Amikor térdig jár az ember az avarban, gyűjti a vargányát és hallgatja a neszeket az őrségi erdőkben, mi sem természetesebb, mint hogy a Paprét tetejére érve, a fák lombjai között megpillantja a titokzatos „fények templomát”. Velemérben jártunk.
Zömök és kecses kőtemplom
Különös és időtlen hangulatú épület fogad bennünket, miután a kis ösvényen rátalálunk a rejtélyes hírű kis templomra. Az Őrség lankás dombjai között járunk, az épület mélyen megbújik az erdőben, mégis szinte folyamatosan jön-megy néhány kiránduló. Már hogyne jönne-menne, a veleméri Szentháromság-templom nem hagyható ki, ha erre viszi az embert az útja.
Aki egyszer eljut ide, nem csalódik, hiszen az Árpád-kori templomnak különleges atmoszférája van.
Belépve mosolyt csal arcunkra a szerény díszítés a padokon, jól látszik, hogy itt máig szívesen kötik össze a szerelmespárok az életüket Isten áldásával, talán valami földöntúli útravalót remélve. Most is épp egy ilyen esküvőre készülnek.
A XIII. század végén épült, majd 1360-ban már oklevelekben is említett templom az Őrség egyik legöregebb kőépítménye. Egyhajós, téglalap alaprajzú, nyugati tornyos templom, amelyet a Szentháromság tiszteletére szenteltek fel. Formájában és díszítésében felismerhetők a román kor zömök arányai és lőrésszerű ablakai, ugyanakkor a gótika kecsesebb vonásai is, a csúcsíves kapuzat, az ikerablakok a toronyban, és a nyolcszög három oldalával záródó szentély.
A leírásokból tudjuk, hogy a templomot egykor ívsoros párkány övezte, s a tetőszerkezetet emberarcú gyámkövek tartották, amelyeket a középkori képzeletvilágban a bűnök megszemélyesítőinek hittek. A falak vegyesen, kőből és téglából készültek, sokan úgy tartják, talán az építők is az állandóság és az emberi kéz alkotta törékenység közötti egyensúlyt keresték.
A keletelés csodája
A veleméri templom építészeti szépsége is rendkívüli, de nem emiatt beszélnek róla a legtöbbet. Különleges tájolásával vívja ki inkább a figyelmet, amelyről a helyiek is szemérmesen beszélnek. Ottjártunkkor alig tudtuk szóra bírni a hozzáértő házigazdákat, tudván, hogy egynémely kérdésekben máig nincs egyetértés, így nem is bolygattuk a kényes témát. A templom „keletelt”, azaz nem véletlenszerűen áll a dombon, hanem a Nap járásához igazították. Méghozzá nem is akárhogyan: a templom tengelye a Szentháromság vasárnapján felkelő nap irányába mutat. Ezen a napon a hajnal első sugara a szentély boltozatán lévő Szentháromság-jelkép közepére vetül,
a fény így mintha a Jóisten jelenlétét jelképezné.
Úgy épült meg a templom, hogy más alkalmakkor is megtörténjen a csoda. A téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán át érkező napsugarak éppen a Madonna ölében ülő kis Jézust világítják meg. A középkori ember számára ez nem egy építészeti trükk volt, inkább egy egyértelmű szakrális üzenet: a sötétségből megszülető fény, a megváltás pillanata, talán így élték meg a korabeli hívek.
A nyári napforduló hajnalán pedig a Köpenyes Mária freskójának oltalmat kereső alakjai fürdenek fényben, ezzel jelezve, hogy a bűnös ember is a kegyelem fényébe borulhat. A fények mozgása nem véletlen tehát a templom piciny belsejében: a nyílások, ablakrések, rézsűk mind tudatosan úgy lettek kialakítva, hogy a Nap fénye egy-egy freskórészletet pontosan akkor érjen, amikor annak liturgiai vagy szimbolikus üzenete van.
A „fények temploma” elnevezés tehát nem költői túlzás.
Aquila János freskói
A templom falait 1377–78-ban Aquila János festette ki. A radkersburgi mester munkái Szlovéniában és Ausztriában is megtalálhatók, de veleméri freskói kiemelkedő jelentőségűek. A legenda szerint ő maga is felrajzolta önarcképét a szentély északi falára,
ez Európa egyik legrégebbi ismert önarcképe.
A freskók témái a Biblia jeleneteit és a Szentek legendáit idézik meg: a szentély diadalívén a Szentháromság szimbóluma, a külső falon egykor Szent Kristóf óvta a falut, a hajón pedig Szent László, Szent Miklós, valamint a Háromkirályok vonulása látható. A falakon megmaradt töredékek – bár egy tűzvész is megfakította őket – ma is lenyűgözik a látogatót finom színeikkel és misztikus hangulatukkal. Bámulatos hangulata van a csöpp belső térnek, ahogy körbejárunk.
A falfestményeknek közel kétharmada máig eredeti állapotában látható.
A református idők alatt ugyan fehérre meszelték a falakat, ám utólag úgy tűnik, valószínűleg épp ez a meszelés mentette meg őket az enyészettől. Amikor a restaurátorok a XX. században leszedték a meszet, a színek újra előtűntek.
A templom megmentése
A történelem nem bánt kesztyűs kézzel ezzel a kis templommal. A XVII. századtól tehát a reformátusok használták, később elhagyatottá vált, tetőzete leégett, falai mállottak. A XIX. század közepére már-már a pusztulás szélére sodródott, amikor egy lelkes tanító, Gózon Imre értesítette a magyar műemlékvédelem úttörőjét, Rómer Flórist. Ő volt az, aki 1863-ban végre felmérte a romos épületet, részletes leírást készített róla, majd gyűjtést szervezett a helyreállítására. A mentő munkát Pável Ágoston és később a XX. századi restaurátorok folytatták, és új tető került az épületre.
A veleméri templom titkai közül az egyik legkülönösebb az arányrendszerében fellelhető tudatosság.
A bűvös hetes szám köré szerveződik minden mérete, a hajó hossza, a torony magassága, és a szentély íveinek aránya is. Úgy tartják, a hetes a beavatás, a tökéletesség, a teljesség száma, s mintha ezt hirdetné a kis templom.
A falu, ahol megállt az idő
Velemér ma is különös hely, az egyébként is varázslatos Őrség belső, archaikus települései közül is kiemelkedik. Utcák nélküli, dombokra települt szeres falu, ahol a házak dél felé néznek, az erdő a határ, és bizton állítjuk, a legalkalmasabb időszak a meglátogatására kétségkívül az ősz. A templom a falu déli peremén, a Paprét nevű helyen áll. A környéket ma is erdők, legelők, patakok veszik körül, az atmoszféra utánozhatatlan.
A veleméri Szentháromság-templom hétfő kivételével mindennap megtekinthető 10 és 16 óra között, és az élményen kívül egy képeslappal, valamint a gondnok által mesélt titokzatos történetekkel is gazdagabbak lehetünk. Aki ide ellátogat, jöhet gyalogosan is a Sárgaliliom tanösvényen át, amely Velemérről indul és Magyarszombatfáig vezet. Elképesztő felfedezőúttá válik így a kirándulás.
A veleméri templom a magyar középkor építészetének egyik legszebb állapotban megmaradt gyöngyszeme.
Az már csak ráadás, amit a Nap járása hozzátesz a történethez. És bár a fák jócskán körbenőtték az évszázadok során, itt-ott kíméletlenül árnyékot is vetnek oda, ahová a tervező eredeti szándéka szerint talán nem kellene, mindez semmit nem von le a csoda értékéből, amelyben itt lehet részünk.
