Sorozatunkban a legszebb itáliai kerteket mutatjuk be. Nápoly környéke után visszatérünk az Örök városba!
Medici - a név összefonódott Firenzével, pedig a nevezetes család Rómában is birtokolt egy hatalmas villát, illetve egy ahhoz tartozó csodálatos, a legnagyobb művészeket megihlető kertet. A Spanyol lépcsőt koronázó Santa Trinità dei Monti templom közelében álló reneszánsz palota és kertje Róma kevésbé ismert látványosságai közé tartozik - minden bizonnyal azért, mert az együttes 1803 óta a Francia Intézetnek ad otthont, így bár látogatható, viszont a legtöbb turista inkább a szomszédos Pincio-teraszt keresi fel.
A Pincio (Mons Pincius) nem tartozik Róma hét dombja közé, de már az Aurelianus-féle császárkori városfalon belül fekszik. Az ókor legendás (inkább hírhedt, mint híres) személyeinek, Lucullusnak és Messalinának volt itt birtoka. Az évszázadokig meglehetősen elhanyagolt, viszont csodálatos panorámát nyújtó helyre a Ricci-család építtetett palotát, ami később a Lippiek birtokába került.
A villát 1576-ban vásárolta meg Medici Ferdinánd Annibale Lippitől. A neves firenzei család sarja bíborosi címet is viselt, így hivatása az Örök városhoz kötötte, és gondoskodni kívánt a megfelelő reprezentációról. Az átépített palotában helyezte el nevezetes szoborgyűjteményét, amely többek között az egyik legszebb ókori szobrot, a Medici-Vénuszt is tartalmazta. Tíz évvel később viszont örökös nélkül meghalt bátyja, Ferenc, Toszkána főhercege, így Ferdinánd örökölte a trónt. Ekkor lemondott a bíborosi, illetve papi címről és megnősült (II. Henrik francia király unokáját, Krisztinát vezette oltárhoz). Az egykori bíboros így Firenzébe távozott, hogy megkezdje rendkívül sikeres és Toszkána egyik virágkorát jelentő uralkodását, viszont ezzel lezárult a villa rövid aranykora. Az épület ezután Toszkána szentszéki követeinek rezidenciájaként működött.
Ez a rövid, tíz éves virágkor is elég volt, hogy létrejöjjön Róma egyik legszebb reneszánsz építészeti-kertépítészeti együttese. A város felőli viszonylag egyszerű oldal mögött pompásan díszített késő reneszánsz kerti homlokzat tárul fel, tetején belvedere-vel, vagyis kilátóterasszal, földszintjén fedett-nyitott hűsölővel. Ehhez csatlakozik az úgynevezett táblás kert, ami mai formájában egy 2000-ben elkészült rekonstrukció. Ugyanis Ferdinánd Firenzébe költözése után a villa és a kert kissé elhanyagolt állapotba került. Ennek is megvolt a maga hangulata, így ábrázolta a kertet egy nem kisebb festő, mint Velasquez. A spanyol művész 1649–1650-ben tartózkodott Rómában, ekkor festette meg a támfalba épített narancsházat, felette a ciprusfákkal. A kép kifejezetten realista, jól látható, hogy a kapuzatot bedeszkázták.
A Medici-család 1737-es kihalása után a Lotharingiaiak, majd a Habsburgok örökölték a villát (illetve a toszkán nagyhercegi trónt). Tőlük kobozta el 1803-ban az épületet Napóleon, hogy a Római Francia Akadémiának adományozza. Az intézmény ma is itt működik. A parkot ekkor tájképi jellegű kertté alakították, ekkor ültették a mandulafenyőket, melyek utódai ma is meghatározzák a villa jellegét. A villában számos fiatal francia művész tanult ösztöndíjjal, így nem csoda, hogy a villáról és környékéről egy sor festmény készült a korszakban.
Az ösztöndíjasok között természetesen nem csak festők voltak, egy 1885-ben készült csoportképen művészek láthatók a villa kert felőli teraszán. A képet egy fiatal, 23 éves zeneszerző, Claude Debussy küldte haza szüleinek, minden bizonnyal megnyugtatásul.
A kertet igazán érdekessé az teszi, hogy mai formájában rekonstukció. 2000-ben döntött úgy a francia és az olasz állam, hogy visszaállítják a jól dokumentált reneszánsz kori állapotot. A tervezéssel a tájépítészként dolgozó építészt, Giorgio Gallettit bízták meg. Galetti a firenzei Medici-palotákat és kerteket fenntartó hivatal (Ufficio Ville, Parchi e Giardini) vezetőjeként szerzett elismerést, többek között ő vezette a Boboli-kertek rekonstrukcióját. Rómában is magas színvonalú és hiteles rekonstrukció történt. A később ültetett mandulafenyőket természetesen megőrizték, visszaállították viszont a táblás reneszánsz partereket. A kert egykori nevezetességeit, az ókori emlékeket Medici Ferdinánd 1587-ben Firenzébe vitte, az egykor a kert középpontját alkotó egyiptomi obeliszk ma a Boboli-kert központi eleme. Másolatát már a 19. században újra felállították, viszont csak a rekonstrukció során helyezték el újra eredeti környezetében.
A Medici-villa nem tartozik az Örök város leglátogatottabb látványosságai közé, pedig lenyűgöző és művészek tucatjait megihlető alkotás. Ráadásul az egyik legszebb kilátást nyújtja Római házaira és tornyaira. Külön izgalmassá teszi a helyszínt, hogy egy kertrekonstrukciót láthat a látogató - Róma valóban kifogyhatatlan kincsesbánya.
Folytatjuk!
