A barlanglakások népi építészünk egészen egyedi és különleges emlékei, amelyek szerte az országban Budafoktól Sirokig, Tihanytól a Gellért-hegyig elszórtan lakottak voltak még a 20. század derekán is. Most a borsodi helyszíneket ismerhetjük meg!
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indított az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
Ezekben a napokban Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyébe látogatunk el!
Borsodban egymás szomszédságában fekszik két kisebb település, Szomolya és Cserépváralja, amelyek a Bükkalja jellegzetes műemléki védettség alatt álló barlanglakásainak adnak otthont. Emellett a közvetlenül szomszédos, már Heves vármegyéhez tartozó Noszvajon is 19.században épült, védett barlanglakásokat találunk.
A barlanglakások egyrészt természetes úton, a természet által kialakított barlangképződmények használatával vagy mesterséges módon jöttek létre.
Szolgálhattak búvóhely céljára, remetéknek elvonulásra, vagy a lakhatás alternatív formájaként a szegényebb családoknak.
Szomolyán ugyanakkor a 19. században nem csak a alsó társadalmi réteg vájta ki és lakta a domboldalba mélyedő barlanglakásokat,
hanem a tehetősebb szőlősgazdák is, ugyanis a vulkanikus eredetű tufakövek könnyebb faraghatóságát kihasználva föld alatti belső tereket, közlekedőket tudtak létrehozni.
Ez egy igen gazdaságos lakhatási formát jelentett abban az időben: kihasználták a riolittufa kedvező hőszigetelő, hőtartó képességeit, ami nyáron biztosította a hűs klímát a beltérben, télen pedig jól tartotta a hőt, így kevesebb gondot okozott a lakótér kifűtése.
Az 1860-as években Szomolyán hozzávetőlegesen 80 ilyen barlanglakásról tudtak, a két világháború között a számuk elérte a 152-t.
Ugyanakkor ami a lakások elrendezését, felszereltségét, komfortját illeti, nem sokban különböztek az akkori tanyasi parasztházak világától.
Szomolyán az 1800-as években két család fogott össze, hogy együttes erőfeszítéssel vájják ki maguknak saját barlanglakásaikat: ez a fennmaradt műemlékegyüttes ma már tájházként funkcionál.
Egy pincelakás egy szűkös szobából és konyhából állt, benne szabad kéményes kemencével.
A helyiségek előtt hosszanti, fehérre meszelt tornácos folyosó futott végig, innen nyílt a bejárat az istállóhoz. A vizet az udvaron álló kútból húzták fel, míg a világítást a petróleumlámpa gyenge fénye szolgáltatta.
Az itt látható bútorok és kiállítási tárgyak nehéz, dolgos életről mesélnek, a mindennapi küzdelemről, amivel az elszigetelt életmód járt. A barlanglakás egészen 1983-ig lakott volt, ezután került önkormányzati tulajdonba: ma felújított, karbantartott állapotban várja az érdeklődőket.
Magyar barlanglakások – kényszer vagy hóbort?
Alábbi cikkünkben az észak-magyarországi barlanglakásokról írunk.
Érdemes megtekinteni a közeli Cserépváralján található, szintén barlanglakásból kialakított tájházat is,
ami korabeli bútorokkal, használati eszközökkel van berendezve.
És ne hagyjuk ki a szomszédos Noszvajt sem, egyrészt a település természeti szépségei miatt, másrészt pedig azért, mert az itt található barlanglakások ma igazi kuriózumként művésztelepként funkcionálnak, sőt van, ami meg is vehető. Erről itt írtunk:
Fillérekért eladó egy barlanglakás Noszvajon, ahol a Dűne is forgott
Most itt a lehetőség, hogy saját barlanglakásod legyen Magyarország egyik legnépszerűbb turisztikai térségében.
Forrás: E-örökség
Nyitófotó: Szomolyai barlanglakások
