Az óbudai Flórián tér kétségkívül nem tartozik a főváros legszebb terei közé. Viszont világszinten is különleges, nem jellemző, hogy forgalmas utak alatt, egy gyalogos aluljáróban római fürdő maradványai lennének.
A frissen felújított óbudai Flórián téri felüljárón, vagy amellett autózva különös romokra lehetünk figyelmesek, melyek közvetlenül a hatalmas pillérek között állnak. Ez is mutatja, hogy Budapest a különleges városépítészeti-történeti szituációk városa:
kevés helyen fordul elő, hogy egy hatalmas lakótelep mellett, forgalmas felüljárók alatt, meglehetősen barátságtalan aluljárókból megközelíthetően hatalmas római fürdőbe botlanánk.
A Flórián téren viszont éppen ez a helyzet, a 11-es útra vezető felüljáró pillérei alatt egykor római katonák élvezték a forró, langyos és hideg medencék jótékony hatását. Itt működött ugyanis a katonai táborban elhelyezett Thermae Maiores, vagyis a nagy fürdők nevű hatalmas létesítmény.
A rómaiak már ismerték és előszeretettel használták Pannonia gyógyvizeit. Maga az Aquincum helyiségnév is az „Aqua qinque”, vagyis „öt víz” elnevezésből ered, ami jól mutatja, hogy a település nem csak a dunai átkelő miatt volt fontos. A tábor Kr.u. 89 körül alapították, egy kelta település romjai közelében. Elsőként a katonaváros, később attól északra a polgárváros épült fel, jelentőségüket mutatja, hogy mindkét városrész, vagy rész-város külön amfiteátrummal is rendelkezett. A katonaváros központjában, a Principia, vagyis a parancsnokság épülete mellett állt a fürdőkomplexum.
Célja egyértelmű volt, a katonák számára kínált pihenést és felüdülést.
Mivel a falakon belül helyezkedett el, így egy esetleges ostrom idején is használható volt.
A fürdők (termae) alaprajza és funkcionális elrendezése az egész birodalomban kötött volt, a használati rend ugyanis szinte mindenhol azonos volt. A vendégek először az apodyteriumba érkeztek, ahol levetkőztek és ruháikat szekrénybe helyezték, majd testüket beolajozták. E „fürdő- és sportprogramot” a palestrában, vagyis a sportudvaron kezdték, ahol birkóztak, edzettek, illetve különféle labdajátékokat játszottak. Kissé már leizzadva érkeztek a sudatoriumba, vagyis az izzasztókamrába (ami tulajdonképpen egy szauna volt). Innen – mai szemmel kissé meglepő módon – nem a hideg vízbe csobbantak, hanem továbbhaladtak a tepidariumba, azaz a langyos vizes fürdőbe, onnan pedig a caldariumba, ahol forró vizes fürdőt vettek.
Ezután egy strigilisnek nevezett eszközzel eltávolították a bőrre felvitt olajat, majd zárásként következett a frigidarium, tehát a hideg vizes fürdő. Ezután, immár felfrissülve a napot a fürdőhöz tartozó átriumokban és kertekben folytatták, ahol beszélgettek, társasjátékoztak, vagy sportoltak, vagy épp megismételték a fürdőzést.
Az aquincumi termae maiores nevéhez méltóan igen nagyméretű volt, hiszen a tábor fénykorában hatezer katona állomásozott itt.
Mára ebből a nagyszerű komplexumból csak csekély romok maradtak, ráadásul ezek is a felüljáró pillérei között. Az évszázadokig, évezredekig elfeledett épület egy részét már 1778-ban feltárták, ekkor kis védőépületet is emeltek a romok fölé.
Ez világviszonylatban is nagyon korai feltárásnak számít, hiszen ekkor zajlottak az első tudományos igényű régészeti ásatások is Pompeiiben.
A fürdő egy újabb, jelentős részét épp a Flórián tér teljes átépítésekor tárták fel 1961-ben, majd újabb feltárások zajlottak 1981-ben, az említett felüljáró építésének megkezdése előtt. Ekkor alakították ki a mai Fürdőmúzeumot, ami valóban egyedüálló kontrasztot nyújt:
a római falak közé, azok figyelembevételével emelték a hatalmas vasbeton pilléreket.
Az eredeti tervek szerint jóval nagyszabásúbb, a romokat sokkal jobban érvényesítő megoldás létesült volna, azonban – ahogy lenni szokott – közbeszóltak az anyagi lehetőségek, no meg a feszítő határidők.
A vastag falcsonokok részben a pillérek alatt, részben a gyalogos aluljáróban találhatók. Innen nyílik a Fürdőmúzeum bejárata is. Ez valóban nem egy szokásos aluljáró...
Az aluljáróban ráadásul a feltárt római sírkövek hiteles másolatait is kihelyezték, kifejezetten ismeretterjesztő, közművelődési céllal. Mindenesetre érdekesen mutatnak a különféle reklámtáblák és kis üzletek között.
A hatalmas téren nem a fürdő az egyetlen római maradvány. Szintén az építkezések során került elő a Katonaváros egykori nyugati kapuja, és az ahhoz tartozó falszakaszok, épületek. A feltárás után a maradványokat az aluljáróhoz csatlakozó, lesüllyesztett térrészen bemutatták.
Így elmondható, hogy a Flórián tér noha jóindulattal sem mondható szépnek, várostörténetileg, régészetileg mindenképpen a legérdekesebbek közé tartozik.
