Nyakunkon a hétvége, merre menjünk kirándulni? Indul a Hely.hu utazós sorozata, hazánk építészeti értékeket rejtő vidékeinek bejárásával!
Kőszeg: nagy múltú, közel 700 éves történelmi város az osztrák határ közelében. A trianoni Magyarország kevés épen megmaradt, középkori és barokk korabeli ódon városkája, ami
egyszerre idézi meg a Felvidék és Ausztria szerencsésebb sorsú településeit a maradék magyar földön.
Hiába a már Szombathelyig elvezető autópálya, Kőszeg még mindig távol esik az ország központi vidékétől – de épp e távolság erősíti egyedi szépségét és értékeit.
Leghíresebb műemléke a vár – az egykori hős védőjéről Jurisics-várnak is nevezett erősség építészeti tömege híven tükrözi a késő-középkor és a hódoltság korszakának szellemét. Homlokzatán, udvarán és belső tereiben egyaránt jól megférnek a reneszánsz és a későbbi barokk kiegészítések.
A magyarországi várak között ritkaságszámba megy, hogy gyakorlatilag épen átvészelte az elmúlt századokat,
ellentétben sorstársai többségével, amiket a török korban vagy a 18. század első felében módszeresen elpusztítottak. De sikerült megúsznia a hiteltelen és botrányos építészeti felújításokat, kiegészítéseket is. A kőszegi vár és közvetlen környezete az emberléptékű barokk megjelenésű lakóházakkal, ég felé törő, középkori eredetű templomainak tornyaival egy valóságos időutazással is felér.
Egykori várárkában vagy falak közti szorítóiban járva el tudjuk képzelni magunkban az 1532-es nagy ostromot, amikor Szulejmán szultán hadai az óriási túlerejük ellenére sem tudták bevenni a kis létszámú, de végsőkig kitartő őrség által védett várat. Pontosan tudható: 28 könnyűlovas, 10 nehézlovas és 8 gyalogos, mintegy 100 polgárőr és nagyjából 700 bemenekült paraszt volt Jurisics végül győztes védőcsapata.
A vártól alig néhány lépést teszünk, és máris ott vagyunk az apró főtéren, ahol szorosan egymás mellett áll rögtön két templom. E történelmi városközpont kiemelt műemlék épülete a 13. századi eredetű, gótikus belső kialakítású Szent Jakab plébániatemplom – jelenleg felújítás alatt áll –, aminek ékességei az 1937-es felújítás során felfedezett eredeti, gótikus freskói, a faragott padsorai pedig 1719-ben készültek. Sokáig ez volt Kőszeg egyetlen temploma, ahol egyszerre tartottak német és magyar nyelvű istentiszteletet.
Mellette állt egy kis kápolna, amit csak magyarok használtak – a városi tanács azonban egyszer úgy döntött, hogy a kis „magyar kápolna” helyére építenek egy nagyobbat, így került közvetlenül az öreg Szent Jakab-templom mellé egy másik, Szent Imréről elnevezett templom, amit a katolikusok 1673-ban kaptak meg,
így azóta a két templom mint két testvér támaszkodik egymásra.
Érdekesség, hogy a Szent Imre-templomban azóta horvát nyelvű miséket tartanak, ugyanis Kőszeg lakosságát tekintve a magyarok és németek mellett a horvát eredetű lakosok is nagy számban jelen vannak, akik még a török pusztítást követően szivárogtak be az ország nyugati fertályára.
Kellemes sétatávolságon belül körbejárhatjuk a város magját: a korábbi évtizedekben felújított ódon lakóházak szépsége talán kicsit megkopott az évek folyamán és egyikük másikuk felújításért kiált, de értékükből nem vesztettek semmit. A Festetics család, a Chernel, Nádasdy és Andrássy család is birtokolt itt városi palotákat, amikkel a gazdag kereskedők és kézművesek is próbáltak lépést tartani. Számos 16-17. századi ház áll itt, amikhez képest még a copf korabeli helyi középületek is újszerűségükkel tűnnek ki –
az egykor volt Magyar Királyság építészeti stílusainak így lesz felbecsülhetetlenül értékes tárháza Kőszeg.
Az egyik legkiemelkedőbb műemlék a reneszánsz eredetű, két sebész család tulajdonában is álló Sgraffitós-ház – az elnevezés a különleges díszítési eljárásra utal –, homlokzatán kis szoborfülke is található Mária szoborral. Alatta a felirat: „Non est volentis neque currentis, sed miserentis Dei”, vagyis „Tehát nem azon múlik, aki erőlködik, vagy aki törtet, hanem az Irgalmas Istenen” – szól a latin nyelvű idézet Szent Pál egyik máig érvényes üzenetű leveléből.
Kőszegi utunkat aztán bármelyik évszakban zárhatjuk fent a hegyen, az Alpok idági elérő legutolsó nyúlványain: az óváros fölött sokfelől látható egy apró, barokk Kálvária-templom, amit az 1709 és 1711 között pusztító országos pestisjárvány utáni időkben emeltettek az akkori polgárok. A szőlők szomszédságában álló, különleges, háromtornyú templom megkapó látvány – annál már csak az előle nyíló kilátás a megkapóbb, Kőszeg régi tornyaival és háztetőivel, mögötte a kitáruló Kisalfölddel, az itt kezdődő magyar vidékkel.
Fotók: Máté Enikő
