A történelmi épület tetőfelújítása a helyi közösség és az adományozók összefogásával valósult meg.
A nagycsepelyi református templom története egészen a középkorig nyúlik vissza. Az épület eredetileg katolikus plébániatemplomként működött, és Szent Lőrinc tiszteletére szentelték fel,
jelenlegi megjelenését pedig több évszázad alatt nyerte el.
1784-ben és 1851-ben átalakították, majd 1894-ben tovább bővítették. Tornya részben középkori eredetű, belsejében pedig ma is megtalálhatók a gótikus építészet értékes kőfaragványai. A templom így nemcsak a helyi hitélet központja, hanem Nagycsepely épített örökségének fontos helyszíne is.
Cél a múlt megőrzése
Az épület tetőfedését felújították, emellett a parókia körül kerítést is építettek. A munkálatok megvalósítását adományozók és a református gyülekezet tagjai egyaránt segítették.
A felújítás folyamatát hálaadó istentisztelettel és imanappal zárták le. Az alkalmon Hella Ferenc esperes hirdetett igét, a gyermekek pedig versekkel és énekekkel készültek.
A templom megújulása nemcsak az épület állapotának megőrzését szolgálja,
hanem arra is jó példa, miként járulhat hozzá egy kisebb település közössége a saját építészeti értékeinek fennmaradásához.
