetővé.
A tömegformálás inspirációját egyrészt az autódizájn fluid, áramló vonalai adják, másrészt a magyar táj és az infrastrukturális hálózat kanyargó mintázatai: Tisza-ívek, futóhomokdűnék, autópálya-csomópontok.
A tervezők ezekből egy olyan organikusan hullámzó formát hoznak létre, amely egyszerre szoborszerű és emberléptékű. Az épület karakterét az eozin metaforája is áthatja: akárcsak a Zsolnay-kerámiák irizáló máza, a múzeum is sokarcú, különböző hangulatú kerteket, udvarokat, kiállítótereket, vizes élőhelyeket és közösségi zónákat villant fel a látogató útja során.
A tájépítészeti koncepció a hurokszerű formát tágabb gyűrűs szerkezetben folytatja. Belül aktív közösségi és játékzónák, kívül zaj- és szélfogó terepplasztikák, még kijjebb fenntartható vízkezelési rendszert biztosító mesterséges mocsarak szerveződnek.
Ezek a terepformák a Hajdúság mélyedéseit és aszimmetrikus buckáit idézik, miközben funkcionális szerepet töltenek be.
A versenypálya az épület alatt áthaladva szimbiózisba kerül az építészettel: önálló attrakció, ugyanakkor a látogatói élmény térbeli dramaturgiájának kulcseleme. A közlekedési és megközelítési rendszer a múzeumot regionális mobilitási központként kezeli. A gyalogos és mikromobilitási útvonalak kiemelt szerepet kapnak, teljes akadálymentességgel; a gépjárművek látványos, az épület tömege alatti drop-off zónán érkeznek; a logisztika rejtetten, észak felől történik. A különböző érkezési módok mind narratívát alkotnak: a látogató fokozatosan tárja fel a folyton változó íveket, udvarokat és „lágy dombként” emelkedő tömegeket. A múzeum így nem elszigetelt objektum, hanem a környező táj és városi infrastruktúra organikus folytatása – egy új, fenntartható, eozinként irizáló közösségi célpont.
A Bírálóbizottság méltatása
„Formabontó, szokatlan, figyelemfelkeltő – talán e szavakkal lehet leginkább jellemezni a pályaművet. A közlekedés eszenciájának tökéletes megértése egyértelműen érződik a munkán: a haladás, a fejlődés testet ölt a dinamikus, szinte mozgó épülettömegen keresztül.
Az alkotók szépen fésülik egybe a múltat és a jövőt, mely szándék leginkább az eozinmáz alkalmazásában jelenik meg.
A századforduló ikonikus anyaga egyszerre emlékeztet építészeti örökségünkre, miközben új, futurisztikus jelentéssel gazdagodik. Az épület a múltról szól, de a jövőnek üzen. A fluid téralakítás áthatja az épület egészét – kívül és belül egyaránt. A kültérből az épületbe lépve a látogató térélménye fokozódik; a különleges, science fiction hangulatú látvány mágikus erejével szinte rabul ejti a nézőt. A pályaművet ikonikus megjelenése, valamint jövőbe mutató, mégis hagyománytisztelő szellemisége miatt a Bírálóbizottság III. díjban részesíti” – értékelte a tervet a bírálóbizottság.
Nyitókép: FINTA Stúdió, Zaha Hadid Architects
