A Budavári Palota kivitelezésének újratendereztetését fontolgatja a kormány, a Mohácsi híd egy részét visszavágják, az M6-os autópálya üzemeltetési szerződéséből pedig ki akarnak lépni.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a Forbes Moneypodcastjában részletesen beszélt arról, hogyan alakítaná át az állami építési beruházások piacát. Szerinte a magyar építőipar jelenleg válságban van, a korábbi rendszerben a nagy, politikailag kedvezményezett fővállalkozók uralták a közberuházásokat, a következő években viszont erősebb versenyt és több lehetőséget adnának a közepes magyar kivitelezőknek. Eközben több ezer milliárd forintnyi új beruházás előkészítése zajlik, amelyek nyomán Vitézy 2028 körül már az építőipar „felvirágzását” várja.
A magyar építésgazdaság jelenlegi helyzetéről, a nagy állami beruházásokról és az építőipari piac jövőjéről eddig nem beszélt ilyen részletesen. a miniszter, így mi is súlyának megfelelően idézzük az interjú fő gondolatait.
Vitézy Dávid egy olyan építőipari stratégiát vázolt fel, amely egyszerre akar szakítani az elmúlt évek nagy állami fővállalkozókra épülő rendszerével, fenntartani azokat a beruházásokat, amelyekből már túl drága lenne kiszállni, újratendereztetni azokat, ahol ezt még racionálisnak tartják, és közben életben tartani a ma megrendeléshiánnyal küzdő magyar építőipari kapacitásokat.
A közlekedési és beruházási miniszter szerint átmeneti időszakban van az ágazat: most kevés a munka, két-három év múlva viszont akár az lehet a probléma, hogy nem marad elegendő kivitelező és szakember a már előkészítés alatt álló beruházások megvalósítására.
Vitézy: átvilágítják az örökölt kivitelezői szerződéseket
A beszélgetés rögtön Mészáros Lőrinccel és a nagy NER-közeli építőipari vállalkozásokkal kezdődött.
Vitézy elmondta, miniszterként nem találkozott Mészáros Lőrinccel, és ilyen találkozót nem is tervez. Ugyanakkor minisztériuma szükségszerűen kapcsolatban áll Mészáros érdekeltségeivel, mivel számos olyan korábban megkötött kivitelezési és koncessziós szerződést örököltek, amelyeknél ezek a vállalkozások a szerződő felek.
A miniszter szerint ezeket a kontraktusokat egyenként vizsgálják át.
Úgy fogalmazott, minden beruházásnál azt nézik meg, hogy érvényesül-e az állam és a köz érdeke. Ha szerintük ez nem biztosítható, megpróbálnak kilépni a szerződésből vagy új tendert kiírni. Más esetekben viszont éppen az lehet gazdaságosabb, ha az örökölt beruházást befejezik.
Vitézy szerint nincs egyetlen, minden beruházásra alkalmazható döntés.
Van olyan projekt, amelyet szerinte rosszul készítettek elő vagy túlárazottan rendeltek meg, de már olyan előrehaladott állapotban van, hogy a leállítás többe kerülne, mint a befejezés. Máshol viszont még van lehetőség a műszaki tartalom vagy a kivitelező megváltoztatására.
A podcastban erre három konkrét példát is részletesen bemutatott: az M6-os autópályát, a Mohácsi hidat és a budai Vár beruházásait.
M6: Vitézy szerint 44 milliárd helyett 149 milliárdos ajánlatról van szó
Az egyik legélesebb állítása az M6-os autópálya üzemeltetési szerződésére vonatkozott.
Vitézy szerint az M6 Duna, amely korábban is működtette az autópályát, a következő 11 évre eredetileg 50 milliárd forint körüli ajánlatot adott, amelyet tárgyalások során 44 milliárd forintra sikerült csökkenteni.
Ezzel szemben állítása szerint a Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz kapcsolódó koncesszor 149 milliárd forintért végezte volna ugyanezt a feladatot.
Vitézy ebből azt a következtetést vonta le, hogy a két konstrukció között nagyjából háromszoros árkülönbség van. (Az érintett cégek vitatják a miniszter állítását és a teljes szerződések nyilvánosságra hozását kérik.)
A miniszter azt mondta, ebből a szerződésből ki akarnak lépni, mert nem tartják elfogadhatónak ezt az árszintet, és a megrendelés jogszerűségét is vitatják.
Szerinte az új kormánynak minden örökölt beruházásnál külön kell eldöntenie: olcsóbb és észszerűbb-e folytatni a meglévő szerződést, vagy jobban jár a köz, ha leállítják és újratendereztetik.
Mohácsi híd: a hidépítést nem állítják le
A Mohácsi hídnál éppen az ellenkező döntés született.
Vitézy azt mondta: ha a beruházás fél évvel korábbi szakaszban lenne, érdemben felmerülne a híd kétszer kétsávos kialakításának áttervezése.
Szerinte ugyanis még a korábbi kormány által készíttetett forgalmi előrejelzések sem mutatnak 2050-ig akkora forgalmat, amely szükségessé tenné a 2×2 sávos kiépítést.
A teljes híd- és kapcsolódó úthálózat költségét 451 milliárd forintra tette.
A hídszerkezet esetében ugyanakkor már olyan előrehaladott a projekt, hogy Vitézy szerint a visszatervezés nem lenne gazdaságos.
A szerkezeti elemek jelentős részét ugyanis már legyártották és részben a helyszínre is szállították. Ezek kidobása, illetve az újratervezés szerinte többe kerülne, mint az eredeti szerkezet befejezése.
Ezért magát a hidat befejezik.
Az egyik kapcsolódó útszakasznál viszont visszavágják a műszaki tartalmat
Más a helyzet a Mohácsi hídhoz kapcsolódó alföldi útszakasszal.
Vitézy elmondása szerint ezt eredetileg 2×1 sávos útként rendelték meg, majd az országgyűlési választás előtt két héttel 2×2 sávosra módosították.
Állítása szerint ez 76 milliárd forinttal növelte meg a szerződés értékét.
Itt a 2X2 sávos megoldás helyett 2×1 sávos műszaki tartalmat fognak megvalósítani a kivitelezés során.
Vitézy ezt úgy fogalmazta meg, hogy a 76 milliárd forintot „visszaszedik a köz számára, az adófizetők számára”.
A miniszter az előlegfizetést is kifogásolta. Azt állította, hogy közvetlenül a választás előtt 20 százalékról 98 százalékra emelték a kivitelezőnek járó előleget. Ezt az új minisztérium jogellenesnek minősítette és visszakérte; Vitézy szerint a Duna Aszfalt az összeget visszautalta.
Budai Vár: három beruházás, három különböző helyzet
Építészeti szempontból talán a podcast legérdekesebb része a Budai Várról szólt.
Vitézy három párhuzamos beruházást különített el:
- a Budavári Palota rekonstrukcióját,
- a József főhercegi palota visszaépítését,
- a Honvéd Főparancsnokság helyreállítását és visszaépítését.
A miniszter szerint ezeket nem lehet egyetlen projektként kezelni, mert építészeti és kivitelezési szempontból is eltérő helyzetben vannak.
A Budavári Palota rekonstrukciójáról kifejezetten azt mondta, hogy műemlékvédelmi szempontból ezt tartja a három közül a leginkább indokolható beruházásnak, mivel itt egy valóban létező történeti műemlék rekonstrukciója történik.
Ugyanakkor hozzátette: természetesen felvethető az is, hogy az ország jelenlegi helyzetében ez volt-e a legfontosabb állami beruházás.
„Álműemlékeknek” nevezte a két visszaépített épületet
Jóval kritikusabban beszélt a József főhercegi palotáról és a Honvéd Főparancsnokságról.
Vitézy ezeknél arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan épületeket építenek vissza, amelyek korábban teljesen megsemmisültek, az új épületek pedig 21. századi vasbeton technológiával készülnek.
Ezeket a podcastban „álműemlékeknek” nevezte, noha hasonló visszaépítésekre egész Európában számos példa található, sőt kifejezetten reneszánszát élik ezek a beavatkozások elsősorban Németországban.
A miniszter szerint építészetileg éppen ez a két projekt vitathatóbb, ugyanakkor paradox módon ezek állnak annyira előrehaladott állapotban, hogy már nem lenne racionális leállítani őket.
Vitézy szerint ezért a jelenlegi kivitelezőnek legalább addig el kell jutnia, hogy az épületek külső kialakítása elkészüljön.
Vitézy: úgy kezdtek óriási épületeket építeni, hogy nem tudták, mi lesz bennük
A két visszaépítés kapcsán egy másik problémát is említett.
Állítása szerint az előző kormány úgy kezdte meg az épületek kivitelezését, hogy nem határozta meg véglegesen azok funkcióját.
Vagyis Vitézy szerint úgy épültek ezek az igen jelentős méretű épületek, hogy nem volt pontosan eldöntve, milyen intézmény kerül beléjük, és emiatt a végleges belső elrendezés sem készült el.
A jelenlegi kivitelezők ezért egy bizonyos készültségi szint után nem is tudnak továbbmenni.
Az új kormánynak még tervezési feladatokat kell elvégeznie, és Vitézy szerint ezt követően már más kivitelező is megjelenhet a projektben.
A Budavári Palotánál viszont leállhat néhány hónapra az építkezés
A Budavári Palotánál ennél jóval nagyobb változás jöhet.
Vitézy azt mondta, az örökölt kivitelezési szerződés mögött nincs megfelelő költségvetési fedezet, miközben a kivitelező szerinte jelentős késésben is van.
Emiatt a minisztériumban inkább afelé hajlanak, hogy új közbeszerzést írjanak ki.
Ez pedig azzal járhat, hogy a Budavári Palota építése néhány hónapra felfüggesztésre kerül.
A miniszter szerint azonban még ez az átmeneti leállás is elfogadható ár lehet azért, hogy valódi versenyben válasszanak új kivitelezőt.
A változás a kivitelezés módját érintheti: leállás, új tender és adott esetben új kivitelező jöhet.
Miért akarják újratendereztetni?
Vitézy egyik fő kifogása az volt, hogy szerinte az eredeti eljárásban nem volt valódi piaci verseny.
A Budai Vár kulturális célú fejlesztéseit ugyanis – elmondása szerint – nemzetbiztonsági szempontból minősített beruházásként kezelték.
Vitézy ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kivitelező kiválasztásánál nem alakult ki olyan verseny, amelyet ő egy normál állami beruházásnál szükségesnek tartana.
Az új rendszerben éppen ezt változtatná meg.
Mi történik, ha nem Mészáros, Szíjj vagy más nagy NER-es cég épít?
Az interjú ezek után egy nagyon fontos építésgazdasági kérdéshez érkezett.
Ha az elmúlt másfél évtizedben néhány rendkívül nagy vállalat koncentrálta magánál az állami építési megrendelések jelentős részét, akkor ki tudja átvenni a helyüket?
Vitézy maga is elismerte, hogy új építőipari kapacitásokat nem lehet egyik napról a másikra létrehozni.
„Nincsenek szűzlányok a magyar építőiparban”
Minderről így fogalmazott:
„Nincsenek szűzlányok a magyar építőiparban.”
Vitézy szerint nem lehet arra számítani: hirtelen megjelennek teljesen új, korábban nem létező vállalkozások több száz szakemberrel, gépparkkal, referenciákkal és tőkével.
A szereplők már most is ott vannak az építőiparban.
A miniszter szerint azonban közülük sokan az elmúlt években nem önálló fővállalkozóként jelentek meg, hanem a nagyobb cégek alvállalkozóiként.
A közepes magyar cégekből építenének erősebb kivitelezői réteget
Vitézy elmondása szerint legfontosabb ágazatpolitikai célkitűzése éppen ennek a rétegnek a megerősítése.
Szerinte ma létezik egy olyan közepes nagyságú magyar kivitelezői kör, amely műszakilag képes lenne nagyobb munkákra, de korábban gyakran csak valamelyik nagy fővállalkozó alatt jutott megbízáshoz.
A cél az lenne, hogy ezek a vállalkozások egyre több tenderen közvetlenül is megjelenjenek.
Példaként a Gubacsi híd vasúti beruházását említette, ahol elmondása szerint már egy közepes méretű magyar kivitelező kapott lehetőséget.
A miniszter várakozása szerint valódi közbeszerzési verseny esetén ezek a vállalkozások egyre inkább egymással versenyeznek majd ahelyett, hogy automatikusan valamelyik nagy fővállalkozó alá rendeződnének.
Súlyos állításokat tett a korábbi építőipari piacról
Vitézy szerint a korábbi rendszerben bizonyos kivételezett vállalatok „leuralták” a közberuházási piacot, miközben potenciális versenytársaik sokszor inkább alvállalkozóként csatlakoztak hozzájuk.
Ennek okaként politikai és hatósági nyomás lehetőségét is felvetette.
A miniszter azt állította, hogy sok esetben a közbeszerzési verseny csak korlátozott volt.
Az új rendszerben – ígérete szerint – azt szeretnék elérni, hogy előre ne lehessen tudni, melyik cég nyeri meg a tendert.
Akár külföldi cég nyerhet
Vitézy ugyanakkor hangsúlyozta: valódi verseny esetén politikailag nem lehet előre meghatározni, ki legyen a győztes.
Ez azt is jelentheti, hogy egy olyan vállalat nyer, amelyik politikailag egyik oldal számára sem kedvelt.
És azt is, hogy külföldi tulajdonú kivitelező teszi a legjobb ajánlatot.
A miniszter szerint ezt el kell fogadni, ha valóban tiszta közbeszerzési rendszert akarnak.
Vitézy szerint az építőiparban nem olyan egyszerű a „magyar vagy külföldi” kérdés
A miniszter részletesen beszélt arról is, miért tartja félrevezetőnek az építőipari piacot egyszerűen magyar és külföldi vállalkozások szembenállásaként értelmezni.
Egy út, vasút, híd vagy épület megépítésénél ugyanis a munka jelentős részét helyben végzik.
A fővállalkozó mögött magyar alvállalkozók, magyar munkavállalók, helyi beszállítók és szolgáltatók dolgoznak akkor is, ha maga a fővállalkozó külföldi tulajdonban van.
Vitézy szerint ezért a közpénzek felhasználásánál az állam első számú feladata nem az, hogy a fővállalkozó tulajdonosának nemzetiségét nézze, hanem az, hogy ugyanabból a pénzből minél több beruházás valósuljon meg.
Ha százmilliárd forint áll rendelkezésre vasútfejlesztésre, akkor szerinte az a kérdés: abból hány kilométer pálya újul meg.
Ha ugyanazt a munkát olcsóbban végzik el, akkor több infrastruktúrát lehet megépíteni.
Az ingatlanfejlesztési piacot külön kezeli az állami építési piactól
Vitézy fontos különbséget tett a közberuházások kivitelezése és az ingatlanfejlesztés között.
A közberuházásoknál szerinte tiszta közbeszerzési versenynek kell eldöntenie, ki nyer.
A lakás- és ingatlanfejlesztési piacon ugyanakkor szerinte már ma is vannak életképes, magyar tulajdonú vállalkozások, köztük olyanok is, amelyek jóval a NER kialakulása előtt jelen voltak a piacon.
Azt ugyanakkor hozzátette, hogy az állam az elmúlt években több fejlesztő mögött igen jelentős pénzügyi kitettséget vállalt.
Egy konkrét – az interjúban meg nem nevezett – nagy fejlesztőnél 500 milliárd forintot meghaladó állami kitettségről beszélt hitelek, kötvények, követelések és megrendelések formájában.
A cél: megszüntetni a politikai kivételezést
Az új beruházási politika egyik kulcsszavának Vitézy az átláthatóságot nevezte.
A közberuházásoknál közbeszerzésben, az ingatlanfejlesztőkkel kötött együttműködéseknél pedig objektív feltételek és a legjobb ajánlat alapján döntenének.
A miniszter szerint a cél az, hogy az építőipari és ingatlanfejlesztési piac fokozatosan megszabaduljon
- a klientúraépítéstől,
- az állami befolyás alapján történő kivételezéstől,
- és a politikai szempontú vállalati döntésektől.
Azt ugyanakkor elismerte, hogy ez nem gyors folyamat.
Közben történelmi mélyponton van a lakásépítés
Miközben az állami beruházási rendszer átalakításáról beszélt, Vitézy a lakásépítés újraindítását nevezte az egyik legsürgetőbb építésgazdasági feladatnak.
A podcastban azt mondta, 2025-ben mindössze körülbelül 12 ezer új lakás épült Magyarországon.
Nemzetközi összevetése szerint egymillió lakosra vetítve kevesebb mint feleannyi új lakás készül Magyarországon, mint Romániában vagy Csehországban, és körülbelül negyedannyi, mint Lengyelországban vagy Ausztriában.
Vitézy szerint az alacsony lakásépítési volumen nem egyszerűen ingatlanpiaci probléma.
Ha ugyanis a gazdasági és egyetemi központokban kevés és drága a lakás, az emberek nehezebben költöznek oda, ahol jobb munkahely vagy továbbtanulási lehetőség lenne.
Több ezer milliárd forintnyi munka jöhet az építőiparnak
A miniszter szerint nem az a hosszú távú probléma, hogy nem lesz munka.
A beszélgetésben körülbelül 10 milliárd eurónyi vasútfejlesztési forrásról, illetve az 550 millió eurós uniós lakhatási keretre épülő, akár mintegy 3 milliárd eurónyi lakásfejlesztésről beszélt a Wekerle-program keretében.
Ehhez további közúti, közösségi közlekedési, oktatási, egészségügyi és más beruházások társulhatnak.
Vitézy összességében több ezer milliárd forintnyi leendő építőipari megrendeléssel számol.
Akkor miért van mégis válság?
A válasza szerint az időbeli csúszás miatt.
Egy állami nagyberuházásnál először terveket kell készíteni, finanszírozást kell biztosítani, engedélyeket kell megszerezni, majd le kell folytatni a közbeszerzést.
Ezután jelenik csak meg a kivitelező a munkaterületen.
Vitézy szerint a döntéstől a tényleges építőipari termelésig egy-két év is eltelhet.
Ezért hiába születnek most döntések új vasúti, közúti vagy lakásépítési programokról, ezek 2026-ban még alig jelennek meg az építőipari teljesítményben.
A mostani válságot az előző beruházási stop következményének tartja
A miniszter politikailag is egyértelműen értelmezte a jelenlegi visszaesést.
Szerinte az előző évek beruházásleállításai miatt ürült ki az állami építési piac.
Úgy fogalmazott: ha 2024-ben beruházásokat állítanak le és nem készítenek elő újakat, annak természetes következménye, hogy 2026 nyarára nincs elegendő építőipari teljesítmény.
Egy új kormány néhány hónap alatt ezt nem képes megfordítani, mert nagyberuházások nem indíthatók el három-négy hónap alatt.
2028 körül „felvirágzást” vár
Vitézy innen jutott el az interjú egyik legfontosabb gazdasági állításához.
„A magyar építőiparnak szerintem egy felvirágzása fog következni […] 2028 körültől.”
Ezt elsősorban az uniós pénzekre, valamint a most előkészítés alatt álló állami és lakásépítési programokra alapozza.
A miniszter azt is hozzátette: két év múlva ezt a mondatát számon lehet rajta kérni.
Addig életben kell tartani az építőipart
A helyzet legnagyobb kockázata éppen az időzítés.
Ha 2028-ra valóban nagy mennyiségű beruházás indul, de addig a jelenlegi megrendeléshiány miatt közepes építőipari vállalkozások mennek tönkre, szakembereket bocsátanak el vagy gépparkokat számolnak fel, akkor két év múlva nem lesz elegendő kapacitás a beruházások megvalósításához.
Ezért szerinte a következő időszak egyik legfontosabb építésgazdasági feladata áthidalni a jelenlegi beruházási gödröt.
Gyorsítani kellene – de nem a verseny rovására
Vitézy szerint a minisztériumban ezért keresik azokat a már most elindítható munkákat, amelyek átmenetileg megrendelést adhatnak az ágazatnak.
A vasúti és HÉV-beruházásoknál napi szinten dolgoznak ezen.
A másik feladat az engedélyezési és közbeszerzési idő rövidítése.
Egy komolyabb építési közbeszerzés szerinte jelenleg akár egy évig is eltarthat.
Ezt túl hosszúnak tartja.
Ugyanakkor azt is elismerte, hogy az uniós pénzekhez kapcsolódó korrupcióellenes, átláthatósági és jogorvoslati garanciák éppen azért kerültek be a rendszerbe, hogy ne ismétlődhessen meg a korábbi piaci koncentráció.
A dilemma tehát az, hogyan lehet egyszerre
gyorsabbá tenni a beruházásokat és valódi versenyt biztosítani.
Urbanisztikai tévút
Vitézy Dávid élesen kritizálta az elmúlt két évtized, és különösen az Orbán-kormány politikáját az urbanisztika területén. Szerinte az elmúlt évek támogatási rendszere (például a falusi CSOK agglomerációs felhasználása) a fenntarthatatlan, „amerikai stílusú” városi szétterülést és a már tehetősek megsegítését finanszírozta.
Az új urbanisztikai irányelveknek megfelelően felülvizsgálják és sok esetben visszavonják azokat a kiemelt beruházási státuszokat, amelyek infrastruktúra nélküli külvárosi területeken (pl. az újpalotai Pólus Center mögött) engedélyeztek több ezer lakásos projekteket.
A lakásépítéseket az infrastrukturálisan jól ellátott, tömegközlekedéssel rendelkező városi területekre, elsősorban felhagyott vasúti és ipari rozsdaövezetekre kell koncentrálnak . Ilyen fejlesztési potenciált látnak Rákosrendezőben, Kelenföldön, a Józsefvárosi pályaudvar területén, valamint a korábban a kínai Fudan Egyetemnek szánt, most visszavett Diákváros területén, ahol nagyszabású, vegyes funkciójú (kollégium és lakás) városrész-fejlesztések valósulhatnak meg az európai (például bécsi) minták alapján.
