Assisi Szent Ferenc halálának, vagyis tranzitusának 800. évfordulója különleges alkalom arra, hogy életét ne csupán eseményeken, hanem Szent Ferenc életének legfontosabb helyszínei, az őt formáló környezeten keresztül is végigjárjuk. Assisi utcái, apró templomai, a hely, ahol a küldetését kapta Róma, Greccio és La Verna hegye együtt rajzolják ki azt az utat, amely egy gazdag kereskedő fiából az evangéliumi szegénység és testvériség egyik legnagyobb tanúját formálta.
Chiesa Nuova – a szülőház és az otthoni fogság emléke
Assisi központjában áll a Chiesa Nuova, a templom, amelyet azon a helyen emeltek, ahol a hagyomány szerint Szent Ferenc családi háza állt. Itt látható az a kis helyiség is, ahová apja, Pietro di Bernardone bezárta fiát, amikor Ferenc egyre határozottabban fordult el a kereskedőcsalád életformájától az evangélium követése felé.
Ez a hely még nem a kész szentet mutatja meg, hanem a kereső, vívódó fiatalembert. Ferenc megtérése itt családi konfliktussá is vált: két életforma, a vagyon és társadalmi felemelkedés, illetve az evangéliumi szegénység ütközött össze egymással.
San Rufino – ahol Ferencet megkeresztelték
Assisi székesegyháza, a San Rufino őrzi azt a keresztelőkutat, amelynél a hagyomány szerint Ferenc és később Szent Klára is részesült a keresztség szentségében. Ferenc eredetileg a Giovanni nevet kapta, apja azonban később Francescónak, kis franciának nevezte el, mert sikeres üzleti útjai voltak ott és mert Ferenc édesanyja Pica is francia anyanyelvű volt.
A hely jelentősége túlmutat egy életrajzi adaton. Ferenc egész későbbi útját úgy is értelmezhetjük, mint a keresztségben kapott meghívás egyre radikálisabb kibontását: nem új hitet keresett, hanem Krisztus evangéliumát akarta a lehető legegyszerűbben és legteljesebben megélni.
San Damiano – „Menj, és építsd fel egyházamat!”
Assisi falain kívül áll a kicsiny San Damiano-templom, ahol 1205 körül Ferenc életének egyik legfontosabb élményét átélte. Az akkor itt függő feszület (ami ma a Szent Klára bazilikában található) előtt imádkozva Krisztus szólította meg: „Ferenc, menj, és építsd fel egyházamat, mely, mint látod, romokban hever.”
Ferenc először szó szerint értette a felszólítást, és saját kezével kezdte helyreállítani a romos templomot. Később azonban egész élete annak jele lett, hogy a küldetés ennél nagyobb volt: az Egyház megújítására az evangélium egyszerű, hiteles megélésével.
Porciunkula – ahol minden elkezdődött, és ahol minden beteljesedett
A ma hatalmas Angyalos Boldogasszony-bazilika belsejében álló apró Porciunkula a ferences lelkiség egyik legfontosabb helyszíne, amiről korábban már írtunk. Ferenc maga állította helyre a kápolnát, és itt értette meg az evangélium hallgatásakor, hogy szegénységben, tulajdon nélkül, testvéreivel együtt kell Krisztust követnie.
A Porciunkula körül formálódott az első ferences közösség, innen indultak útnak a testvérek prédikálni, és ide tért vissza Ferenc élete végén is. 1226. október 3-án este az egyszerű betegszobában halt meg, hamuba fekteteve teljes szegénységben, egy kölcsönkapott habitusban: ez a ferences hagyományban a tranzitus, az „átmenetel” helye. A Porciunkula így egyszerre lett a ferences élet születésének és Ferenc földi élete beteljesedésének helyszíne.
Róma – a Lateráni bazilika és a San Francesco a Ripa
1209-ben Ferenc első társaival Rómába indult, hogy közösségük életformájához egyházi jóváhagyást kérjen. III. Ince pápa elfogadta a testvérek egyszerű reguláját, ezzel a kicsiny assisi közösség az Egyház által elismert útra lépett.
A hagyomány ehhez kapcsolja III. Ince híres álmát is, amelyben egy szegény szerzetes vállával megtartotta az összeomlani készülő Lateráni bazilikát. Rómában Ferenc emlékét a trasteverei San Francesco a Ripa is őrzi: a helyen ma is megmutatják azt a cellát, ahol római tartózkodásai idején megszállt.
Greccio – ahol megszületett a betlehem hagyománya
1223 karácsonyán Ferenc Greccióban különleges módon akarta átélhetővé tenni Krisztus születésének misztériumát. Egy barlangban jászolt készíttetett, szalmát hozatott, valamint ökröt és szamarat állíttatott mellé, hogy az emberek saját szemükkel láthassák Betlehem szegénységét és egyszerűségét.
Nem színjátékot akart, hanem az evangéliumot akarta közelebb vinni az emberekhez. Greccióból nőtt ki a karácsonyi betlehemállítás hagyománya, ezért a helyet ma is gyakran a „ferences Betlehemként” emlegetik.
Alverna – ahol Ferenc megkapta Krisztus sebeit
Alverna, a ferences világ egyik legmélyebb lelki jelentőségű helye, amiről szintén írtunk már. Ferenc 1224-ben hosszabb imádságra és böjtre vonult vissza a hegy magányába.
A hagyomány szerint itt jelent meg számára a keresztre feszített Krisztus egy hatszárnyú szeráf alakjában, majd Ferenc testén megjelentek Krisztus szenvedésének jelei, a stigmák.
Alverna ettől kezdve annak a teljes Krisztushoz hasonulásnak a szimbóluma lett, amelyre Ferenc egész életében törekedett.
A Szent Ferenc-bazilika – a sír és az örökség helye
Ferencet halála után először Assisiben, a Szent György-templomban temették el. IX. Gergely pápa 1228-ban szentté avatta, és ugyanebben az évben megkezdődött a tiszteletére emelt hatalmas bazilika építése.
Földi maradványait 1230-ban vitték át az új templomba. A Szent Ferenc-bazilika azóta a ferences világ egyik központja: egyszerre őrzi művészet legnagyobb alkotásait, köztük a híres Ferenc-ciklust és a megkapó egyszerűségű sírt, ahol Ferenc nyugszik az evangélium földbe vetett magjaként, ami ezerszeres termést hozott, ami a felette lévő Bazilikában és követői, tisztelői millióiban azóta megtestesült.
Ezt ünneplik egy különleges jubileumon Assisiben és az egész világon, így Magyarországon is, ahol Szent Ferenc tisztelői és rendjének tagjai zsúfolásig megtöltötték a Bazilikát Magyarország legnagyobb templomát együtt énekelve az ősi antifónát:
Ó, csodálatos alkonyat! Áldott jó Szent Ferenc! Angyali énekszó száll feléd! Szép mennyország indul már elibéd nagy vígan. Karjába vár már a Szentháromság. A földi bánat már messze. Maradj köztünk örökre! Ámen!
