Kisvaszaron már megújult a 236 éves templom, Nagymágocson pedig az önkormányzat és a helyiek fogtak össze egy pusztulásra ítélt evangélikus templom megmentéséért. A két település története azt mutatja, hogy az épített örökség megőrzésében a pénzügyi támogatás mellett a helyi közösség elkötelezettsége is döntő szerepet játszhat.
Kisvaszar: három hónapon át dolgoztak önkéntesek a templomon
A Baranya vármegyei, alig 300 lelkes Kisvaszaron az 1790-ben épült Szent György vértanú-templom került veszélybe. Az épület tetőszerkezetének és födémének felújítása halaszthatatlanná vált.
A munkálatok mintegy 33 millió forintba kerültek. A Magyar Falu Programból 25 millió, a Pécsi Egyházmegyétől mintegy 8 millió, a helyi plébániától pedig félmillió forint érkezett. Az önkormányzat szintén hozzájárult a költségekhez.
A tető 2026 tavaszára elkészült, de a helyiek itt nem álltak meg. Több mint három hónapon át önkéntes munkával szépítették a templomot és környezetét. Rendbe hozták a padokat, az oltárokat, a sekrestye bútorait, a liturgikus eszközöket és a miseruhákat. A templom előtti területen pihenőhelyeket alakítottak ki.
A templom ismét használható, és a tervek szerint havonta egyszer szentmisét is tartanak benne. A közösség további festési munkákat és új harangozóberendezést is tervez.
Nagymágocs: a közadakozásból épült templomot újabb összefogás mentheti meg
A Csongrád-Csanád vármegyei Nagymágocson más helyzetből indult a templommentés. Az 1938-ban, a hívek adományaiból emelt, vörös téglás, neoromán evangélikus templom évtizedek alatt annyira leromlott, hogy már istentiszteleteket sem lehetett tartani benne.
Az épület falai megrepedtek, tetőzete beázott, a karzat feletti mennyezet is súlyosan károsodott. Az önkormányzat ezért kezdeményezte a templom átvételét, amelyet az evangélikus egyház végül térítésmentesen a település tulajdonába adott.
A cél nem pusztán az épület megmentése: a felújított templomot ismét vallási és kulturális események helyszínévé szeretnék tenni.
A becslések szerint legalább 50 millió forintos felújításhoz országos adománygyűjtést terveznek, de a közösségi összefogás már kézzelfogható eredményeket hozott. Egy mindszenti testvérpár önként kijavította a tető sérült héjazatát, helyi vállalkozók segítettek az ereszcsatornák rendbetételében, a padsorok kiszerelésében, és további szakemberek ajánlották fel munkájukat.
A település helytörténeti tanulmánykötetének bevételét is a tetőfelújításhoz szükséges anyagokra fordítják. A teljes tetőszerkezet cseréje és az épület statikai megerősítése azonban még hátravan.
Több mint épületfelújítás
A két történet különböző szakaszban tart, de közös bennük a felismerés: egy templom akkor is a település közös öröksége, ha a rendszeres hitélet meggyengült vagy akár megszűnt benne.
Kisvaszaron az állami és egyházi támogatás mozgósította a helyieket, Nagymágocson pedig éppen a közösségi összefogás teremtheti meg a nagyobb beruházás alapját. Mindkét eset azt példázza, hogy a templommentés nem csupán műszaki vagy finanszírozási feladat, hanem közösségépítés
forras: Pécsi Egyházmegye, Délmagyar
