Elsüllyedt ókori városok, római villák, több ezer éves hajóroncsok és egy magyarországi római erőd maradványai is rejtőznek a víz alatt. 2026. augusztus 21-én először tartják meg a víz alatti kulturális örökség nemzetközi napját. Öt különleges külföldi és egy magyar helyszínt mutatunk be – majd annak is utánajárunk, mi lehet még odalent, és van-e bármi esély arra, hogy egyszer Atlantisz vagy Attila sírja is előkerüljön.
Augusztus 21-én először ünneplik az UNESCO által létrehozott Víz alatti kulturális örökség nemzetközi napját. A szervezet 2025 novemberében döntött az új világnapról, 2026 pedig azért is különleges év, mert éppen 25 éve fogadták el a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló UNESCO-egyezményt.
A víz alatti kulturális örökség ráadásul jóval többet jelent elsüllyedt hajóknál. Tengerek, tavak és folyók őriznek egykori településeket, kikötőket, épületeket, temetkezési helyeket és olyan egész tájakat is, amelyeken egykor emberek éltek, gondoljunk csak Constantinus hídjára, aminek romjai éppen most kerültek elő és amivel mi is foglalkoztunk.
Előbukkant a Dunából az ókor leghosszabb hídja – Constantinus 2,4 kilométeres mérnöki csodája
Előbukkant a Dunából az ókor leghosszabb hídja – Constantinus 2,4 kilométeres mérnöki csodája
.
1. Pavlopetri – a világ legrégebbi ismert elsüllyedt városa
A görög Peloponnészosz partjainál található Pavlopetri különlegessége, hogy nem néhány elszórt rom, hanem egy egész település alaprajza rajzolódik ki a tengerfenéken.
Több mint 9000 négyzetméteren épületeket, udvarokat, utcákat és sírokat azonosítottak. A terület már a késő neolitikumban lakott volt, majd a bronzkorban is használták. Az UNESCO a világ legrégebbi ismert elsüllyedt városaként említi, amelynek története legalább a Krisztus előtti harmadik évezredig nyúlik vissza.
2. Thónisz–Hérakleion – az elveszett város, amelyet valóban megtaláltak
Az egyiptomi Thónisz–Hérakleion története azért különösen érdekes, mert sokáig legendaként tartották számon létezését.
Az ókori források ismerték, de helyét évszázadokon át nem találták. A víz alatti kutatások végül az Abukíri-öbölben egy hatalmas rommezőt tártak fel, több mint hat kilométerre a mai partvonaltól. Templom, kikötőmedencék, csatornák, szobrok, sztélék és hajók maradványai kerültek elő.
A kutatások azt is bebizonyították, hogy az egyiptomi Thónisz és a görög források Hérakleionja ugyanaz a város volt: Egyiptom egyik legfontosabb tengeri kapuja Alexandria megalapítása előtt.
3. Port Royal – egy város, amelyet elnyelt a földrengés
A jamaicai Port Royal a 17. század egyik leggazdagabb karibi kikötővárosa és a kalózok, kereskedők, katonák különös találkozóhelye volt.
1692-ben azonban hatalmas földrengés rázta meg. A talaj egy része elfolyósodott, és a város jelentős területe a tengerbe süllyedt. Házak, utcák és tárgyak kerültek víz és üledék alá, ezért Port Royal ma szinte egy 17. századi időkapszulaként kutatható.
A szárazföldi és víz alatti maradványokat együtt vették fel az UNESCO világörökségi listájára és a Karib tenger kalózai című film óta az egész világ ismeri.
4. Baiae – az ókori Róma luxusüdülőhelye a víz alatt
A Nápolyi-öböl közelében fekvő Baiae az ókori Róma egyik legelőkelőbb üdülőhelye volt. Császárok és a birodalom leggazdagabb családjai építettek itt villákat és fürdőket.
A vulkanikusan aktív Campi Flegrei térségének lassú süllyedése miatt azonban az ókori partszakasz egy része fokozatosan a tenger alá került.
Ma a Baiae víz alatti régészeti parkban villák falai, utcák és látványos római mozaikpadlók láthatók a tengerfenéken, helyenként mindössze néhány méteres mélységben. A védett víz alatti régészeti terület a parttól mintegy 15 méteres mélységig terjed.
5. A Fekete-tenger 2400 éves hajója
Az egyik legkülönlegesebb víz alatti leletet nem sekély vízben, hanem több mint két kilométer mélyen találták.
A Fekete-tenger fenekén fekvő görög kereskedelmi hajó körülbelül 2400 éves. Az oxigénmentes mélyvízi környezetnek köszönhetően a hajótest, az árbóc és a kormánylapát is kivételes állapotban maradt fenn.
A Southamptoni Egyetem vezette Black Sea MAP expedíció összesen 65 hajóroncsot dokumentált, az ókori görög és római hajóktól egészen jóval későbbi roncsokig. A görög hajót jelenleg a világ legrégebbi ismert, lényegében épen fennmaradt hajóroncsának tartják.
+1. Bölcske – római erőd a Duna mélyén
Magyarországnak nincs tengere, de ettől még komoly víz alatti régészeti örökséggel rendelkezik. Az egyik legizgalmasabb példa Bölcske.
A Duna medrében már 1973-ban előkerült egy római bélyeges tégla, majd az 1986-os rendkívül alacsony vízállás után megkezdődtek a víz alatti régészeti kutatások. Kiderült, hogy a folyó alatt egy késő római kikötőerőd maradványai húzódnak.
Még különlegesebbé tették a lelőhelyet az erőd építéséhez másodlagosan felhasznált faragott és feliratos római kövek. Mintegy ötven feliratos oltár és sztélé került elő, közöttük Jupiter Optimus Maximus Teutanusnak szentelt oltárkövek. Ezek jelentős része eredetileg Aquincum környékéről származhatott, majd építőanyagként kerülhetett a 4. századi erőd falába.
A bölcskei kutatások ráadásul különleges helyet foglalnak el a magyar régészet történetében is: az 1986 és 1994 közötti munkákat lényegében a magyar víz alatti régészet kezdetének tekintik.
És mennyi minden lehet még odalent?
Valószínűleg sokkal több, mint amit ma ismerünk.
A jégkorszak végén a világtengerek szintje jóval alacsonyabb volt a mainál, ezért az egykori partvidékek jelentős része ma víz alatt található. Az Északi-tenger fenekén például hatalmas, egykor lakható terület húzódott Nagy-Britannia és a kontinens között: Doggerland.
Geofizikai módszerekkel már egykori folyókat, tavakat és tájakat tudunk rekonstruálni, régészeti szempontból azonban e hajdani szárazföld jelentős része továbbra is szinte ismeretlen. Vagyis itt valóban létezik egy elsüllyedt világ, csak nem egy rejtélyes fejlett civilizációé, hanem az őskori Európáé.
És ugyanez igaz Alexandriára, a Fekete-tenger mélyére vagy számos ősi partvidékre: tudjuk, hogy vannak ott lelőhelyek, de messze nem tártunk fel mindent.
És mi lesz Atlantisszal?
Atlantisz természetesen nem maradhat ki egy elsüllyedt városokról szóló összeállításból. Csakhogy van egy alapvető különbség: Atlantisz létezését eddig semmilyen régészeti bizonyíték nem igazolta.
A történet Platón Timaiosz és Kritiasz című műveiből ismert. A filozófus egy hatalmas és gazdag szigetbirodalmat ír le, amely végül katasztrófa következtében a tengerbe süllyedt.
A kutatók számos valódi helyet és eseményt próbáltak már kapcsolatba hozni vele – ezek közül talán a legismertebb a minószi civilizáció és a thérai, mai nevén szantorini vulkánkitörés –, de egyetlen lelőhelyet sem sikerült Atlantiszként hitelesen azonosítani. A tudományos álláspont ezért az, hogy Atlantisz elsősorban Platón legendás, filozófiai történetének szereplője, még ha valós katasztrófák emlékei hatással is lehettek rá.
Thónisz–Hérakleion és Pavlopetri története viszont arra figyelmeztet, hogy Atlantisz nélkül is léteznek valódi elveszett városok, amelyek évszázadokra vagy évezredekre eltűntek a szemünk elől.
És Attila sírja a Tisza alatt?
A magyar mondai hagyomány szerint Attilát a Tisza elterelt medrébe temették, majd visszaengedték fölé a folyót. A történethez az arany-, ezüst- és vaskoporsó, valamint a temetésben részt vevők megölése is hozzátartozik.
Régészeti vagy kortárs történeti bizonyíték azonban nincs arra, hogy Attilát valóban a Tisza medrében temették volna el.
Sőt, a fontos korai forrás, a 6. századi Jordanes Attila esetében nem folyóba temetésről ír. A folyó elterelésének történetét ugyanő Alarik nyugati gót király temetéséhez kapcsolja. Az Attila folyósírjáról szóló magyar történet írott formában csak jóval később jelenik meg, bár elképzelhető, hogy régebbi szájhagyományt őriz.
Attila sírját máig nem sikerült hitelesen azonosítani, így természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy valamilyen vízhez közeli vagy ma már vízzel borított helyen lehet – de jelenleg nincs tudományos alapunk arra, hogy a Tisza fenekén keressük.
Talán éppen ez mutatja meg legjobban, miért izgalmas a víz alatti kulturális örökség. Atlantisz egyelőre legenda, Attila sírja rejtély – de Pavlopetri, Hérakleion, Alexandria vagy Bölcske arra emlékeztet, hogy a víz alatt valóban egész fejezetek rejtőzhetnek a múltunkból és most már az UNESCO-val együtt külön világnapot szentelhetünk nekik.
