Mi van akkor, ha Jézus nem ács, hanem építőmester volt – egy olyan ember, aki nemcsak a ház és a tető szerkezetét, hanem az alapjait is formálta, életeket és közösségeket épített? Ez az értelmezés Jézus tanításainak időtlen üzenetét is új megvilágításba helyezi.
Jézus mestersége – miszerint egyszerű, kétkezi ember volt – mindig is fontos eleme volt a keresztény vallásnak. Arra utal, hogy az isteni kegyelem társadalmi rangtól és hivatástól függetlenül mindenki számára elérhető. Ám az nem teljesen mindegy, hogy pontosan mi is volt Jézus mestersége. A hagyományos megközelítés szerint Jézus ács volt, ahogyan azt a Márk evangéliumában is olvashatjuk:
„Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?” (Márk 6:3).
Azonban, ha alaposabban megvizsgáljuk a görög eredeti szöveget, felfedezhetünk egy olyan részletet, amely jobban magyarázza a Jézus által használt hasonlatokat és ezáltal a tanítását is.
A görög szó, amely a fenti idézetben is megjelenik, és amelyet ácsnak fordítunk, a tektón (τῄκτων). Ez a kifejezés azonban nem kizárólag fával kapcsolatos munkákra utal. Kiss Sándor Újszövetségi görög-magyar szómagyarázata szerint „az épület fa- és kőanyagát megmunkáló kézművesről” van szó. Hasonlóan vélekedik Varga Zsigmond, aki Újszövetségi görög-magyar szótárában „ácsmestert” vagy „építőmestert” ért alatta, és rámutat, hogy a szó jelentése az idők folyamán több iparág szakembereire is kiterjedhetett. Az tehát, hogy Jézus ács volt, valójában nem egyértelmű.
Bibliai példák: Házépítés és tervezés
Jézus tanításaiban nem találunk kifejezetten ácsmesterségre utaló példákat. Ezzel szemben többször is használ építészeti metaforákat, amelyek inkább az építőmesteri tapasztalatokkal állhatnak összefüggésben. A hegyi beszédben Jézus a házépítés folyamatával hozza párhuzamba a lelki élet alapjainak helyes megválasztását:
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.” (Máté 7:24-27)
Egy másik, az építkezésre utaló példa Lukács evangéliumában szerepel:
„Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” (Lukács 14:28-30)
Az Újszövetségben többször megjelenő sarokkő vagy szegletkő kifejezés is építészeti metafora, mely rögtön több értelmet nyer, ha Jézusra nem ácsként, hanem építőmesterként gondolunk:
„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal? Ezt felelték neki: Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.” Erre megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja. Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.” (Máté 21:33-46)
Lelki örökség: Jézus, mint Építőmester
A Bibliában nemcsak Jézus használt építészeti hasonlatokat, ezek a tanítványok szóhasználatába is mély gyökeret eresztettek. Péter I. levelében az élő kövekből felépülő egyház gondolata olvasható:
„Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt »kiválasztott és drága«; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pét 2:4-5)
A Zsidókhoz írt levél szintén az építőmester dicsőségét hangsúlyozza:
„Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” (Zsid 3:3-4)
Természetesen a már előbb említett szegletkő is fontos motívum maradt:
„Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.” (Ef 2:19-22)
Ezek a példák arra mutatnak, hogy Jézus nem csupán a szó hagyományos értelmében volt építőmester, hanem lelki értelemben is, aki az emberek életét és közösségét maga építette és építi ma is.
Mit jelent ez?
Jézus építőmesterként való értelmezése új fényt vet tanításaira, hiszen így nem csupán kézművesként – bár ez az aspektus is fontos –, hanem az élet alapjainak építőjeként láthatjuk őt.
Ez a kép az általa használt metaforák mélységét is gazdagítja, miközben arra is rámutat, hogy küldetése magában foglalta a világ szellemi és közösségi újjáépítését. Akár sziklába vájt alapokról, akár lelki templomról beszélt, tanításai a tartósság, a szilárdság és a gondos tervezés fontosságát hangsúlyozzák.
Jézus mint építőmester, arra hív, hogy életünket biztos alapokra helyezzük, miközben közösségünket olyan szeretettel és hittel formáljuk, amely kiállja az idő próbáját. Ez a kép talán még közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük: tanításaival ő maga az a szegletkő, amely összeköti az isteni és az emberi világot.
Forrás:
Mi volt Jézus szakmája?
Bible Truth for Today - Jesus the tekton
JESUS - Carpenter or Tekton
Borítókép: A Meteorák bizánci kolostorainak egyike. Needpix.com
