A világ legolvasottabb építészeti felülete azt vizsgálja, hogyan alakult át a hazai építészeti gondolkodás az elmúlt évtizedekben, és tíz magyar műhely munkáin keresztül mutatja be azt az új generációt, amely sok esetben nem eltörölni akarja a múltat, hanem abból építkezik.
A megjelenés súlyát jól érzékelteti, hogy az ArchDaily saját aktuális adatai szerint
évente több mint 126 millióan olvassák és 15 millió követője van a közösségi médiában,
ezzel a világ leglátogatottabb online építészeti platformja.
A Diogo Borges Ferreira által jegyzett írás ráadásul nem egyszerűen néhány látványos magyar épületet mutat be.
Arra keresi a választ, mi határozza meg ma a magyar építészet karakterét,
és hogyan viszonyul az újabb építészgeneráció ahhoz az örökséghez, amelyet a 20. század hagyott maga után.
A szocialista nagyberuházásoktól a meglévő értékek újrafelfedezéséig
Az ArchDaily a történetet a szocialista korszakból indítja. Az elemzés szerint ebben az időszakban Magyarország épített környezetének jelentős része központilag irányított folyamatok során alakult át: a mezőgazdaság kollektivizálásától a szabványosított lakótelepekig az építészet sok esetben egy nagyobb társadalompolitikai rendszer eszköze volt.
A rendszerváltással ez a struktúra szétesett. Az állami és szövetkezeti vagyon privatizációja, az intézményrendszer átalakulása és számos korábbi közösségi épület funkcióvesztése új helyzetet teremtett.
Az ArchDaily szerint ebből nőtt ki egy olyan építészeti gondolkodás, amely egyre kevésbé feltétlenül az új építést tekinti kiindulópontnak. A cikk Polyák Levente munkásságára is hivatkozva arra mutat rá, hogy
a meglévő épületállomány újrahasznosítása, az üresen álló terek aktiválása és a lassabb, kisebb léptékű fejlesztés egyre fontosabb szerepet kapott.
Ez egyben nemzetközi tendencia is: a fenntarthatósági szempontok erősödésével az építészetben egyre nagyobb értéket jelent annak felismerése, hogy egy meglévő épület nem feltétlenül akadály, hanem felhasználható erőforrás.
Az ArchDaily szerint a múlt egyfajta „archívummá” vált
Az elemzés talán legérdekesebb állítása, hogy az új magyar építészgeneráció számára
maga a meglévő épített környezet vált egyfajta archívummá, amelyből új építészeti válaszok születhetnek.
Erre példaként emeli ki a Normafán álló egykori síház megújítását. A Hetedik Műterem és a Studio Konstella munkájának különlegessége az ArchDaily értelmezésében éppen az, hogy egy többször átalakított, hosszú ideig pusztuló épület esetében nem egyszerűen rekonstrukció történt: azt is el kellett dönteni, az épület történetének mely rétegeit érdemes megőrizni és továbbvinni.
Hasonló gondolat jelenik meg a zalaegerszegi Mindszentyneum látogatóközpont kapcsán is. A TSPC és a Konkrét Stúdió épülete az ArchDaily olvasatában nem egyszerű emlékmű, hanem egy összetett történelmi személyiség és korszak építészeti értelmezése.
Ez az épület örökös beszédtéma lesz – Rangos jelölést kapott a Mindszentyneum
Az épületről itt olvashat bővebben
Tíz magyar építészeti műhely került a nemzetközi közönség elé
Az összeállítás jelentőségét tovább növeli, hogy az ArchDaily tíz kortárs magyar építészeti műhely munkáit mutatja be.
A válogatásban szerepel
a Hello Wood, a Studio Konstella, az Archikon, a BORD Építész Stúdió, a KONTEXTUS, a Konkrét Stúdió, az RJZS Architects, a Studio Nomad, az Architecture Uncomfortable Workshop és a GUBAHÁMOR.
Ház a csellengőknek, energiaüzem és egy homályos jövőkép – Itt vannak a Hello Wood Diplomadíj győztesei
Külön elemzést közölt a kortárs magyar építészetről az ArchDaily. Tíz magyar építészirodán keresztül mutatja be, merre tart a hazai építészet.
A bemutatott projektek között egyaránt találhatunk középületeket, lakóházakat, turisztikai fejlesztéseket, rehabilitációkat és belsőépítészeti munkákat.
Az Archikon esetében például a Vizafogó park pavilonja és a Zala Springs wellnessépülete, a BORD-nál a Sauska tokaji borászata és a Debreceni Nemzetközi Iskola, az RJZS-től a különleges, lábakra állított lakóház, míg a GUBAHÁMOR esetében egy budai hegyvidéki ház és műterem került be az összeállításba.
Két magyar projekt is van az Architectural Masterprize díjazottjai között
A BORD már díjat is nyert a Sauska borászattal.
A válogatás tehát nem egyetlen építészeti stílust próbál „magyar építészetként” definiálni. Sokkal inkább eltérő léptékű és karakterű műhelyeken keresztül keres közös gondolkodásmódot.
A Liget Budapest ellenpontként jelenik meg
Érdekes, hogy az ArchDaily Budapest egyik legnagyobb kortárs kulturális beruházását, a Liget Budapest Projektet inkább ellenpontként használja, nem teljesen jogosan.
A cikk a Ligetet az elmúlt időszak legnagyobb hazai kulturális beruházásaként említi, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy több meghatározó épületére nemzetközi sztárépítészek kaptak megbízást – köztük a Magyar Zene Házát tervező Sou Fujimoto.
Érzem Magyarországon az igényt a magas színvonalú építészetre – Interjú Charles Renfro sztárépítésszel
Külön elemzést közölt a kortárs magyar építészetről az ArchDaily. Tíz magyar építészirodán keresztül mutatja be, merre tart a hazai építészet.
Az ArchDaily elemzésének ezen a ponton ugyanakkor van egy fontos hiányossága. A cikk a Liget Budapest Projektet azzal állítja szembe a kisebb hazai műhelyek munkáival, hogy annak tervpályázatai jelentős részben külföldi irodákhoz kerültek, példaként pedig a Magyar Zene Házát tervező japán Sou Fujimotót említi.
Ha azonban a ténylegesen megvalósult épületeket nézzük, ennél jóval árnyaltabb a kép, inkább az ellenkezője igaz. A Liget egyik legjelentősebb új épülete, a Néprajzi Múzeum a magyar NAPUR Architect, Ferencz Marcel tervei alapján épült meg
– ráadásul úgy, hogy a nemzetközi tervpályázaton többek között Zaha Hadid, Rem Koolhaas, Bernard Tschumi és a BIG irodája is indult. A pályázatot tehát világhírű nemzetközi mezőnyben nyerte meg egy magyar építésziroda.
A középületnek a nemzethez kell szólnia – Ferencz Marcel Kossuth-díjról, hitről és hazáról
Külön elemzést közölt a kortárs magyar építészetről az ArchDaily. Tíz magyar építészirodán keresztül mutatja be, merre tart a hazai építészet.
A projekt több más jelentős megvalósult építészeti eleme is magyar tervezőkhöz kötődik: az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ a Narmer Építészeti Stúdió, a Millennium Háza rekonstrukciója az Archikon, a Szépművészeti Múzeum nagyszabású felújítása pedig a Mányi Építészeti Stúdió munkája.
Ebben az összefüggésben Sou Fujimoto Magyar Zene Háza inkább kivételnek tekinthető, mint a Liget egészére jellemző modellnek.
Ráadásul még ebben az esetben sem kizárólag külföldi tervezésről beszélhetünk, hiszen Sou Fujimoto mellett Golda János is a tervezők között szerepel.
Az ArchDaily cikke ezért sem tekinthető a teljes kortárs magyar építészet reprezentatív leltárának. Sok jelentős iroda és meghatározó projekt nem szerepel benne.
Nemzetközileg is érdekes lehet az új magyar építészeti modell
Ennél azonban talán fontosabb, hogy egy kívülről érkező szakmai tekintély értékeli és észreveszi az elmúlt években rangját visszanyert magyar építészetet. Elemzi milyen közös jellemzőket vesz észre a magyar építészetben.
Ilyen a történelmi és szocialista épített örökséghez való tudatos viszony, a meglévő struktúrák újrahasznosítása, a helyi adottságokra építő tervezés és az a fajta kisebb léptékű építészeti gondolkodás, amely nem feltétlenül ikonikus új épületekkel akarja átírni környezetét.
Ez pedig különösen érdekes üzenet egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi építészeti közbeszédben
a meglévő épületállomány megtartása, az adaptív újrahasznosítás és az erőforrásokkal való takarékosabb bánásmód egyre fontosabb kérdéssé válik.
Az ArchDaily mostani összeállítása így azt jelzi, hogy a kortárs magyar építészet bizonyos folyamatai már nemzetközi szinten is értelmezhető és figyelemre méltó irányzatként jelennek meg.
