Így alakult át egy évszázad alatt a Balaton partja. De vajon van visszaút?
A Balaton partjának jövőjéről és a klímaváltozáshoz alkalmazkodó partfejlesztés lehetőségeiről is szó volt a Balatonalmádi önkormányzat Balaton partjára szervezett képviselő-testületi ülésén, ahol a dr. Vasas Gábor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója is előadást tartott.
A kutatóintézet vizsgálatai szerint hosszú távon a betonozott partfalak helyett a természetes, fokozatosan mélyülő, homokos partszakaszok kialakítása jelenthet fenntarthatóbb megoldást az alacsony vízállásra és a hőség okozta károkra.
Minderről Bercsényi László polgármester számolt be az Új Almádi Újság júliusi számában.
Az ilyen kialakítás nemcsak vonzóbb strandélményt kínálna, hanem ökológiai szempontból is kedvezőbb lenne, miközben a hullámzás természetesebb levezetését is segítené.
Balatonalmádi egy lehetséges mintaprojekt helyszíneként is felmerült. Bercsényi László szerint amennyiben megnyílnának a szükséges fejlesztési források, az önkormányzat a BLKI-vel együttműködve vállalná egy strand átalakítását. A tapasztalatok alapján később más almádi strandok, illetve akár a környező települések partfejlesztése is hasonló elvek mentén valósulhatna meg.
A beton uralma
A Balaton partvonalának átalakulása egy évszázados folyamat eredménye. Már a 19. század végétől, a Sió-csatorna megépítése, a vízszintszabályozás, a déli vasút megépítése és az első fürdőtelepek kialakulása nyomán megindult a természetes partok átalakítása. Jelentős betonozás azonban a 1930-as években kezdődött, amikor sok településen vasbeton partfalak épültek.
A következő mérföldkövet az 1958-as Balatoni Regionális Terv jelentette. Ekkor a szocialista tömegturizmus igényeihez igazodva nagyszabású strand- és kikötőfejlesztések, valamint partvédelmi beruházások kezdődtek, a partot egyre több helyen beton választotta el a víztől.
A folyamat az 1970-es években is folytatódott. A növekvő üdülőforgalom kiszolgálása érdekében több helyen jelentős partfeltöltéseket végeztek, új strandokat alakítottak ki, és tovább bővítették a partvédő műveket. Ennek következtében a természetes nádasok és sekély parti élőhelyek kiterjedése jelentősen csökkent, miközben fokozatosan kialakult a Balaton ma ismert, nagyrészt kiépített üdülőpartja.
Ezt a folyamatot lehetne némileg visszafordítani a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet javaslatát követve.
