Idén tizennegyedik alkalommal adták át az Év Tájépítésze Díjat. Az idei díjazott életútja túlmutat a szakmán, jól mutatja a tájépítészet fontosságát.
Az Év Tájépítésze Díjat 2012-ben osztották ki először. Tizennégy év hosszú idő és bátran mondhatjuk, hogy a tájépítész szakma, szakmánk nagy utat tett meg: ma már nem csak egyre többen tudják, hogy mit csinál egy tájépítész, de egyre fontosabbá is válik zöldfelületeink, közterületeink és általában a természeti környezetünk állapota. Ebben sajnos az is közrejátszik, hogy általában baj esetén döbbenünk rá valami fontosságára.
Ízlés és mértéktartás
Ezek Szikra Éva tájépítész jelszavai
Az Év Tájépítésze Díjjal nem csupán egy-egy kiemelkedő azévi projektet értékelnek, hanem egy alkotó teljes szakmai életútját, hosszú éveken átívelő munkásságát. Magának a tájépítész szakmának a gazdagságát is mutatja, hogy az egyes években különböző területeken tevékenykedő, illetve különböző szemléletű alkotók kerültek a döntőbe. Így 2019-ben Andor Anikó, a rendkívüli igényességéről ismert, de alapvetően kortárs irányzatot képviselő alkotó volt a díjazott, míg az azt megelőző évben Szabó Gábor, a történeti kertek felújításának elismert tervezője lett a győztes.
Hely és ember, táj és szellem
A történeti kertekben rejlő, a tájépítészeknek is hasznos tudásról tanácskoztak szakemberek
Hasonlóan színes volt a jelöltek idei palettája is, Pápai Veronika az ökológiai szemléletű tervezésre specializálódott, míg Dömötör Tamás munkássága főként szabályozási és szakpolitikai területekre terjed ki. Almási Balázs oktatási munkássága jelentős, munkáiban a művészeti–installációs szemlélet meghatározó, ami főként a síremlék-építészetben figyelhető meg. Tatai Zsombor szakterülete a városi zöldinfrastruktúra-tervezés, valamint a stratégiai szintű településtervezés.
Az idei év tájépítészének munkássága is jól mutatja szakmánk komplexitását és szépségét. Dr. Vaszócsik Vilja főként a területfejlesztés és területrendezés terén dolgozott, részt vett a Balaton és a Tisza térségének területrendezési tervének, árvízvédelmi kockázatkezelési tervének elkészítésében. További tervezési munkái és kutatói tevékenysége is a zöldinfrastruktúra-tervezésre, az ökoszisztéma-szolgáltatásra terjed ki. Települési szintű munkákat is végzett, szintén az előbb említett területen.
Első olvasatra ezek a területek a laikusok számra kissé elméletinek tűnhetnek, azonban ezek szó szerint életbevágó kérdések: a városi hőszigetek kialakulása, a zöldfelületek csökkenése, a „városszétfolyás” jelensége sajnos napi tapasztalat hazánkban is. Ezért is fontos hogy idén egy, a „hagyományos” tájépítészeti tevékenységekhez képest kissé eltérő területen dolgozó szakembert ismert el a zsűri.
A 2026-os Év Tájépítésze Díj mondhatni önmagán túlmutató jelentőségű: nem csak egy tervező-kutató munkásságának elismerése, hanem annak felismerése is, hogy a tájépítészet egyre fontosabb szerepet játszik a jövő és sajnos a jelen környezeti problémáinak, kihívásainak kezelésében – épp azért, mert maga is összetett, több szakterület tudását szintetizáló szakma. Vaszócsik Vilja munkássága jól példázza, hogy a tájépítész ma már egyszerre tervező, stratégiai gondolkodó, kutató és közösségformáló szakember.
