Egy tűzvész után újjászületett szigligeti nyaraló, egy tihanyi kőház, egy modernista benzinkútból kialakított főépítészségi központ és egy különleges siófoki társasház is a díjazottak között szerepel. Az Év Balatoni Háza 2026 pályázat eredményei azt mutatják, hogy a minőségi balatoni építészetnek nem feltétlenül a látványos formákról, hanem sokkal inkább a környezethez való alkalmazkodásról, a gondos részletképzésről és az épített örökség újraértelmezéséről kell szólnia.
Hét épületet díjaztak a kilencedik alkalommal meghirdetett Év Balatoni Háza pályázaton, amelyet a Nők a Balatonért Egyesület és a Balatoni Szövetség szervezett. A november 12-én, Siófokon megtartott díjátadón három fődíjat és öt különdíjat osztottak ki, utóbbiak közül kettőt ugyanaz a sajkodi nyaraló érdemelt ki.
A 21 pályaműből az előzetes bírálat során kilencet választott ki a Lengl Zoltán balatoni főépítész vezette zsűri, majd helyszíni szemlék alapján született meg a végső döntés.
Az idei díjazottak közös sajátossága, hogy építészeti értékeiket elsősorban nem méretükkel vagy feltűnő megoldásaikkal teremtik meg. A kortárs építészeti formanyelv mellett a balatoni építészeti hagyományok, a helyi kőanyagok, a meglévő épületszerkezetek és a természetes környezet megőrzése is hangsúlyos szerepet kapott.
Coloman Residence, Siófok – amikor a társasház a városnak is ad valamit
Az Év Balatoni Háza díjazott lakóépülete
Tervezők: dr. Tárnoki István Máté DLA és Homolya Nóra
A siófoki Coloman Residence az idei mezőny egyik legérdekesebb városépítészeti példája. A Kálmán Imre sétány környezetében álló, korábban többször átalakított és bővített épületből nyolclakásos, szolgáltatófunkciókat is befogadó házat alakítottak ki.
A tervezők nem egyszerűen egy korszerű társasház létrehozására törekedtek. Az épület földszintje és udvara a városi élethez is kapcsolódik, ami különösen fontos egy olyan településen, ahol a lakóingatlan-fejlesztések gyakran zárt, a közterületektől elkülönülő világokat hoznak létre.
A nagy üvegfelületekkel megnyitott földszint, a szolgáltatóhelyiségek, a kávézó és a gyalogosok számára hozzáférhető udvar mind azt szolgálják, hogy az épület ne elszigetelt lakótömbként jelenjen meg. Az udvarban egy meglévő fát is megőriztek, és ülőfelületeket alakítottak ki.
Építészeti karakterét a kortárs, geometrikus tömegalakítás, az igényes anyaghasználat és a különböző homlokzati textúrák jellemzik. A tömegformálás nem pusztán egyetlen nagy épülettest megjelenítésére épül: az áthatások, a teraszok és a felületváltások tagolják a házat.
A részletképzés minőségét külön is elismerte a szakma: az épület tervezői a 2026-os Forbát Alfréd építészeti díj pályázatán is elismerő oklevelet kaptak. A bírálat a külső megjelenés mellett a gondosan megformált belső tereket és az egyedi beépített bútorokat is kiemelte.
A Coloman Residence legfontosabb tanulsága, hogy a balatoni társasházépítésben az építészeti minőség nemcsak a homlokzat esztétikáján, hanem a közterületekhez fűződő kapcsolaton is múlik.
Sajkodi nyaraló, Tihany – kortárs építészet helyi kőből
Az Év Balatoni Háza díjazott üdülőépülete és a Magyar Építész Kamara különdíjasa
Tervező: Tóth Márton Péter – PARALEL Építésziroda
A sajkodi nyaraló a természetes környezethez való érzékeny alkalmazkodásért kapott elismerést.
A ház kialakításában meghatározó szerepet játszottak a telek adottságai, mindenekelőtt a meglévő nagyméretű fák. Az L alakú alaprajz és a tagolt épülettömeg a környezeti viszonyokhoz igazodó megoldást eredményezett.
Az épület különlegessége a hagyományos magastetős forma kortárs újraértelmezése. A felbillentett tető és a megemelt tetőtéri tömeg dinamikusabbá teszi az alapvetően ismerős építészeti képletet. A földszinti közösségi tér nagy üvegfelületekkel fordul a kert felé, feloldva a külső és belső tér hagyományos elválasztását.
Az anyaghasználat ugyancsak a hely szelleméből indul ki. A tihanyi kő és a természetes pala a Balaton-felvidék építészeti hagyományaira utal, de nem historizáló díszítőelemként jelenik meg, hanem a kortárs építészeti kompozíció részeként.
A természetes anyagok és az üvegfelületek közötti kontraszt egyszerre teremt szilárdságot és könnyedséget. A kőfalak a helyhez kötődést hangsúlyozzák, miközben az épület megnyitott földszintje a kertet és a környező tájat helyezi előtérbe.
A sajkodi ház azt bizonyítja, hogy a tájhoz illeszkedő építészetnek nem kell népies formákat másolnia. A helyi anyagok, az épülettömeg arányai és a természetes környezet figyelembevétele önmagukban is képesek megteremteni a balatoni karaktert.
Balatoni Főépítészség, Balatonfüred – az 1930-as évek modernizmusának újjászületése
Az Év Balatoni Háza díjazott középülete
Tervezők: Deichler Tímea DLA és Jakab Dániel DLA
Az idei díjazottak közül építészettörténeti szempontból különösen jelentős a balatonfüredi Balatoni Főépítészség épülete.
A Széchenyi utca 2. szám alatti házat Káldy Ferenc tervezte az 1930-as évek végén, eredetileg benzinkútként és üzletként. Az épület a két világháború közötti balatoni modernizmus emléke, amely a korszak közlekedési és turisztikai infrastruktúrájának fejlődését is megidézi.
Káldy az északi part építészetének egyik meghatározó alakja volt. Épületein a modernizmus letisztult formái és a balatoni környezet sajátosságai találkoztak.
A benzinkút az évtizedek során elveszítette eredeti funkcióját, többféle kereskedelmi és szolgáltatótevékenységnek adott otthont, és számos átalakításon esett át. A mostani felújítás ezért nem csupán műszaki korszerűsítést, hanem építészeti értékmentést is jelentett.
A Deichler Jakab Stúdió tervei alapján az épület visszanyerte eredeti modernista karakterét. A letisztult homlokzati vonalak, a nagy üvegfelületek és az eredeti építészeti arányok helyreállítása mellett a belső terekben új, közösségi és hivatali funkciókat alakítottak ki.
A felújítás építészeti értéke éppen a múlt és a jelen közötti világos kapcsolatban rejlik. A ház nem próbál új épületnek látszani, ugyanakkor a korszerű használathoz szükséges beavatkozások sem szorulnak háttérbe.
A földszinten az ügyfélforgalmat és a szakmai találkozókat szolgáló terek, az emeleten irodák kaptak helyet. Az épület így a balatoni épített örökség megőrzésének példájából a térség építészeti jövőjéről folytatott párbeszéd központjává is vált.
A felújításról és Káldy Ferenc építészeti örökségéről a hely.hu korábban részletesen is beszámolt:
Benzinkútból a főépítészek otthona? – Így alakult át Káldy balatoni öröksége a 71-es főútnál
Szigligeti hétvégi ház – új építészet egy régi ház megmaradt falain
A Nők a Balatonért Egyesület különdíjasa
Tervező: Rigó Bálint
A szigligeti hétvégi ház különleges történettel rendelkezik. Az eredeti épület Vadász György és Basa Péter tervei alapján, az 1990-es években, két ütemben épült fel. Először a borospince készült el, majd erre került a nyaraló.
A házat 2017-ben tűz pusztította el. A tetőtér megsemmisült, a megmaradt épületelemek közül a bazaltból készült pince és a kémény bizonyultak meghatározónak az újjáépítés során.
Rigó Bálint nem az eredeti épület pontos rekonstrukcióját választotta. A megőrzött bazaltszerkezet fölé határozottan kortárs, geometrikus formavilágú épülettömeget tervezett.
Az új felső épületrész könnyed, szinte lebegő megjelenése tudatos kontrasztot képez a súlyos, földhöz kötött kőalapzattal. Az építészeti kompozíció így két különböző korszak és anyaghasználat találkozásából jön létre.
A belső szintek és helyiségek összenyitásával a korábbi térstruktúra is új értelmezést kapott.
Ez a megoldás a kortárs építészet egyik fontos szemléletét képviseli: az épített örökség megőrzése nem feltétlenül az eredeti állapot visszaállítását jelenti. A régi és az új épületrészek önálló karakterükkel is létrehozhatnak egységes, értékes építészeti alkotást.
Szigligeten ennek különös jelentősége van, hiszen a bazalt nemcsak építőanyag, hanem a hely geológiai és építészeti identitásának is meghatározó eleme.
Aranyhíd strand étterme, Balatonfüred – visszatérés a balatoni pavilonépítészethez
A Balatoni Szövetség különdíjasa
Tervezők: Páll Anikó, Demény Ilka és Wallner Krisztina
A balatonfüredi Aranyhíd strand étterme a tóparti építészet egyik hagyományos műfaját, a könnyed pavilonépítészetet értelmezi újra.
A balatoni strandok és sétányok építészettörténetében különleges helyet foglalnak el a pavilonok, vendéglátóépületek és kisebb kiszolgáló létesítmények. Ezek legjobb példáinál a nyitottság, a vízparttal való közvetlen kapcsolat és az építészeti könnyedség érvényesült.
Az Aranyhíd strand étterme ebbe a hagyományba illeszkedik. A tervezők olyan épületet hoztak létre, amely a vendéglátás mellett a strand és a megújult Brázay park közötti kapcsolatot is erősíti.
Az étterem elhelyezésénél meghatározó szempont volt a balatoni panoráma, miközben az épület a hozzá kapcsolódó közterületek használatához is alkalmazkodik.
A fejlesztés egy korábban kihasználatlan, mintegy nyolcezer négyzetméteres vízparti terület megújításának részeként valósult meg.
A pavilonszerű építészet különösen alkalmas arra, hogy a vízparton ne zárt, nehézkes épülettömegek jelenjenek meg, hanem a táji és közösségi kapcsolatok maradjanak meghatározók.
Az Aranyhíd strand példája arra emlékeztet, hogy a Balaton-part építészeti minősége nemcsak a nagyberuházásokon, hanem az ilyen kisebb közösségi épületek megformálásán is múlik.
Reed Hotel, Siófok – visszafogott elegancia történeti utalásokkal
A Somogyi Építészek Kamarájának különdíjasa
Tervezők: Varga N. Dániel és Kabdebó Zoltán
A siófoki Reed Hotel esetében a zsűri elsősorban az összetett helyszíni adottságok és a történeti előzmények érzékeny kezelését emelte ki.
A szálloda L alakú tömegszervezése a hely korábbi építészeti örökségével is kapcsolatot keres: a méltatás szerint a Weiss Manfrédhoz kötődő egykori épületre utal.
Ez különösen érdekes építészeti megközelítés, hiszen a történeti előzményeket nem feltétlenül homlokzati elemek vagy díszítőmotívumok idézik meg. A korábbi épületek emléke az alaprajzi szervezésben, a térkapcsolatokban és a tömegformálásban is továbbélhet.
A Reed Hotel építészeti karakterének egyik legfontosabb sajátossága a mértéktartás. Az épület nem túlzott formai gesztusokkal, hanem kiegyensúlyozott tömegalakítással és visszafogott eleganciával kíván érvényesülni.
Ripszám János Ybl-díjas építész zsűriértékelésében különösen fontosnak nevezte ezt a magatartást, amely szerinte követhető irányt mutathat a balatoni építészet számára.
A szálloda példája arra világít rá, hogy a turisztikai beruházásoknak sem feltétlenül kell látványos, a környezetükből kiemelkedni akaró épületeket eredményezniük. A helyszín történeti sajátosságaihoz való alkalmazkodás önmagában is adhat egy épületnek sajátos karaktert.
Kiserdei Óvoda, Balatonfüred – skandináv hatások az erdei környezetben
A Magyar Építőművészek Szövetségének különdíjasa
Tervezők: Noll Tamás, Madzin Attila, Álmosdi Árpád és Csendes Mónika
A balatonfüredi Kiserdei Óvoda az idei díjazottak között a közösségi építészet egyik legfontosabb területét, a gyermekintézmények tervezését képviseli.
Az új épület egy korábbi, földszintes óvoda helyén valósult meg. A kétszintes kialakítás négy csoportszobának, közösségi és fejlesztőtereknek, valamint tornaszobának is helyet biztosít.
A tervezés egyik alapvető kérdése az volt, hogyan helyezhető el egy jelentős alapterületű intézmény a környező, őshonos fenyőkkel jellemezhető parkban.
Az épület visszafogott, kortárs formavilága a természetes környezetnek enged elsőbbséget. Belsőépítészeti kialakításában skandináv hatások figyelhetők meg, amelyek a tiszta térszervezésre és a nyugodt, emberközeli környezet megteremtésére helyezik a hangsúlyt.
A tervekben zöldtetős felületek is szerepeltek, ami jól illeszkedik a parkos környezethez igazodó építészeti koncepcióhoz.
Az óvoda arra is példa, hogy a balatoni építészeti minőség kérdése nem szűkíthető le a nyaralókra, szállodákra és strandépületekre.
A tó környéke állandó lakóhely is, ahol a mindennapok építészete legalább olyan fontos, mint a turisztikai fejlesztéseké. Egy jól megtervezett óvoda nemcsak működő intézmény, hanem a települési környezet értékes eleme is lehet.
Mit üzennek az idei díjak a balatoni építészetről?
A hét díjazott épület meglehetősen különböző építészeti világot képvisel. A tihanyi nyaralónál a regionális anyaghasználat és a táji alkalmazkodás, Szigligeten az értékmentés és a kortárs hozzáépítés, Balatonfüreden a modernista építészeti örökség megőrzése vagy éppen a pavilonépítészet újraértelmezése kerül előtérbe.
A siófoki Coloman Residence a városias beépítésben, a Reed Hotel a turisztikai fejlesztésekben, a Kiserdei Óvoda pedig a közösségi intézmények tervezésében mutat lehetséges irányt.
A különbségek ellenére jól felismerhető egy közös szemlélet. A jó balatoni épület nem feltétlenül az, amelyik a legerősebben felhívja magára a figyelmet, hanem amelyik hozzáad valamit a környezetéhez.
Ez különösen fontos egy olyan régióban, ahol az ingatlanfejlesztési nyomás, a tájképi értékek védelme, a turizmus és az állandó lakosság igényei folyamatosan találkoznak, és nemritkán egymással is ütköznek.
Az idei díjazottak között több olyan ház is található, amely meglévő építészeti értékekből indul ki. Ez azt jelzi, hogy a megőrzés, az átalakítás és az értő továbbépítés legalább olyan fontos része lehet a Balaton építészeti jövőjének, mint az új épületek létrehozása.
A valódi kihívás persze az, hogy az ilyen szemlélettel megvalósuló épületek ne csupán kivételként jelenjenek meg a tó körül, hanem idővel a balatoni építészet általános színvonalát is meghatározzák.
képek: Balatoni Szövetség
