Római kori falmaradványokat, az egykori savariai helytartói palota részeit és egy 9. századi Karoling-kori erődítmény falait mutatták ki a szombathelyi székesegyház alatt és közvetlen környezetében.
A roncsolásmentes régészeti kutatás különlegesen sűrű történelmi rétegződést rajzol ki: ugyanazon a területen jelenik meg a római Savaria, Szent Márton kora, a Karoling-időszak és a középkori Szombathely.
Talajradarral vizsgálták át a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház teljes belső területét és a Mindszenty teret a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének szakemberei. A Szombathelyi Egyházmegyével és a Savaria Múzeummal közösen végzett kutatás első eredményei azt mutatják, hogy a ma álló székesegyház alatt Szombathely közel kétezer éves történetének több fontos építészeti rétege is fennmaradt. Minderről Székely János püspök, az MKPK elnöke, Wimmer Roland, a Sarlós Boldogasszony-székesegyház plébánosa, Birher Nándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PPKE BTK) dékánja, Major Balázs, a PPKE BTK Régészettudományi Intézetének vezetője és Langó Péter a PPKE BTK Régészettudományi Intézetének tanszékvezetője számolt be.
A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy biztosan megmaradtak a 9. századi Karoling-kori erődítmény falai, valamint az egykori római helytartói palota maradványai. További falakat is azonosítottak, a Mindszenty téren pedig római kori falmaradványok nyomait mutatta ki a műszeres kutatás. Az oltár alatt és a templom más részein is jelentős római és középkori emlékek húzódnak.
A székesegyház alatt folytatódik a római Savaria
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy a mai Szombathely belvárosa az ókori Savaria egyik legfontosabb részére épült.
Savaria a Borostyánkő út mentén fekvő jelentős római város volt, a Kr. u. 3. század végén pedig Diocletianus közigazgatási reformjai után Pannonia Prima provincia központjává vált. Ide került a tartomány helytartójának székhelye is, és ennek megfelelően reprezentatív helytartói palotát alakítottak ki a városban.
A palota ismert részeihez tartozott az a nagyméretű, mozaikpadlós reprezentációs csarnok is, amelynek maradványait a mai Romkert területén korábban feltárták. Az épületegyüttes mérete és gazdag kialakítása jól érzékelteti, milyen fontos közigazgatási központ volt a késő római Savaria.
A mostani kutatás azért különösen érdekes, mert a talajradar segítségével olyan területek szerkezetéről is információt lehet szerezni, amelyeket hagyományos régészeti ásatással csak a székesegyház padlózatának megbontásával lehetne vizsgálni.
A Pázmány szakemberei szerint a mérések alapján az oltárterület alatt és mögött is jelentős római és középkori falmaradványok húzódhatnak. A következő időszak adatfeldolgozása segíthet pontosabban meghatározni ezeknek a falaknak az alaprajzát és kapcsolatát az eddig ismert épületekkel.
Egy Karoling-kori erődítmény is fennmaradt
A római kor azonban csak az egyik rétege a székesegyház alatt rejtőző történetnek.
A műszeres kutatás megerősítette, hogy a 9. századi Karoling-kori erődítmény falai is megmaradtak a területen. Ez mutatja, hogy az ókori város monumentális építészeti örökségének egy részét évszázadokkal a Római Birodalom pannoniai uralmának megszűnése után is felhasználták.
A római romokra és azok közelében kialakuló Karoling-kori központ újabb fejezetet jelentett Savaria–Szombathely történetében. A későbbi századokban ezen a környéken jött létre a középkori vár, valamint az egyházi és világi központ több épülete is.
Így a mai székesegyház alatt nem különálló régészeti emlékek sorakoznak, hanem egymásra épülő történelmi korszakok: római épületek, Karoling-kori falak, majd a középkori város emlékei.
Szent Márton köti össze a római Savariát a keresztény Szombathellyel
A történet különleges szereplője Szent Márton, Savaria messze földön legismertebb szülötte.
Tours későbbi püspöke a források szerint 316 vagy 317 körül született Savariában, a mai Szombathely területén. Életének legkorábbi és legfontosabb forrása, Sulpicius Severus életrajza is Savariát nevezi meg születési helyeként.
Márton éppen abban a késő római korszakban élt, amelyből a mai Romkertben és a székesegyház környezetében is jelentős falmaradványok maradtak fenn, ahogy ezt a Pázmány kutatói külön is kiemelték.
Szent Márton személye ezért különleges történeti kapocs: összeköti az antik Savariát a későbbi keresztény Szombathellyel.
Fontos ugyanakkor, hogy a hagyomány szerinti szülőhely nem a mai székesegyház területén, hanem a Szent Márton-templomnál található. A helyi hagyomány szerint a templom Márton szülőházának helyén áll. A régészeti kutatások szerint ezen a területen valóban jelentős késő római ókeresztény temető és kultuszhely létezett.
A római város és a későbbi keresztény hagyomány közötti folytonosságot tehát nem csupán a régészeti maradványok, hanem Szombathely legismertebb történelmi személyisége is megtestesíti.
Nagy Károly korában is fontos lehetett Szent Márton városa
Szent Márton kultusza a Karoling-kor történetéhez is érdekes módon kapcsolódik.
A szombathelyi hagyomány szerint Nagy Károly 791-es pannoniai hadjárata idején felkereste Savaria romjait. Ennek egyik oka az lehetett, hogy Szent Márton különösen fontos szentje volt a frank uralkodóháznak.
A szombathelyi Szent Márton-hagyomány kialakulásában ezért a kutatók szerint a Karoling-kornak is fontos szerepe lehetett.
Ez különösen érdekessé teszi a most kimutatott 9. századi Karoling-kori erődítményt: ugyanazon történeti térben találkozik a késő római Savaria, Szent Márton emlékezete és a Karoling-kori város.
Római falak, Karoling-kori erődítmény, középkori palota
A mostani vizsgálatok nem érnek véget az első mérésekkel.
A talajradaros felmérés mellett a kutatók 3D lézerszkennelést is végeztek. Beszkennelték a székesegyház belsejét és külső falait, így olyan térinformatikai adatbázis készül, amelyben a felszín alatt érzékelt falakat az ismert régészeti és építészeti maradványokkal is össze lehet vetni.
A cél, hogy pontosabban kirajzolódjon a római helytartói palota fennmaradt része, a Karoling-kori erődítmény, valamint a középkori püspöki palota és annak védművei.
Egy felújítás teremtett alkalmat a kutatásra
A régészeti vizsgálatokhoz különleges módon a székesegyház belső helyreállítása teremtett lehetőséget.
A templom 1945. március 4-i bombázása során a tető mellett az eredeti padsorok is elpusztultak. Most ezek rekonstrukciója zajlik, és az új padok elhelyezése előtt nyílt lehetőség arra, hogy talajradarral szisztematikusan átvizsgálják a teljes templombelsőt.
A kutatás azonban egy nagyobb program első lépése. Az összegyűjtött hatalmas adatmennyiség feldolgozása után októberben a Püspöki Palota kertjében és a környező egyházi épületeknél folytatódnak a vizsgálatok.
A hosszabb távú tervek között a Romkert fejlesztése is szerepel. A cél az, hogy a látogatók számára érthetőbbé és élményszerűbbé váljon, milyen monumentális római épületek álltak egykor ezen a területen.
Közel kétezer év építészete egymás alatt
A szombathelyi kutatás jelentősége éppen abban rejlik, hogy ritka sűrűségben jelennek meg egymás mellett és egymás fölött a különböző korszakok emlékei.
A római Savaria helytartói palotája, Szent Márton korának falai, a 9. századi Karoling-kori erődítmény, a középkori püspöki központ és a mai székesegyház ugyanannak a városi térnek csaknem kétezer éves történetét rajzolják ki.
Szent Márton pedig szimbolikusan is összeköti ezeket a korszakokat: a római Savariában született, a keresztény Európa egyik legismertebb szentje lett, kultusza pedig évszázadokkal később a Karolingok számára is fontossá tette szülővárosának emlékét, emlékét, ahogy a római korét is ma is ápolják Szombathelyen.
A modern régészet most úgy képes új részleteket hozzátenni ehhez a történethez, hogy közben nem kell felbontani a székesegyház padlóját. A templom alatt rejtőző falak pedig lassan ismét kirajzolják Savaria és Szombathely csaknem kétezer éves történeti térképét.
Forrás: Magyar Kurír, PPKE BTK, VAOL
