Halottak napján hét különleges magyar temetőt mutatunk be, ahol a síremlékek, mauzóleumok és évszázados fejfák nemcsak az elhunytak, hanem egész közösségek történetét is őrzik.
Egy temető nem csupán az emlékezés színhelye: egy-egy vallási felekezet, nemzeti kultúra, illetve egy település történetének hű lenyomata is, mindemellett művészeti-építészeti emlékek együttese, sőt sok esetben rendkívül értékes zöldfelület is, évszázados fákkal, fasorokkal.
Mostani cikkünkben hazánk legszebb, legkülönlegesebb temetőit mutatjuk be - kényszerűen válogatva a nagyszámú, megkapóan szép sírkert között.
Budapest, Fiumei úti sírkert
A Fiumei Úti Sírkert, közismertebb nevén a Kerepesi Temető nemcsak hazánk, hanem Európa egyik legjelentősebb sírkertje, egyben egyik legnagyobb szoboregyüttese. Az 1847-ben megnyitott sírkertben két évvel később temettek először: az isaszegi csata elesett honvédjeit. Az első nevezetes halott 1855-ben Vörösmarty volt, majd következett Batthyány, Deák, Ganz Ábrahám... A köztemető-elleget 1886-ban szüntették meg, onnantól csak az "arra érdemes" személyek kaphattak itt sírhelyet-részben megvalósítva Széchenyi "Nemzeti Pantheon" gondolatát. Így a huszadik században Jókai, Ady, Blaha Lujza mellett Kádár János, Károlyi Mihály sírja is ide került, majd a rendszerváltás után Antall József, Mádl Ferenc, illetve az újratemetett Bethlen István minszterelnök lelt itt remélhetőleg örök nyugalomra.
Balatonudvari, a szív alakú sírkövek temetője
A Balaton-parti falu temetőjében nincsenek hatalmas mauzóleumok, pompás síremlékek, hanem "csupán" megejtő, máig ismeretlen kőfaragó által készített szív alakú sírkövek, melyek a vidéken csak itt találhatók. A török után újjáéledő település mellett 1770-ben nyitották meg az új temetőt, eleget téve Mária Terézia rendeletének, amiben a királynő betiltotta a belterületi, templom melletti temetkezést közegészségügyi okból. Ekkor készültek az első, népi barokk jellegű szív alakú sírkövek. A naiv alkotásokon, melyek többé-kevésbé emlékeztetnek a szív formára, máig olvashatóak a 18-19. század fordulóján elhunytak nevei. A temető ráadásul sokáig ökumenikus volt, egészen 1887-ig egymás mellé temetkeztek katolikusok és reformátusok. A kőfaragó kiléte máig rejtély, a megformálásból az látható, hogy több mester, valószínűleg egy család keze munkái. A hatvan darab sírkövön elég sok elírás, helyesírási hiba is olvasható, így vélelmezhetően kevésbé tanult lehetett az alkotó. Az együttes viszont mindenesetre rendkívül megkapó hangulatú.
Székesfehérvár, Hosszú-temető
Temetőink közül külön csoportot alkotnak a történelmi városok sírkertjei. A hatalmas fák alatt a polgárság impozáns kriptái, vagy nagyobb síremlékei láthatók, melyből az adott város teljes elitjének tablója felrajzolható. Ezek közül az egyik legértékesebb a székesfehérvári Szentháromság-temető, vagyis alakjáról kapott nevén a Hosszú-temető. Ezt a sírkertet is a meghatározó királynői rendelet után alapították 1770-ben, és szinte máig ez a város elitjének nyughelye. A kápolnától induló sétányon sorakoznak a legjelentősebb sírboltok, de a sétányokon mindenütt többszáz éves emlékekbe botlik a látogató.
Kolozsvár, Házsongárdi temető
"A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
..."
Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben című verse már önmagában jól mutatja a Kolozsvár feletti temető hangulatát és egyben jelentőségét. Aletta van der Maet, Apáczai Csere János holland felesége 1659-ben hunyt el, miután férjét hűségésen követte Erdélybe és osztozott küzdelmes életében. Sírjuk ma is felkereshető, ebből is látszik, hogy a temető maga az "Erdélyi Panteon". Itt nyugszik - hangsúlyosan többek között! - Kós Károly, Dsida Jenő, Reményik Sándor, de felkereshető a Wesselényi-, Bethlen-, Mikó- családok sírkápolnája is. Mindemellett módos és kevésbé módos, rangos és egyszerű kolozsvári polgárok százai, ezrei nyugszanak itt. A sírok, illetve a sírkert hatalmas jelentőségét mind a helyi magyarság, mind a román városvezetés felismerte, a Házsongárdért Alapítvány támogatásával és szervezésében egyre-másra újulnak meg nem csak a nagy sírkápolnák, hanem az egyszerűbb, de értékes sírkövek is.
Sopronbánfalva, Hősi temető
A temetők között különleges helyet foglalnak el a katonai temetők. Itt az individualista jellegű sírok helyett főként egyforma sírköveket láthatunk-az elhunytak átlagéletkora is szomorúan kevés, általában 18-20 év. Főként az első világháború tette szükségessé a haditemetők létesítését szerte Európában, főként az angolszász országokban alakult ki ezek máig fennálló, eleven kultusza, amik mind az emlékezet eseményeiben, mind a temetők építészeti-tájépítészeti arculatában nyomonkövethetők. De a Monarchia is lehetőségeinek megfelelően gondoskodott a méltó sírkertekről, még a háború idején. Az egykori galíciai fronton máig láthatók a bécsi építészek által tervezett meghatóan szép katonatemetők, de Sopronbánfalván is létesült egy, az itteni hadifogolytábor és hadikórház halottainak. A domboldalon álló, nemrégiben felújított temetőben a magyar honvédek mellett török, német, bosnyák katonák, sőt, orosz és olasz hadifoglyok is nyugszanak. A halottak napi megemlékezések során érdemes egy-egy ilyen katonai temetőt is felkeresni, és az értelmetlenül elpusztultakra emlékezni.
Szatmárcseke, csónakos fejfás temető
A Szamos menti falu református temetőjét 1776-ban nyitották, a már többször említett Mária Terézia-féle rendelet előírásainak eleget téve. Már ebből az időszakból származnak az első feljegyzések a csónak alakú fejfákról, melyek a falu jellegzetességévé váltak, hasonlóan a balatonudvari szív alakú sírkövekhez. A fejfák szimbolikáját máig nem sikerült megfejteni, egyes elméletek szerint itt maradt meg egyedül az ősi magyar csónakos temetkezési forma, ha módosult formában is, míg más kutatók szerint ezek valójában stilizált emberalakok. A hagyomány mindenesetre máig fennmaradt, a mintegy hatszáz fejfa között van, amit 2025-ben faragtak. A temető másik, eltérő formálású síremléke Kölcsey Ferenc nyughelye felett látható. Az egyszerű, klasszicista sírkövet 1856-ban állították, efölé, illetve eköré emelték 1938-ban, a költő halálának századik évfordulóján a ma is látható neoklasszicista oszlopcsarnokot. Az avatásról készült filmhiradófelvétel megtekinthető. A történelmi sorsokat jól érzékelteti, hogy a hogy a tartó Kornis Gyulát, a Képviselőház elnökét, katolikus papot 1944-ben a Gestapo elhurcolta és megkínozta.
Miskolc, Avasi temető
A Miskolc belvárosa felett álló hatalmas gótikus templom és a körülötte elterülő temető valódi ősi hangulatot áraszt, a felvidéki, erdélyi temetőket idézi. Már a középkor óta temetkeztek itt, az első ismert temetés 1488-ban történt, a legrégebbi fennmaradt kő pedig 1642-ből való. Az Avasra folyamatosan temetkeztek, a szinte minden temetőnél említett rendelet sem vonatkozott erre, ugyanis a templom voltaképpen külterületen feküdt. Így máig láthatók a 18-19. századi művészien, illetve sokszor kedvesen esetlenül faragott sírkövek, rég elhalt miskolci polgárok emlékei.
Különlegesek a történelmi magyar temetők
A temetőink elsősorban az emlékezés és a kegyelet helyei, de a történelmi magyar városok temetői építészeti, népművészeti és kultúrtörténeti kincseket is őriznek. Ezért a Fiumei úti sírkert monumentális mauzóleumai, a balatonudvari szív alakú sírkövek, a szatmárcsekei csónakos fejfák és a kolozsvári Házsongárdi temető történelmi sírboltjai vagy a többi temetőnk nemzeti és helyi örökségünk fontos részei is.
