Názer Ádám egy igazi kulcsfigura a magyar filmiparban. A 25 év alatt dolgozott többek között produkciós menedzserként, gyártásvezetőként, illetve filmes ingatlanmenedzsment területen is, és olyan nagy produkciókban is részt vehetett, mint a Saul fia vagy az Underworld. Ádám szerint a filmezés egy kalandos, rejtelmes világ, amelyhez kell egyfajta „mindset”, látásmód. Erről az egyedi látásmódról, a filmipar kulisszatitkairól, Budapest „szerepeiről”, különleges helyszínekről és az ingatlanpiac, valamint a kreatívipar ismeretlen kapcsolatáról kérdeztük.
Legtöbben fel tudjuk idézni, hogy gyerekként milyen hivatás volt az álmunk, vagy mikor dőlt el a válasz arra a bizonyos mi leszel, ha nagy leszel kérdésre. Mindig érdekelték a filmek? Hogyan került ebbe a világba?
Eredetileg történész és jogász vagyok, nincs filmes végzettségem. 1997-ben, 20 éves egyetemistaként egy már akkor filmesként dolgozó barátom hívott el egy nyári munkára. Így indult minden, ezzel a nyári, „lóti-futi” feladattal és végül a néhány napos beugrásból 25 éves karrier lett. Hálás vagyok, mert eljuthattam a Cannes-i, velencei, berlini, szarajevói filmfesztiválokra, Oscar viewing partyra Kaliforniában és rendszeresen világsztárokkal dolgozhatok együtt szülővárosomban. Most két dolgot csinálok,
egyrészt filmgyártásban tevékenykedek, másrészt pedig különböző cégeknek segítek az ingatlanjukat filmes hasznosításként bérbe adni, illetve ezzel kapcsolatos tanácsadást tartok.
Ezen kívül az elmúlt években több száz gyereknek tartottam különböző platformokon, fórumokon pályaorientációs előadást, ami kifejezetten a filmezésre hívja fel a figyelmet, hogy mennyi szakma összpontosul a területen belül. Ez a szívemben egy nagyon fontos helyet tölt be, mert való igaz, hogy nem feltétlenül tudnak sokat a fiatalok erről az iparágról. A filmezés inkább egy gyűjtőnév, nem egy egzakt szakma, irány, mint a tűzoltó vagy például az influencer karrier, ami sok gyerek célja most. A filmezés egy nagyon szép, rejtelmes és kalandos világ.
Hol ér össze az ingatlanpiac és a kreatívipar? Mit jelent az említett filmes ingatlanmenedzsment?
A kérdésre azt hiszem a legjobb válaszom, amit az ingatlan tulajdonosoknak is szoktam mondani, vagyis, hogy játékosan kell tekinteni erre a dologra. Ez egy komoly játék, ami viszonylag kis befektetéssel, de nagy nyitottsággal jó hasznot tud hozni annak, aki belevág. Ez a piac elég zárt, de közben évente több tízmilliárd forintról beszélünk, érdemes szakértővel próbálkoznia annak, aki részt szeretne ebben venni. Filmes helyszín pedig minden lehet.
A filmekben gyakorlatilag a valóságot teremtjük újra, így bármilyen állapotú és bármilyen nagyságú ingatlan lehet jó helyszín.
Természetesen a piacgazdaság szabályai alapján minél nagyobb egy ingatlan, minél több hasznosítási lehetőség rejlik benne, annál nagyobb az esélye, hogy egy filmes stáb ki fogja bérelni és használni fogja akár egy forgatásra, akár más célból.
Hogyan lesz egy helyből filmes helyszín? Van egy lista vagy adatbázis, amiből válogatni lehet?
Először érkezik egy forgatókönyv, amely alapján le lehet szűrni, hogyha mondjuk végig egy irodaházban játszódik a film vagy éppen üldözéses, autós üldözésekkel teli, akkor az ember tudja, hogy az A verzióban irodaházakat kell mutatni az alkotónak, a B verzióban pedig lezárható utcákat. Persze ez egy egyszerűsített példa, hiszen
van olyan film is, ahol másfél-két óra alatt felbukkan 50-60 helyszín.
Tehát, ha kiderült a forgatókönyvből, hogy milyen helyszínekre lehet szükség, akkor a location scouter, a location manager egy hosszú évek alatt felépített fotóadatbázisból választja ki a legmegfelelőbbnek tűnő helyeket, amiket aztán megmutat a döntéshozóknak. Ez az adatbázis folyamatosan bővül, változik, hiszen mindig jönnek új ingatlanok, megszűnnek régi helyszínek.
Ezután hogyan zajlik a munka? Hogy épül fel például egy projektje?
Nekem szerencsém van, mert én az üzlet mindkét oldalán tevékenykedem. Ezért van, amikor mint filmgyártó veszek részt a folyamatban, és az alkotóktól kapott lista alapján segítek abban, hogy elkészüljön a film. Ilyenkor én általában gyártásvezető vagy line producer vagyok és hozzám tartozik a location department is, amelynek részeként különböző location manager kollégák egy megkapott elképzelés alapján, egy lista szerint állítják össze a lehetséges helyszíneket. Ebből a lehetséges helyszíni listából szűrjük le azt, hogy melyek azok, amik valójában megfelelőek a produkcióhoz. Ezen a ponton az alkotó megkapja a korábban említett archívumból a válogatást, ezután leválogatja ő is és visszaküldi, hogy melyik helyek tetszenek neki. Ezt követően ezzel a szűkített listával indulnak el a terepszemlék, ami egy viszonylag hosszú folyamat, főleg egy nagyjátékfilmnél. A bejárásokon az alkotók az operatőr, a rendező, a díszlettervező, a producer, a gyártási kollégákkal kiegészülve folyamatosan szűkítik a kört. Végül összeáll az a helyszínlista, amelyet véglegesnek tekint a produkció. De mi csak akkor mondjuk azt, hogy ez lett az adott filmnek a helyszíne, miután leszerződtünk, felvettük és megvalósult a film, hiszen a vágóasztalon még bármi történhet és előfordulhat, hogy hiába tettünk meg mindent, a mozivásznon mégse jelenik meg a megálmodott hely.
Itt forgott: blog, könyv, egyesület
Viszonylag gyakran lehet látni Budapesten filmforgatásokat. Népszerűnek számít Magyarország a filmiparban? Miért felkapott Budapest?
Názer Ádám: Szokták mondani, és ez tényleg így van, hogy
London után Budapestet tartják számon a második legnagyobb filmes központként Európában.
Ezt jól mutatják a számok is, meg a Magyarországon megforduló sztárok és a visszajelzések. Ez a népszerűség pedig néhány nagyon jól körülhatárolható dolognak köszönhető. Az egyik az a jól működő adókedvezmény-rendszer, amivel az állam támogatja a hazánkban megvalósuló audiovizuális produkciókat. A második a jó infrastruktúra és Budapest építészete, illetve a stúdiók és a helyszínek. A harmadik pedig a szakemberek jelenléte. A 125 éves magyar filmgyártás és a hagyományosan erős képzési rendszer és szakembergárda ezt mindenféleképpen erősíti. Amit pedig még kiemelnék, az a vendégszeretet és a fogadtatás, hiszen anélkül, hogy a magyarok, az itt élők elfogadnák a közvetlen környezetüket érintő forgatásokat, nem lehetne csinálni. Ezért én mindig hálás vagyok nekik, hogy segítenek minket a munkában és több ezer magyar család megélhetéséhez járulnak hozzá.
Ha már szóba kerültek az emberek, fontos megjegyezni, hogy látszólag egy-egy lezáráson és óriási reflektoron túl a hétköznapi ember nem sokat lát ezekből a forgatásokból. Ha jól tudom, az Itt forgott projektet részben ezzel a céllal indították, hogy kicsit visszakapjanak az emberek és betekintést nyerjenek. Miről szól pontosan az Itt forgott?
Az Itt forgott egy blognak indult. Több mint tíz évvel ezelőtt kezdtem el írni ezeket a posztokat Magyarországon forgatott filmek helyszíneiről, kulisszatitkairól. Később ebből született egy könyv 2014-ben az Akadémiai Kiadónál. Amennyire tudom, azóta is ez az egyetlen olyan könyv, amely konkrét filmek helyszíneit dolgozza fel Budapesten. Több mint száz filmnek és 60 ikonikus helyszínnek a sztorijait írtuk meg ebben a könyvben.
Valóban azt szerettük volna, hogy egy kicsit az emberek többet tudjanak arról, hogy mi is a filmgyártás, illetve hogyan is kapcsolódik össze a hely szelleme a filmalkotással.
Nem titkolt vágyunk volt az is, hogy visszaadjunk valamennyit a közösségnek, hiszen néha kellemetlenséggel jár a filmezés, például amikor a parkolóhelyeket elfoglalja egy stáb. Így még inkább fontosnak tartottuk, hogy lássák, van közös eredménye annak, amikor egy film elkészül, nem csak az, hogy megnézik az emberek a tévében, moziban, bármilyen felületen. Ez a szemlélet ihlette az egész projektet. Ha minden jól megy, akkor 2025-ben egy Kárpát-medencei helyszíneket feldolgozó kötet is megjelenik, amely szintén az Itt forgott tematikát viszi tovább.
Ki tud emelni Budapesten olyan filmes helyszínt, amely a legkedveltebb vagy éppen a legsokrétűbb forgatási szempontból?
Inkább azt mondanám, hogy Budapest szerencsés, mert nagyon sok olyan helyszíne van, amit sok filmben viszont lehet látni. Budapest és már a Budapesten túli Magyarország is egyre több produkcióba köszön vissza, vagyis talán maga az ország sokrétű filmes szempontból. Szerintem tulajdonképpen majdnem mindent le lehet forgatni Magyarországon egy-egy kivétellel, mert alpesi hegyünk például nincsen, tehát ezt nem érdemes nálunk keresni. Viszont a Marsot több filmben alakította Magyarország, de többször forgattam például a Balatonnál tengert. Megfelelő helyről, kicsi szerencsével, hullámosabb időben el lehet sütni a mi tavunkat is valós tengernek a képernyőkön. Összességében azt mondanám, hogy nem érdemes egy helyszínt kiemelni, mert pont a sok helyszín összeadódva teszi Magyarországot és Budapestet is igazán sokrétűvé a filmezés térképén.
Ha lehet egyáltalán ilyet leegyszerűsítve megfogalmazni, miben kiemelkedően jó Budapest? Milyen „szerep” áll jól a fővárosnak?
Van egy egyesületünk, a Médiaközösségért Filmturisztikai Egyesület, amellyel adatokat gyűjtünk és kutatunk ezzel a témakörrel kapcsolatban. Azt láttuk, hogy a legtöbb film, amit Budapesten forgattak az elmúlt 30-40-50 évben, azokban a hidegháború, a második világháború vagy a XX. század történelmi eseményei domináltak.
Mostanra az elmúlt 10 év a stúdiókapacitás növekedésével elhozta az igazán nagy A-kategóriás filmeket is Magyarországra, közben pedig egyre nagyobb divat lett stúdióban forgatni. Ennek nagyon sok oka van, leginkább a technológiai változás a filmezésben.
A LED falak is megérkeztek a greenbox és a bluebox mellé
Említette az új technológiákat. Ezek milyen hatással vannak a helyszíni forgatásokra, ingatlanmenedzsmentre? Inkább leszűkítik a kreatív munkát vagy sokszínűbbé teszik?
Azt gondolom, hogy még sokszínűbbé teszi és több variációs lehetőséget ad az alkotók, a nagy stúdióvezetők kezébe. Az AI is megjelent a filmezésben, de a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatos áttörés még várat magára ezen a területen. Ami jellemző volt az elmúlt öt évben, az a LED fal technológiának a megjelenése. Budapesten is több helyen lehet már hatalmas méretű LED falak előtt forgatni. Ez alapvetően a hagyományos bluebox vagy greenbox technológiáknak egy újabb alternatívája, amelynek a lényege, hogy valós időben vetíthető a falra az a háttér, amit elképzeltek az alkotók. Ezzel szemben a greenbox, meg a bluebox esetében felveszik a jelenetet, majd utána teszik mögé a hátteret. Mind a két megközelítésnek van létjogosultsága továbbra is. Emellett pedig azt gondolom, hogy
mindig lesznek olyan rendezők, operatőrök, akik még a valós, hagyományos helyszíneket kedvelik és szeretnek kimenni egy utcára vagy egy lakásban, ingatlanban felvenni a jelenetet.
Az egész világra kiterjedő jelenség, hogy egyre több vizuális tartalmat fogyasztunk, ezért egyre nagyobb a filmipar. Nem látszik, hogy ez a trend nagyon megváltozna a közeljövőben, ezért szerintem mind a helyszínekre, mind a stúdiókra továbbra is lesz kereslet.
Ennyi év után a filmiparban talán már nem sok váratlan szituáció érheti az embert. Van olyan emlékezetes története, amikor nehéz helyzetbe került egy forgatás?
Minden film más, minden produkció egyedi és mindig van meglepetés is. Ez egy kalandos élet. Nagyon sok sztori és számomra kedves történet van, csak egy-kettőt említenék röviden. Több mint 20 éve történt, hogy éppen nyári Párizst forgattunk a februári Budapesten, és az Andrássy úton dolgozott a stáb. Spagettipántos ruhában volt az olasz modell hölgy az Operaház előtt a rámenős gyártásvezetőnknek pedig sikerült bedumálnia a stábot az Opera aulájába egy-két jelenet erejéig. Éjszaka volt, bementünk, felvettük a jeleneteket, és ez alatt a néhány óra alatt 10 centiméter hó hullott kint. Ez tulajdonképpen egy olyan forgatási nap volt, amit nem tudtunk befejezni – ez egyébként nagyon ritka –, mivel a nyári Párizs és a februári 10 centiméteres hó nehezen volt összeegyeztethető. A forgatást lefújtuk, a gyártás pedig elment a „Szecskába” hajnalban, csodálatos volt a hajnali hóesés a medencéből.
Az évek során az emberek jóindulata nagyon sokszor megmutatkozott.
Egy másik forgatáson, amikor egy magyar játékfilmet egy társasházban vettünk fel, a rendezőnek megtetszett a gangon egy ajtó. Bekopogtunk és egy hölgy nyitott ajtót, aki a súlyosan beteg gyermekét nevelte otthonápolóként. Nehéz helyzete és elfoglaltsága ellenére, mivel ismerte a rendező munkásságát és nagyon kedvelte a filmjeit, ezért mindent megtett azért, hogy a stáb zavartalanul tudjon dolgozni. Ez olyan megható dolog volt, amiért megéri csinálni. Amikor az emberek jóindulatával találkozunk, az mindig nagyon jó érzés.
Nyitókép: Kaiser Ákos
