Az 1956-os forradalom egyik legfontosabb előzménye Szegedhez kötődik. Az egyetemisták itt hozták létre azt a független diákszervezetet, amelynek kezdeményezése néhány nap alatt országos jelentőségűvé vált. A MEFESZ megalakulását ma egy különleges gránit- és bronzemlékmű őrzi Szeged szívében.
Egy szegedi előadóteremből indult a változás
1956 októberében Szegeden is egyre erősebben érezhető volt a politikai változás igénye. Miközben országszerte nőtt az elégedetlenség a kommunista diktatúrával szemben, három szegedi joghallgató, Kiss Tamás, Lejtényi András és Tóth Imre elhatározta, hogy önálló diákszervezetet hoz létre.
Az ötletből néhány nap alatt országos jelentőségű mozgalom született.
Október 16-án az Ady téri egyetemi épület Auditórium Maximumában mintegy 1500 hallgató gyűlt össze.
Itt mondták ki a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, a MEFESZ megalakulását, megtörve az állampárt által irányított ifjúsági szervezet egyeduralmát.
A diákok kezdetben az egyetemi élet szabadságát, a kötelező tantárgyak felülvizsgálatát és a hallgatói önrendelkezést sürgették. A vita azonban hamar túllépett az oktatás kérdésein. Szegeden már nem csupán egyetemi reformokról, hanem az ország jövőjéről beszéltek.
Október 20.
Négy nappal később, október 20-án ismét zsúfolásig megtelt az Auditórium Maximum. A nagygyűlésen mintegy 2000–2500 résztvevő előtt elfogadták a MEFESZ szervezeti szabályzatát és követeléseit.
A Lejtényi András által ismertetett javaslatokat a résztvevők további politikai követelésekkel egészítették ki. A szegedi fiatalok többek között szabad, demokratikus választásokat, sajtó- és tájékoztatási szabadságot, egyetemi autonómiát, a politikai visszaélések felelőseinek elszámoltatását és a Kossuth-címer visszaállítását követelték.
A követelések között szerepelt a politikai bűncselekményekre kiszabható
halálbüntetés eltörlése, a bérek rendezése és március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítása is.
A szegedi követeléseket a Délmagyarország is közölte. Az események híre gyorsan eljutott más egyetemi városokba, nem véletlen, hogy az október 22-én megfogalmazott fővárosi követelések több ponton is kapcsolódtak a szegedi diákok programjához.
Szeged így nem pusztán csatlakozott az 1956-os forradalomhoz: az egyetemisták már napokkal október 23. előtt meghatározó szerepet vállaltak annak előkészítésében.
A szegedi MEFESZ-emlékmű
A történelmi események egyik legfontosabb szegedi helyszíne ma is felkereshető. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara és a József Attila Tanulmányi és Információs Központ közötti parkban, a Göncz Árpád sétányon áll az
1956. Szeged, a MEFESZ megalakulása című emlékmű.
Az alkotást Tóth Béla csongrádi szobrászművész készítette az egyetem hallgatói önkormányzatának felkérésére. A gránitból készült emlékművet 2006. november 22-én, a forradalom ötvenedik évfordulójának évében avatták fel.
A kőfelületet bronz dombormű egészíti ki, amely az 1956. október 20-i Auditórium Maximum-beli nagygyűlést örökíti meg. A történelmi csoportkép alapján készült ábrázolás a hallgatói mozgalom résztvevőinek állít emléket.
Az emlékmű hátoldalán rövid, de sokatmondó felirat olvasható:
„Ahol a forradalom lángja föllobbant”
Az alkotás elhelyezése sem véletlen. A modern egyetemi könyvtár és a történelmi bölcsészkari épület között állva közvetlen kapcsolatot teremt 1956 egyetemistái és a mai hallgatói generációk között.
A szegedi kezdeményezés hatása messze túlnyúlt a város határain.
A MEFESZ képviselői eljutottak a fővárosi egyetemekre, követeléseik pedig hozzájárultak az október 23-i események előkészítéséhez.
A forradalom leverését követően az alapítók közül többen súlyos megtorlást szenvedtek el. Kiss Tamást nyolc év börtönbüntetésre ítélték, amelyből öt évet le is töltött.
1956 forradalma október 23-án robbant ki Budapesten, de egyik legfontosabb előzménye Szegeden született meg.
