A District 11 nem csupán épületegyüttes, hanem egy új várostervezési gondolkodás első kézzelfogható példája. Ember és gép együtt formálják a jövő építészetét, adatvezérelt eszközökkel, kulturális érzékenységgel és új szakmai szerepfelfogással.
Az Egyesült Arab Emírségekben megvalósuló District 11 fejlesztés fordulópontot jelent a digitális építészet történetében. A New York-i székhelyű HWKN építésziroda és az Al Marwan Real Estate közös projektje nemcsak az első mesterséges intelligencia által tervezett irodanegyed a térségben, hanem új tervezési módszertant is képvisel, ahol az emberi és gépi intelligencia együtt alakítja ki a komplex, kontextusérzékeny épített környezetet.
De kik is ők pontosan?
A HWKN egy New York-i építésziroda, amelyet Matthias Hollwich alapított. A stúdió a kortárs építészet egyik legprogresszívebb műhelye, amely a mesterséges intelligencia, a fenntarthatóság, a társadalmi igények és a viselkedéstudomány metszéspontján tevékenykedik. Hollwich – német származású építész, aki korábban a Rem Koolhaas által vezetett OMA kötelékében dolgozott –
a digitális urbanisztika és az időskorhoz méltó élettér kialakításának elkötelezett kutatója,
mely témakörrel New Aging című 2015-ös kiadványában is részletesen foglalkozott. A HWKN filozófiájának középpontjában az emberközpontú várostervezés áll. Olyan terek létrehozása, ahol a munka, a pihenés, a közösségi élet és a fenntarthatóság természetes egységet alkot. E szemlélet kézzel fogható eredménye a District 11.
A mesterséges intelligencia mint tervezőtárs
A District 11 tervezésében a HWKN nem csupán segédeszközként tekintett az MI-re, hanem kreatív partnerként vonta be azt a tervezési folyamatba.
A munka három strukturált fázisra épült: feltárás, artikuláció és vizualizáció. A generatív képi eszközök (például a Midjourney) koncepcionális inspirációt nyújtottak, míg a szövegalapú modellek (pl. ChatGPT, Perplexity) adatfeldolgozási és környezeti szimulációs feladatokat láttak el. A térformálást és szerkezeti modellezést 3D szimulációs algoritmusok támogatták, a MNML platform pedig kulcsszerepet játszott az esztétikai és térbeli elképzelések valós helyszínre történő leképezésében.
A feltárás fázisában az MI segítségével széles spektrumú lehetőségeket térképeztek fel helyspecifikus adatok, éghajlati mintázatok, kulturális referenciák és használati szokások alapján. Ezt követte az artikuláció szakasza, ahol
az építész kiválasztotta és továbbfejlesztette a gépi javaslatok közül azokat, amelyek funkcionálisan és szerkezetileg is megvalósíthatók.
A vizualizációs szakaszban a végleges koncepciók 3D modellek, szimulációk és látványtervek formájában öltöttek testet, lehetővé téve a szereplők közötti iteratív egyeztetést még a kivitelezés megkezdése előtt.
Ez a módszertan azon túl, hogy innovatívnak számít, mélyreható szemléletváltást is tükröz. A HWKN a mesterséges intelligencia által generált formákat nem kritika nélkül vette át, hanem építészeti érzékenységgel újrahangolta azokat a kulturális, éghajlati és használati szempontok alapján. Az iteratív folyamatban így az MI konkrét válasz helyett tervezési lehetőségek spektrumát kínálta, melyekből az emberi kurátori döntések révén született meg a végleges építészeti válasz.
Anyagok és formák a helyi adottságok szerint „programozva”
A helyi adottságok, például Sharjah szélsőséges klímája vagy az iszlám építészet térszervezési hagyományai és a város kulturális öröksége nem akadályként, hanem lehetőségként jelentek meg a tervezés során.
Az MI a funkcionális optimalizálás eszközén túl a város építészeti DNS-ének értelmezője is volt.
A generatív folyamatba épített hiper-kontextuális promptok révén minden épület önálló karakterrel bír. A napsütéses és szeles órák szimulációit az MI néhány nap végezte el annak ellenére, hogy ezek a feladatok hagyományos eszközökkel gyakran hetekig is tarthatnak. A folyamat eredményeként olyan beépítési formák jöttek létre, amelyek egymást árnyékolják, elősegítve a természetes légmozgást és a klímakomfortot.
Az anyaghasználatot szintén adatvezérelt módszerek segítségével határozták meg. A hőtechnikai teljesítmény és a helyi elérhetőség alapján javasolt anyag például a fényvisszaverő kerámiaburkolat és a helyi kő volt.
MI szimulációkkal vizsgálták a viselkedést
A District 11 célkitűzése, hogy egyfajta „work resort” életmódkoncepcióvá váljon, ahol a munkahelyi funkciók és a jóllét térbeli egységbe rendeződnek. Ezt támogatva az MI szimulációi feltárták a napközbeni használati mintázatok változásait, így a gyalogosforgalom, az árnyékos pihenőhelyek, illetve az egészségügyi és gyermekellátó funkciók elhelyezése nem statikus zónázás, hanem
a dinamikusan változó viselkedési logikán alapul.
Az olyan funkciók számára, mint a szabadtéri edzőterek, a beszélgetősarkok vagy az úgynevezett elvonulási zónák, az MI viselkedéstérképeket készített, amelyek a térszervezés alapjául szolgáltak, támogatva a mentális egészséget és a közösségi kapcsolódásokat. A helyszínek közötti átmeneti zónák finomhangolását az épületeken belüli és kívüli áramlások modellezésével optimalizálták biztosítva a folyamatos átjárhatóságot és intuitív navigációt.
Az MI társ vagy elveszi az építész munkáját?
Matthias Hollwich, a HWKN alapítója szerint a mesterséges intelligencia nem veszi el az építész munkáját, hanem teljesen új szerepbe helyezi azt.
„Ma már nem a forma kitalálójaként tekintek magamra, hanem a lehetőségek kurátoraként”
– fogalmazott. Az MI széles körű javaslatokat generál, de továbbra is az építész feladata, hogy kulturális, társadalmi és környezeti érzékenységgel kiválassza és alakítsa azokat a megoldásokat, amelyek leginkább megfelelnek a hely és a közösség igényeinek.
Ez a szerepváltozás elmozdítja a szakmát a hagyományos, kézi modellezésre épülő munkafolyamatoktól a kreatív irányítás, az interdiszciplináris együttműködés és a történetmesélésen alapuló téralkotás felé. Az építészet így már túlmutat a fizikai formák létrehozásán és olyan térélmények tudatos szervezését is jelenti, amelyek érzelmi és kulturális rétegeket hordoznak. Ez a megközelítés növeli a tervezés rugalmasságát és gazdagabbá teszi a szakmai párbeszédet a különböző ágazatok között.
A jövő építészete: új paradigma körvonalazódik
A District 11 egy globális irányváltás előfutáraként is értelmezhető, amelyben az építészeti szerzőség egyre inkább hibrid jelleget ölt. A HWKN tapasztalata azt mutatja, hogy az MI nemcsak gyorsítja, de mélyíti is a tervezési folyamatot, különösen a kutatási és iteratív szakaszokban.
A következő évtizedben a mesterséges intelligencia az asszisztens szerepköréből társszerzővé válhat,
hasonlóan radikális fordulatot hozva a szakmába, mint amit a 20. század elején a modernizmus jelentett. Akkor az építészet szakított a historizáló díszítésekkel, és a funkcióra és társadalmi haladásra épülő, ipari logikájú formanyelvet hozott létre. A Bauhaus és más modernista műhelyek komplett gondolkodási és oktatási rendszert alakítottak ki, gyökeresen átalakítva az építész szerepét.
A mesterséges intelligencia ma hasonló lehetőséget hordoz. Az ösztönös tervezés helyébe adatvezérelt, szimulált, interdiszciplináris gondolkodás léphet, és
az építész már nem magányos zseniként, hanem a digitális lehetőségek tudatos kurátoraként formálhatja a jövő épített világát.
A District 11 ráadásul az elméletin túl, városfejlesztési célokat is szolgál. Alternatívát kínál a Dubajba ingázóknak, csökkenti a közlekedési terhelést, és erősíti Sharjah gazdasági és kulturális önállóságát.
Források: Architect Magazine, ArchDaily, HWKN
Borítókép: HWKN, District 11 project_ Future of Sharjah
