A középkori Magyarország legjelentősebb épületeit csupán rekonstrukciós rajzokból ismerhetjük-vagy szét kell néznünk Európában.
A középkori Magyarország épületei a történelem viharai miatt legtöbbször töredékesen, vagy éppen romokként maradtak fenn. A török háborúk ráadásul éppen az ország közepét, a leggazdagabb városokat érintették, így
Budát, Székesfehérvárt, Esztergomot
- bár éppen az újabb, második világháborús pusztulás után több épület középkori eredete ismét láthatóvá vált. Látványtervek, rekonstrukciók természetesen készültek, több épp az utóbbi években, a digitális grafika eszközeit felhasználva, de ezek is csak nagyjából idézik vissza az egykori dicsőséget.
Fennmaradtak viszont külföldi analógiák, különösen Közép-Európában, vagyis Krakkóban, Prágában, vagy épp a német területeken. Ebben a térségben
mindig is nagyon erősek volt a kulturális és építészeti kapcsolatok, sokszor maguk az építőmesterek vagy épp a megbízók is ugyanazok.
A későbbiekben, különösen Mátyás idején felerősödtek az itáliai kapcsolatok. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a reneszánsz nálunk előbb meghonsodott, mint Franciaországban, vagy Németországban. Sajnos persze ebből a dicső korból is csak töredékek maradtak ránk.
De most nézzük, hova érdemes elutazni, ha a középkori Magyarországot szeretnénk legalább nagy vonalakban viszontlátni!
Budavár - Wawel
A budai vár szépségének hamar híre ment, így a lengyel királyok is hasonlót szerettek volna a Visztula partján is. A két palota közötti kapcsolat teljesen közvetlen, a Mátyás halála után hazánkban is uralomra kerülő
Jagellók a Budán dolgozó olasz mestereket hívták Krakkóba.
Különösen a palotaudvar hasonlít a maradványok alapján újraszerkesztett budai látványrajzokra. Ez persze azért is így van, mert a Budán dolgozó régészek és építészek részben a krakkói előkép alapján készítették el a rekonstukciós rajzot - így az egykor Budát utánzó Krakkó visszahatott a budai szakemberekre.
Buda, Friss-palota - Prága, Ulászló terem
Magyarországon több híres nagyterem is épült a középkorban: Budán a Zsigmond építette új palotában, amit Friss-palotának neveztek, valamint a Duna partján, ahol hagyományosan az országgyűléseket tartották.
De hogy nézhetett ki egy ilyen későközépkori nagyterem? Ehhez érdemes Prágába látogatni, ahol a vár egyik legfőbb látnivalója az Ulászló-terem.
Az óriási helyiség 62 méter hosszú és 16 méter széles
(vagyis 992 négyzetméter alapterületű!) és legmagasabb pontján 13 méter magas. Névadója és építtetője II. Ulászló, vagyis Dobzse László. A budai hatás itt is közvetlen, a fantasztikus termet megalkotó Benedikt Ried építőmestert Ulászló Budára küldte, hogy az ottani (vagyis itteni) palotája alapján dolgozzon. A Prágában és Budán hatalmas építkezéseket levezénylő Ulászló a legújabb kutatások szerint méltatlanul, csak az utókor ármánykodása miatt kapta az együgyűségére utaló Dobzse nevet, amit az is mutat, hogy akinek ilyen beruházásokra van pénze, minden bizonnyal nem a róla elnevezett Lacikonyháról kénytelen ételt hozatni.
Esztergom, érseki nagyterem - Rheims, Palais de Tau
Leírások alapján biztosan tudható, hogy az esztergomi érseki vár nagytermét késő gótikus úgynevezett fadonga-boltozat fedte. A termet a kétezres évek elején részben rekonstruálták, bár a barokk kori átépítések miatt csak részben lehetett visszaállítani az egykori kontúrt.
A faboltozat újjáépítésére nem került sor, így kénytelenek vagyunk a képzeletünkre hagyatkozni - illetve megvizsgálni az analógiákat. Az egyik legjelentősebb középkori faboltozat Reimsben, a francia királyok hagyományos koronázóvárosában maradt fenn. A rendkívül látványos szerkezet egyébként rekonstrukció, ugyanis a város az első világháborúban a hadak útjára került, így jelentős károkat szenvedett, a palota is kiégett.
Az újjáépített, szemmel láthatóan nem középkori boltozat (minden nagyon "élre vasalt") jól mutatja, milyen pompás látványt nyújthatott egykor Vitéz János érsek fogadóterme a Duna felett.
Buda, Mátyás király nyéki vadászháza - Prága, Belvedere
Mátyás királynak a Budai-hegyekben, az akkori Nyék falu közelében egy messze földön híres vadászháza állt. Az épület(együttes) alapfalai ma is megtalálhatók a Hűvösvölgyi út-Fekete István utca sarkán.
A híres nyaraló egy vadászkastélyból és egy külön egységben elhelyezett nagyteremből állt.
Ennek nem előképe, hanem "utóhatása" ismert, mégpedig szintén Prágában, és egy konkrét személyhez is köthető. Jagelló Anna (II. Lajos király húga, a vári nagytermet építő Ulászló lánya) Budán nevelkedett, és mikor férjével, I. Ferdinánddal Prágában éltek, az uralkodó állítólag kifejezetten felesége honvágyát enyhítendő, egy budaihoz hasonló pavilont építtetett számára 1538-ban.
Ez a ma is látható prágai Belvedere, vagyis "szépkilátás" palota, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a várra.
Székesfehérvári bazilika - Münster, Osnabrück, Roskilde
A székesfehérvári bazilikát elég nehéz rekonstruálni, ugyanis az épületet még a középkorban többször és jelentősen bővítették, átépítették. Az tudható, hogy a templom a nagy német császárdómok mintájára épült, és volt egy román stílusú korszaka, majd gótikus stílusban bővítették.
Így a török idők előtt nagyjából úgy nézhetett ki, mint a Westfáliai Münster székesegyháza, ahol az alapvetően román stílusú épületet a középkor folyamán többször kibővítették gótikus stílusban. A hasonlóság a tornyokat megfigyelve viszont már nem egyértelmű, ugyanis Münsterben azok teljesen egyformák, viszont mind a leírásokból, mind a maradványokból ismert, hogy a fehérvári templom délnyugati tornyát Ozorai Pipó átépíttette.
Ez a Pipó-torony vált a templom végzetévé, ugyanis a törökök lőport tároltak benne, amit az 1601-es ostrom során felrobbantottak, hogy nehogy a keresztények kezére kerüljön.
Így olyan székesegyház lehet a megfelelő analógia, aminek homlokzati tornyai eltérőek (egyébként ez a gyakoribb).
Erre példa szintén Westfaliában látható, Osnabrück székesegyháza is ilyen. A román kori épületet szintén átépítették a gótika idején, vagyis elmondható, hogy a székesfehérvári bazilika hasonló lehetett.
Közismert, hogy a fehérvári Bazilika évszázadokig a magyar uralkodók fő temetkezési helyéül is szolgált.
A feltárásokból az is látható, hogy az oda temetkező királyok kápolnákkal egészítették ki az épületet.
Így az alaprajz egészen furcsa, folyamatosan rakódtak egymáshoz a kápolnák és az egyéb épületrészek. Erre is találni megfelelő analógiát, mégpedig a dán királyok temetkezési helyén, Roskildében. Itt ráadásul Fehérvár "fiktív jövőjét" is láthatjuk: a székesegyház kápolnákkal való bővítése még a 18. században is folytatódott, újabb és újabb egységeket kapcsoltak a középkori templomhoz.
Roskildében az is látható, hogy a gótikus temetkezési kápolnákba 18. századi uralkodók nagyszabású barokk síremlékei kerültek. Hasonló történt volna minden bizonnyal Székesfehérváron is.
A roskildei székesegyház főhajójában és a kápolnákban úgy sorakoznak a királyok és királynők szarkofágjai, ahogy a leírások és maradványok szerint a fehérvári bazilikában is, ráadásul az első temetkezés is 1076-ban, vagyis Szent Istvánnal nagyjából egyidőben történt - csak épp itt érintetlenek a sírok, míg Fehérváron a törökök és a császári zsoldosok is szétszórták a csontokat és kifosztották a sírokat.
Egri székesegyház - Schwäbisch Gmünd, Nürnberg
Az egri várban álló székesegyház eredetileg egy román kori bazilika volt, amit épp a török ostrom előtti évtizedekben kezdtek kibővíteni, a hatalmas késő gótikus szentély el is készült.
A Dobó-féle sikeres védekezés (vagyis sikertelen török ostrom) után a várat olasz hadmérnökök erősítették meg, ami azzal járt, hogy az elkészült szentély tetejét elbontották, feltöltötték és bástyává alakították. Az már ebből következik, hogy az újabb és újabb ostromok során ezt a bástyát alaposan szétlőtték. Korabeli ábrázolásokból, a hazánkban mindig is erős délnémet kapcsolatokból és a megmaradt alaprajzból lehet sejteni, hogy az egri székesegyház a délnémet területek nagytemplomaihoz hasonlított.
Elsősorban az akkor igen jelentős város, Schäbisch Gmünd templomát hozzák analógiaként a kutatók. Az analógia azért is releváns, mert a városból származik a nevezetes Parler építészdinasztia, akik egyes tagjai Prága legjelentősebb gótikus épületét megalkották.
A másik két analógia Nürnbergben található, a városnak a Pegnitz-folyó egy-egy partján két, egymásra szinte a megtévesztésig hasonlító főtemploma épült. Mindkettő abban is hasonlít egymásra és Egerre, hogy befejezetlen, a hatalmas szentély mintha el akarná nyelni a korábbi, kisebb (egyébként önmagában hatalmas) templomot.
Pécs, tettyei püspöki villa - Villa Chigi, Villa Farnesina
A reneszánsz Európában nálunk jelent meg leghamarabb, szülőhelyén, Itálián kívül. Elsőként Mátyás építkezett ebben a stílusban (itáliai felesége hatására), majd, ahogy lenni szokott, az udvari tisztségviselők, főpapok is átvették az új divatot.
A pécsi Tettyén álló püpöki villa építési kora, alaprajza és az építtető Szatmári György kapcsolatrendszere alapján elég pontosan be lehet azonosítani, hogy milyen épületek inspirálták a mára csak romokban fennmaradt ház építőit. Ezek egyike a Siena mellett álló Villa Chigi. A villa még építési idejét tekintve is illik a képbe, 1505-ben kezdték építeni és Szatmári 1505 és 1521 között volt Pécs püspöke.
Hasonló, de a sienai (és valószínűleg a pécsi) villánál jóval pompázatosabb a Rómában álló Farnese-villa, ami szintén ezekben az évtizedekben épült.
A pécsi palota nem volt olyan szerencsés, mint itáliai rokonai: az épületet a török hódoltság idején a püspök természetesen elhagyta, a berendezkedő hatalom a dervis szerzeteseknek adta. Viszonylag épen vészelte át a megszállás évtizedeit, majd az újjáépítés idején elhordták a maradványok jelentős részét. Mára ennyi maradt belőle:
Ják - Bécs
Szerencsére analógiákat, párhuzamokat nem csak épületmaradványok elméleti rekonstrukciójához lehet felhasználni.
Jóval kisebb számban, de meglévő, fennmaradt épületek esetén is találhatunk közös alkotóműhelyt. Bécs székesegyházának, a Stefansdomnak a ma ismert gótikus formája előtt volt egy román kori építési periódusa is. Ebből viszonylag kevés maradt fenn, de épp a Riesentornak, vagyis óriáskapunak nevezett főbejárat származik ebből az időszakból. A részletek és a kőfaragójegyek alapján nagy bizonyossággal állítható, hogy ugyanaz az építőműhely dolgozott Bécsben, mint a valóban nem túl távoli Jákon is.
A magyar templom nevezetes bélletes nyugati kapuja gyakorlatilag teljesen megegyezik a Riesentorral, annyi különbséggel, hogy utóbbi elé a gótikus átépítéskor előcsarnokot emeltek.
Mindez jól mutatja, hogy a magyar művészet mindigis az európai művészet főáramlataival haladt, időben néha meg is előzve azt.
Igaz, a történelem viszontagságai miatt ez sok esetben csak rekonstrukciós hipotézisek felállítására elég.
